Sziasztok!

Végül sikeresen megérkeztem a táborba bár meg kell hogy mondjam nem volt akadálymentes. Miután Párizsban felébredtünk nem sok időnk volt megreggelizni, mert menni kellett a reptérre. Elvileg úgy indult volna gép hogy mikor New Yorkba érünk  van 3 és fél óránk arra hogy kicsekkoljunk és bejussunk Manhattan-be. 2kor indult a tábori busz. AirFrance barátunknak megint sikerült megviccelnie minket és a beszállást már eleve csak akkor kezdtünk el a beszállást amikor a gépnek fel kellett volna szállnia. Aztán folyamatosan mondta a kapitány, hogy még pár perc és indulunk még pár perc. Aztán még azt is bemondta, hogy útvonalat kell változtatnunk ezért fél órával hosszabb lesz az út.

Akkor már kezdtem érezni, hogy nem lesz túl sok időnk, hogy bejussunk a városba. Végül másfél órás késéssel elindult a gép. Az út kicsit több mint 8 óra volt, elég gyorsan elment. Filmeket néztem, aludtam, játszottam, olvastam. Mellettünk lévő sorba egy 1 éves forma kisbaba volt. Csak az első fél órát üvöltötte végig szerencsére.  Leszállás után persze rohantunk Cilivel mert tudtuk hogy aki nem amerikai állampolgár annak be kell állnia egy sorba ahol ellenőrzik a vízumot meg a papírokat. Hát persze pont előttünk szállt le egy másik gép is ezért tele volt emberrel. Beálltunk a sorba és reménykedtünk hogy gyorsan halad. 1 órán keresztül sorban álltunk, de akkor már láttuk hogy metróval esélytelen bejutni ennyi idő alatt úgyhogy fogunk egy taxit. Fél 2kor sikerült sorra kerülni.  Kérdezte ott a tag tőlem hogy miért vagyok ennyire izgatott? Én mondtam neki hogy nem izgatott csak nagyon sietek. 2-re Manhattan-be kell lennem. Ránézett az órájára és elkezdte csóválni a fejét:  az lehetetlen de ne aggódjak:D Mondom kösziii. Aztán sprint a bőröndökért és konkrétan futottunk ki a reptérről. Gondolhatjátok milyen egy 23 kilós bőrönddel egy tömött kézipoggyásszal és egy laptoppal futni.  Persze megint szerencsénk volt mert egy feka taxis megállitott hogy nincs-e szükségünk taxira. Mondjuk de, de nagyon sietünk. Vázoltuk a helyzetet erre ő is elkezdett sprintelni az autója felé. Nagyon jó fej volt. Be a kocsiba és őrült hajsza az idővel. Azt mondta hogy ez az út általában olyan 1-másfél óra. nekünk volt 20 percünk… Nah akkor felhívtam a tábort közöltem velük hogy nem érünk oda és hogy várjon meg a busz. Akkor ott elkezdte mondani a csaj hogy nem tudja megvár-e nem kéne sokat késni. Végül azt beszéltük meg hogy 2kor felhívom őket hogy menniyre vagyunk. Életemben nem ültem még ilyen őrült és ennyire jó sofőr mögött. Legyen annyi elég hogy 40 perc alatt beértünk a városba. A busz végül megvárt.  Az tény hogy konkrét vagyon  volt ez a ’taxi’ de megérte hogy nem kellett menetrend szerinti buszokkal valahogy eljutni a táborba. Hát így töltöttünk körülbelül fél órát Manhattan-ben, azt is kocsiban vagy buszban ülve. Nem baj 2 hónap és megyünkJ

Késő du meg is érkeztünk a táborba. Egy gyors eligazítás, ágyneműosztás és irány a bunk (a házak neve ahol lakunk). Eva már várt minket kitakaritott szobával. A tavalyiban lakunk: Cili, Eva és én.  A legjobb szoba az tény.  Este vacsi (szokásos kaják…mint tavaly) majd kb 10kor már lefeküdtünk mert az átállás miatt nagyon fáradtak voltunk. Ma reggel  már munkával kezdtünk. Szokásos konyha, szokásos emberek. Sok a mexikói, kevesebb a magyar mint tavaly (ez jóó). Sokkal jobb úgy mozogni hogy mindent tudok mit hogy kell csinálni, mi hol van. A csapat egész jó bár a neveket még nem nagyon tudom. Pre-camp van ami azt jelenti hogy jövö vasárnapig amig nem jönnek a gyerekek addig csak a staffot etetjük, kevés a meló, sok a pihi és a buli. Ma este ha minden igaz Walmart-ba megyünk –veszünk lakatot az ajtóra, meg egy két dolgotJ

Majd mesélek inkább az emberekről meg az eseményekről. A hely meg a munka ugyanaz, mint tavaly. Valószínű idén is Silver Lake konyhán leszek de megbarátkoztam vele. Most már tudom hogyan kezeljem Alan-t. Nagyon sok régi ismerőssel találkoztam és a legjobb érzés az volt hogy nagyon örültek nekem meg odajöttek megöleltek (itt főleg counselorokra gondolok mert tavalyi support staffoson egyértelműen nagyon örültünk egymásnak).  Kb mindenki elkezdte mondani hogy úristen én milyen vékony vagyok és hogy mennyit fogytam (huhh bele se merek gondolni hogy nézhettem ki:D).  Mondtam is hogy persze fel kellett készülni hogy újra betankolhassak Brownie-ból (L)

Csütörtökön este pubba megyünk. Ha minden igaz addigra Greg is megérkezik és mehetünk majd vele kocsival. Jó lesz mert végre jobban megismerem az új embereket meg kicsit megünnepeljük  hogy megérkeztünk.

Na mára ennyi, majd jelentkezek amint van valami érdekes.

Petra