Sziasztok!
Sajnálom hogy enniyre el vagyok tűnve de pörög az élet, telnek a napok, internet meg hol van hol nincs. Tartozom egy-két beszámolóval meg képekkel is. Szóval múlt hét:
Igen voltam Woodstockban, igen láttam Carlos Santana-t élőben zenélni és igen: életreszóló élmény volt. De hol is kezdjem? Múlt pénteken még elmentünk egyet pubba hogy azért teljes legyen a day off feeling. Másnap sokáig aludhattam volna hiszen csak délutánra volt tervezve az indulás. Persze engem kidobott az ágy kilenckor hiszen miért is pihenjem ki magam? Megebédeltünk, összepakoltunk és olyan kettő körül hívtunk taxit, ami elvitt a gas stationre. Megvolt mindenkinek a jegye, 11-en mentünk így a staffból. Gas station-nél (ahol mindig pub előtt is megállunk) bevásároltunk egész napra elegendő utánpótlást (:D:D:D) és gyalog nekiindultunk Woodstocknak.
De előtte még megünnepeltük Linda szülinapját, kapott egy tortán a Candy Cone-ból:)
Körülbelül másfél órás gyalogtúra volt dombra fel, dombról le menetben kb 35 fokos hőségben. De mindenképpen élvezetes volt. Beszélgettünk, iszogattunk...stb. Amikor már közeledtünk a célhoz elkezdtek sokasodni az autók. Úgy döntöttünk megállunk valahol mert nem akartunk bemenni csak közvetlenül a koncert előtt. Leültünk egy kis tisztásra és ott folytattuk az egészet.
Anniyra jó volt nem is emlékszem menniy időt töltöttünk ott de egyszer csak valaki mondta hogy ideje lenne bemenni mert nemsokára kezdődik. Ekkorra már több kilométer hosszú kocsisor mellett sétáltunk el. Az egész helyet nem láttam át tisztán mert mindenhol tele volt autóval vagy emberekkel.
Csak mentünk a tömeg után. Elmentünk a múzeum mellett (ahova még el akarok menni) aztán egyszer csak már a jegyeket kérték. A koncert helyszíne egy hatalmas szabadtéri füves placc volt tele tele rengeteg emberrel. Mindenki ült a földön vagy a kis bérelt székén.
Tele volt hátul kajás és piás standokkal persze minden aranyáron. Az egész területen lehetett bóklászni. Sokan nem is nézték a koncertet csak feküdtek a fűbe és hallgatták. Amikor odaértünk már ment az előzenekar. Találtunk egy kis rész magunknak akol törölközőre letelepedtünk és élveztük a hangulatot. Körülöttünk midenhol erős fűszag terjengett (és ez most nem az a fű amin ültük:D) de ez nem volt meglepő hiszen mégis csak Woodstockban voltunk:) 9 körül megjelent Carlos Santana. Akinek esetleg nem ismerős a név keressen rá hiszen a van egy-két száma amit mindenki ismer. Rögtön a Maria Maria c. számmal kezdett aminek persze nagy sikere volt körünkben hiszen tudtuk a szövegét is. Onnantól kezdve a következő 2 órát végigtáncoltuk. Mindenki állt persze a közönségből de mi tényleg végig tomboltuk. Persze a sok mexikóival nem is volt nehéz. Jaj anniyra jó volt.
Aztán voltak részek amikor Santana csak beszélt. Beszélt a hippi életérzésről, a békéről, a szerelemről, a szenvedélyről. Beszélt arról hogy hogyan is kellene élnünk az életünket. Azt hiszem mindenkinek van fogalma arról hogy miben is hittek a hippik. Ezeket hallgatva anniya magával ragadott engem is. Szinte már ott érztem magam a sok évvel ezelőtti, eredeti fesztiválon (ahol mellesleg több mint 400 ezer ember volt...) Olyan 11 körül vége lett a koncertnek amit a Smooth és az Into the night c. számmal fejezett be. Elindultunk kifelé de kellett 1 óra mig kiverekedjük magunkat. Nem volt egyszerű ráadásul senki nem volt már szomjas. Végül visszataláltunk a van-hez ami visszavitt a táborba. De mivel csak a második körbe fértünk be még ott egy fél órát csak feküdtünk a füvön és megettünk minden maradék kaját amit lehetett.
12:30-ra sikeresen hazaértünk persze hulla fáradtan. Másnap nem is volt egyszerű felkelni. Ráadásul Visiting day volt amikor is az összes gyerek egész családja kutyástól macskástól (:D) megjelent a táborban. Egész délelőtt dolgoztunk. Reggel 7-től du fél 4ig aztán 5-től 8ig. Azt hittem ott esek össze a fáradságtól. Egy ilyen mozgalmas day off után nem volt a legkellemesebb. De végülis túléltük, aztán a most szerdai bankettet (az első turnus gyerek elment csütörtökön és megjött a második) is végigdolgoztunk - ugyanennyi órát csak akkor este kilenckor végeztünk. Szóval most elkezdődött a második fele a tábornak (én már rég tul vagyok a felén:() és érezhetően közeleg a vége. Egyre többen beszélnek róla és nekem egyre többször szorul össze a szívem. Most érzem úgy hogy akár még pár hónapot itt tudnék maradni. Igaz megvan a repjegyünk Mexikóba, Miamiba és Washingtonba és amiatt is nagyon izgatott vagyok de most valahogy nagyon nem akarok elmenni:) Na de még van oár hét ezért inkább nem is gondolkodok előre. Élvezem amíg lehet.
Csatolok pár képet így az eddigi dolgokról amik még elmaradtak:)
Staff party még a második héten: istennők voltunk:)
és az Avatarok:D
Július 4 - gyerekek, himnusz éneklés
És végül Red Square...csak egy szokásos este, tele kajával:)
Jó képnézegetést.
Petra
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vera0207 2010.07.26. 21:38:48
mamsi 2010.07.27. 04:29:12
Kivánok sok szép kirándulást egy felejthetetlen nyarat és nekünk sok képet.Mamsi