All summer long

sziasztok!

Tudom tudom....sok mindennel tartozom, de higyjétek el ez a nyár nem ugy alakult ahogy a tavalyi. Időm nem volt, ihlet nem jött az íráshoz. Ennek ellenére persze történtek a dolgok.Holnap után vége a tábornak részemről és megkezdődik az utazás. De kezdjük az utolsó hettekkel. Hát nem kell bizonygatnom nagyon gyorsan elteltek. Voltak pubos bulik, pool partyk, day offok és sok sok olyan élmény ami megismételhetetlen és már hiányzik.
Megvolt az utolsó Friends pub csütörtökön és mondanom sem kell fergetegesre sikerült:) Szokásos gas station - pub séta, majd iszogatás a közeli tónál. A vicces az volt benne hogy a fiuknak rengeteg piájuk volt amit el kellett tüntetni. Ez egy elég hosszú sztori de röviden: állítólag 8 ipod, pénz, telefon és egyéb értékes dolgok tűntek el a táborból (gyerekektől) és persze ki az első akit gyanúsítani kell? Persze a support staff mert hát mi mi másért jönnénk ide a jurtáinkból ha nem lopkodni....na mindegy. Szóval átkutatták az összes szobát minden kis sarkot és nem volt meglepő hogy az egész Red square tele volt sörrel:D minden szobában találtak. Persze ez rögtön kirúgással járna mert ugye ez az egyik fő szabály a táborban: no alcohol, no cigi. De hát persze nem rúghatják azért mégse ki az egész fiú staffot:D Szóval Justin elég jó fej volt és azt mondta hogy 2 napjuk van megszabadulni az összes piától. Szóval így vált a csütörtök esténk nagyon viccessé. Elbúcsúztam a pub tulajdonostól is meg a pultosoktól akik persze már elég jól ismertek minket. Ez azért elég szomorú mert akármennyire mondják hogy nem jó az a hely én mégis szerettem. A társaság nagyon jó volt.
Egyik dayoffomon nagyon unatkoztunk és Enikővel úgy döntöttünk hogy elsétálunk a Candy Cone-hoz. Erről azt kell tudni hogy itt az egy fogalom a táborban. Ott van a gas station mellett és lehet rengeteg édességet, fagyit, hamburgert és mindeféle kaját kapni. A baj csak az vele hogy gyalog olyan másfél óra. De úgy voltunk vele hogy úgysincs mit csinálni az idő meg jó hát sétálunk egyet. A nagy sétából anniy lett hogy 5 perc után megállt mellettünk egy autó egy nő volt a táborból és felismert minket. Mondta hogy szivesen elvisz mert arra megy:) Aztán ott fagyiztunk meg üldögéltünk beszélgettünk. Gondoltuk na majd hazafelé egyet sétálunk. Kb fél óra mulva az erdőben sétáltunk (itt a házak eléggé el vannak szórva) és volt egy ház ahol láttuk hogy az udvarán 2 férfi meg egy kislány egy őzet etetnek. Megálltunk hogy nézzük őket mert hát mikor lehet ilyet látni hogy vadon élő őzet etetnek? Otthon soha:D. Amikor megláttak minket szóltak hogy menjünk oda és kérdezték nem akarjuk-e mi is etetni? Persze hogy akartuk. Pár perc után oda édesgettem magamhoz az őzikét és evett a kezemből, és utána meg is tudtam simogatni. Anniyra jó volt. Ott mondták nekünk hogy itt ezek az állatok a barátaik. Aztán persze elkezdtünk ott beszélgetni és mondták hogy szivesen elvisznek minket kocsival mert tudják hol van Camp Chipinaw. Hát így végül elég jól megúsztuk séta nélkül. Itt tényleg mindenki nagyon barátságos. Kivéve egyetlen "szomszédot". Közvetlenül a tábor mellett egy eléggé lepukkant házban lakik. És mindig a frászt hozza ránk amikor este sétálunk arra. Van egy hatalmas kutyája meg fegyvere is és nem fél fenyegetőzni vele. Kiráz a hideg ha meglátom.
Volt ám szervezve nekünk pool party is kétszer. Hihetetlenül megváltozott kedvenc főnököm Alan szervezett nekünk. Szívességet tett a nőnek aki ezeket szervezi és ezért volt két esténk amikor az egész staff partyzhatott. Szólt a zene mi meg játszottunk meg csúszdáztunk. Jaj nagyon jó volt:) kis csapatépítés:D
Idén van itt egy tánctanár aki hihetetlen jó arc. Itt él New Yorkban és Michaelnek hívják. Én már nagyon sokat beszélgettem vele. Bár ez igazán nem nehéz hiszen mindig beszél:D Nah és ő felajálotta nekünk a staffnak hogy ad táncórákat. Heti kétszer ilyen dél-afrikai meg hip hop táncot tanított. Wow tényleg nagy élmény volt. Nem sokan mondhatják el hogy tudnak törzsi Zulu tácot táncolni:D:D
A munkával minden rendben. Holnap dolgozom utoljára aminek eléggé örülök viszont azt hozzá kell tennem hogy az idei év menniyre jobb volt a konyhában. Alan anniyra jófej volt. Sokszor hozott nekünk csokikat, vagy főzött nekünk külön valami fincsi kaját hogy ne azt a szemetet együk. Ma is a szokásos tészta helyett grill csirkét ettünk.  Meg a társaság is nagyon jó. Van egy kisebb háború a fiúk és a lányok között. Egész nyáron locsolgattunk egymást meg játszottunk a konyhában és ma mondta Mario ebéd után hogy számitsunk a végső támadásra:D vacsi BBQ volt ugyhogy nagyon nem kellett semmit csinálni. A fiuk felöltöztek egyforma ruhákba a fejükre kendőt kötöttek, festéket tetek az arcukra. Mi rószaszin szalagot a hajunkba meg rajzoltunk az arcunkra. És hát igen harc volt a javából:D vízzel, liszttel meg egyéb dolgokkal amikről inkább nem akarok tudni mi volt az. Elég jól elszórakoztunk:D Aztán persze bejött Alan. Próbált az elején mérges lenni de mindeki annyira jól szórakozott hogy inkább ránkhagyta. Persze utána nem mehettünk el és fel kellett mosni az egész konyhát meg kipucolni:D De az se volt vészes.Holnap banquet. Nem lesz szünetünk és elég kemény lesz de igy utoljára nem bánom.Jó lesz már befejezni.
Hétfőn délután indul a busz New Yorkba. Idén is a rokonomnál fogok lakni. Pénteken hajnalban megy a gépünk Mexikóvárosba. Cili és egy Emese nevű lány (Cili bnője) így megyünk hárman. Eva már ott lesz. pontosan 10 napot leszünk Mexikóba. A pontos tervet nem tudom még. Eva mindent megtervezett...nem fogunk unatkozni. Aztán aug. 30-án irány Miami:) 4 nap ott majd szeptember 3: Washington D.C. Szeptem 5 - indul a gépem haza. Még egyenlőra nem vagyok izgatott miatta. Persze hiányzik mindeki de nincs kedvem visszarázodni a régi kerékvágásba. Olyan mintha egy nagyon hosszú és nagyon jó álomból kellene felébrednem. Nem akarom elhagyin ezt az országot. Már azon gondolkodom hogy mikor és hogyan tudok visszajönni. Na mindegy ennyire nem menjünk előre. Egyenlőre a tábort kell elhagynom hétfőn ami nem lesz könnyű. Búcsút mondani mindenkinek: a legnehezebb...
Azt hiszem mára enniy. Majd még lehet teszek fel képeket de most már megyek aludni:)Következőleg már az utazásról írok. Nem tudom menniyre lesz net meg időm de majd nagyon igyekszem!!
Sok puszii:)

Petra