All summer long

Hali mindenkinek:)
Elkezdődött a 11. napom itt Camp Chipinaw-ba. Ahogy telnek a napok egyre jobban rájövök hogy mennyire jó ez az élet itt. Minden nap ugyanaz a napirend. Ugyanakkor kaja (vacsora 6 körül - utána meg már semmit nem eszek és teljesen megszoktam) ugyanannyi alvás, semmi stressz. Teljesen nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok testileg és lelkileg is. Azt beszéltük a többiekkel hogy mindenkire jó hatással van ez a rendszeresség. Van olyan akinek állandó betegsége szünetel mióta itt vagyunk. És van aki itt nagyon jókat alszik pedig otthon sose tud. Ez az elszigeteltség a "külvilágtól", ez a "kis" közösség nagyon tetszik. Most már biztos vagyok benne hogy nagyon jól fogom érezni magam.

A cím egyébként az egyik mottója lett a tábornak, főleg a kitchen staffnak. Valahogy mindennap ezt énekeljük:D
Tegnap előtt megkezdődött a 4 napos orientáció (hiszen vasárnap érkeznek a gyerekek). Délután mindenkinek fel kellett vennie egy névre szóló borítékot a Canteen-ba. Ebbe volt egy névkártya (beosztással együtt), térkép(amit már kaptunk egyszer), nyalóka (:D), Chipinaw vocabulary (tábori kifejezésekkel, szavakkal amiket fontos tudni), egy levél (amiben leirják a főbb department-ek vezetőit, a director-okat, a group leader-eket..stb), egy időbeosztás az orientáció időszakára (erről majd később) és egy Staff Manual (ebben le van irva a napirend hogy hogyan ognak telni a mindennapjaik a gyerekeknek és ezzel együtt nekünk is). Ez a 4 napos orientáció arról szól hogy megismertessenek minket a szabályokkal, a gyerekekkel való viselkedéssel...stb. Főleg a Counselor-oknak szól (akik konkrétan a gyerekekkel lesznek éjjel nappal) de van egy-két program amin nekünk is részt kell venni mint Support Staff. Szerda este Egy welcome Barbecue-val kezdődött....megint egy kis hamburgerezés meg hot dogozás kint a szabad levegőn. (Persze fél óra után elkezdett esni az eső úgyhogy mindenki rohant be). Szerencsére Day Off-om volt ami anniyt jelent hogy egész nap nem csináltam semmit:D
Kaja után el kellett menni a Playhouse-ba (ez egy kis színház - itt lesz majd a staff talent show meg gondolom sok sok előadás) ahol Michael az igazgató egy hosszu beszédet tartott. Beszélt a tábor történetéről. Az életéről hogy ő hogy jutott idáig. A szabályokról, a tábor életről és egy dvdt is megnéztünk. Utána Camp Fire volt a program leírásban de mivel esett az eső előtte gondoltuk elmarad. Még Michael meglepetésére is sikerült megrakni a tüzet és minden staffos odasereglett köré. Körbe ültük és álltuk és ott melegedtünk. Aztán megjelent egy vezető egy gitárral a kezében és mondta hogy most meg fogja tanitani a tábor dalát. Akik már legalább egyszer voltak itt azok mind együtt énekelték (állitolag mi is tudni fogjuk a nyár végére). Aztán még egy-két ismertebb számot elénekeltünk meg kaptunk kis rágcsálni valót. Jó hangulat volt, de 12 körül elmentem aludni mert most már korábban van a reggeli ami azt jelenti hogy 6:45kor kellett kelni. Tegnap volt ilyen vízi oktatás ami anniyt tett hogy elmondták hogy menniyre veszélyes a víz és hogy mindenki figyeljen. Megvolt az úszásteszt is (aki nem megy át az nem mehet be a tóba a nyáron) ami annyit tett hogy 9 hosszt le kellett úszni a medencében és utána 2 percig taposni a vizet. Sok gondom nem volt vele. A lifeguardok mondták is hogy mehetnék segíteni nekik:D Lehet jövőre az lesz:P Aztán vacsi után volt ilyen előadás számlanyitásról meg valami nyomtatványt ki kellett tölteni. Azt esti programról csak annyit tudtunk hogy busszal megyünk valahova. Később kiderült: Roller Skating (azaz görkorizás). Nagyon kíváncsi voltam. Vacsi után gyors elkészülés, és rohantunk hogy elérjük az buszt ami fél 9kor indult. Amikor odaértünk már szólt a zene. Bementünk, megkaptuk a korinkat és be a pályára. Ilyen élménybe sem volt soha még részem. Úgy kell elképzelni mint egy jégkori pályát.  Mindenki körbe körbe korizott ilyen parkettán, mentek a bulis számok volt ingyen kaja, pia. Van egy csomó amerikai film ahol vannak ilyen görkoris pályák. 60-as évek stílusa diszkógömbbel és partyfényekkel.  Néha volt egy-két játék is: limbóztunk a parketten vagy kacsatáncot nyomtuk. Volt olyan is hogy verseny. Külön fiúk meg lányok. Lányok közül elég kevesen mertek. Én persze mentem és középmezőnybe végeztem. Anniyra jól éreztem magam hogy azt el nem lehet mondani. Persze mindenki esett össze vissza. Én is kétszer de csak azért mert előttem estek én meg átbukfenceztem rajtuk. Fél 12-ig voltunk. A végén már csak szálguldoztunk körbe körbe és énekeltük a dalokat. Ma reggel mindenki a kék zöld lila foltjait mutogatta. Senki nem úszta meg épen, de ettől függetlenül akár ma is mennénk. De ma este Staff Party itt a táborban. A tavalyiak azt mondták lesz ingyen sör meg zene (tudom...én is meglepődtem:D)
Ez az orientáció mellett természetesen nekünk reggel délbe este a konyhán kell dolgozni mint eddig. Sőt még többet is mert ugye kedden érkezett kb 100 új staffos. Most már 2 ebédlőbe kajáltatunk.
Csináltam pár képet a táborról:

Itt a kitchen staff ebédel (mindenki előtt) a chipinaw lány ebédlőjében. Ez a legszebb ebédlő.

A csodálatos hajháló:D Épp munka közben vagyunk.

A fiúk mosogatnaak. Hát nem szuper?:D

Alatta - A másik munkaruhám: már piros köténnyel és sapival:)

A szünetben mindenki kidőlt aludni. Staff Lounge...

Puszii

Petra

Sziasztok!
Elég sok minden történt tegnap itt a táborban. Kicsit megindult az élet. Persze csak egy napra. De kezdjük az elejétől. Michael már az elején elmondta hogy vasárnap Father's Day ( Apák napja) lesz és ez alkalomból a leendő táborlakók meg vannak hívva egy barbecue partyra az egész családjukkal együtt. Ez úgy 600 embert jelentett (nem minden gyerek - a gyerekek lesznek majd 1000ren kb). Persze a legtöbb feladat ránk szakadt konyhásokra. Ricky már reggel olyan ideges volt hogy nem mertünk még ránézni se. Mindenki le volt szidva valamiért....tiszta káosz. Aztán mondta hogy 11 körül érkezik a tömeg és 12kor van ebéd. Mi majd mindeki után ehetünk csak. Már egy órával ebéd előtt ott kellett lennünk hogy előkészítsük a terepet. Nagyon kellemes volt úgy pakolgatni a hotdogokat meg a hamburgereket hogy közbe majd éhen haltunk. Aztán özönlöttek az emberek. Tipikus tehetős amerikai családok....mint a filmekben. De mindenki nagyon kedves volt és végülis élveztem. Figyelni a sok sok arcot - anyukát , apukát, gyereket. Hát igen, teljesen más kultúra. Az idő lassan telt és mi majdnem megfőttünk az új szerelésünkben amit előző nap kaptunk (2 piros staffos póló - még névtáblánk is volt). Amikor végre mindenki kiment gyors bepakoltunk és ebéd:). Rég voltam már ennyire éhes - de ez a hotdog meg hamburger nem nagyon esett jól. Nagyon elegem van már a kajából. 2 naponta kapunk húst. Minden mű. Ma pl ebédre ugynevezett grill cheese volt ami annyit tett hogy 2 toast kenyér és közte egy szelet sajt és ez melegszendvicsbe. Jaa még kaptunk hozzá krumplit meg chipset. Hát köszi. Salátával próbálom mindig kiegésziteni az étrendemet de most már azt is nagyon unom. Hiányzik az otthoni kaja...egy kis leves meg rántott husi:) De mindenki így van vele: miközben osztom a kaját a legtöbbet elhangzott mondat: I hate american food (utálom az amerikai kaját). Pedig ez csak az első hét. Visszatérve a vasárnaphoz ebéd után Ricky megdicsért minket hogy ügyesek voltunk és hogy minden jól ment. Végre egy kis dícséret is. Munka után összepakoltunk és én rögtön el is mentem aludni. Nagyon hiányzott már. Olyan 6 órákat alszom és nekem ez nem elég. Ezért próbálom délután pótolni ami igen hasznos mert legalább este használható állapotban leszek. Vasárnap 2 és fél órát sikerült aludnom délután:)
Estére sokan tervezték hogy kimennek pubba és arra gondoltunk nekünk is meg kéne nézni már azt a helyet. Meg egyébként is megérdemeltük a hosszu munkanap után. Megvacsoráztattunk és mondták a főnökeink hogy ők is mennek este be és hogy majd mehetünk együtt (ezt az opciót elvetettük inkább...). Gyors készülödés és 10kor indult a kisbusz. Teljesen party hangulat volt a kis bunk-ba. Szólt a zene, mindenki készülödött teljesen felpörögtem én is. 8 dollár az oda vissza fuvarért és már ott is voltunk a kocsmánál. Aranyos kis hely. Van kis terasza pár asztallal, bent már kicsit nagyobb - még akár táncolni is lehet (bár a zene nem mindig volt az igazi - volt zenegép és néha beraktak normálisat). Azért tervbe volt hogy megiszunk egy-két sört de nem voltunk bene biztosak hogy lehet-e majd. Ugye itt Amerikában 21 év felett lehet csak alkoholt fogyasztani és 2000 dollár a büntetés. Úgyhogy mindenki mondta hogy csak óvatosan. De nem is szolgálnak ki ID card nélkül. Végülis sikerült megoldani. Beküldtünk valakit hogy vegye meg nekünk és kint a teraszon megittuk. Mindenki így csinálta...egész sokan voltunk kint a teraszon. Nagyon drága itt minden. Egy liter sör (ilyen kancsóba adták) 10 dollár - ami 2000 ft. Nagyon jól éreztem magam. Sok új emberrel ismerkedtem meg már megint. Elég vidám volt a hangulat. Van egy srác akinek pont olyan haja van mint az Áronnak amikor versenyen van. Kopaszra le van nyirva a haja és a szakálla meg meg van hagyva. Magas és nagy darab. Amikor meglátom mindig a bátyám jut eszembe...:) Tegnap vele is megismerkedtem és elmeséltem neki hogy a bátyámra emléketet és tök aranyos volt. Mondta hogy akkor én vagyok a húga meg dumáltunk pár szót. Onanntól mindig odajött amikor meglátott. Nagyon kedves srác: már pótbátyám is van. Pont mint az Áron:)
Nagyon jó este volt. A főnökeinkkel is jobban megismerkedtünk. Az egyik teljesen úgy néz ki mint Foreman a Dr. House-ból - mondtam is neki és azóta Foremannek hívom:D ( tudom hogy mindenkit hasonlítgatok, de ez az otthon érzését hozza el, meg könnyebb is leírni) Este már ők vittek minket haza kocsival. Kb 3kor feküdtem le ami ma reggel már nem volt anniyra kellemes. Mindenki mint egy hulla dolgozott:D. De megérte. Holnap este is lesz valami buli mert megjönnek a maradék staffosok. Néha elfelejtem hogy tulajdonképpen dolgozni jöttem ide:) Persze erre mindig emlékeztetnek...
Na még felteszek még pár képet is a tegnap estéről és megyek mert....munkaaa.

Először egy csoport kép az este elejéről a Housekeepinges orosz lányokkal:)

Itt van Foreman:D Szerintem nagyon hasonlít...:)))

A sráccal aki olyan mint az Áron (a képen nem jön le, de tényleg rá emlékeztet) - nem kell nézni a fejemet...nem egy jólsikerült kép:D:D:D

Még egy csoportkép a végéről...itt már megvolt a hangulat:)  ( A Cili mellett a srác Columbiai - Andress)

És végül egy kép a pubról belülről...nagy tömeg (kb csak a mi táborunkból)

Na mára ennyi:)

Petra

Sziasztok!
Most már egyre ritkábban fogok írni 2 dolog miatt:
-elment a net a szobából. Nem tudom miért, a többiek azt mondták hogy ami volt azt is csak loptuk:D kár...pedig jó volt az ágyon ülve gépezni (bár Linda azt mondta hogy amikor megjönnek a gyerekek lesz minden staff házba. De én nem nagyon hiszem. Mindegy a lényeg az hogy most át kell sétálnom a táboron hogy wifihez jussak amihez elég lusta vagyok, meg van más dolog is amit akarok...szóval lehet hogy ritkábban fogok emailekre válaszolni meg ienek.
-a másik: most már minden nap ugyanaz a napirend (majd változni fog jövö vasárnap), persze minden nap történik valami izgalmas, érdekes de ezt majd ömlesztve.

Egyre több embert ismerek meg itt. Eddig az volt a baj hogy az ausztrálokkal meg az angolokkal nem nagyon találkoztam mert ők gyerekfelügyelők, és csak  étkezéseknél vagyunk együtt. De Eva megígérte hogy bemutat majd nekik:D Egyébként már mindig kiküldnek szervirozni úgyhogy egyre több az ismerős arc és egyre többel beszélgetek el csak úgy. Tegnap este még több új ausztrált ismertem meg. A fiúk persze sokkal közvetlenebbek, de így este eléggé kell koncentrálnom hogy megértsem őket. Higgyétek el az ausztrál akcentus sem egyszerű. ÉS annyira gyorsan tudnak beszélni hogy kapkodjuk a fejünket. De ők is mondták hogy megpróbálnak figyelni. Sokan kérdeztek már a pasikról...gondolom mindenkit érdekel:D Van egy ausztrál srác Luke aki már azt is mondta hogy elvesz feleségül:D De vannak....hogyismondjam....eléggé jóképű srácok:D:D:D Majd meglátjuk:D
Van itt egy vicces szokás amit mindenképpen le akartam írni. Minden reggel egy srác feláll reggeli közben és erre elkezd mindenki huhogni, kiabálni, éljenezni, tapsolni. Hatalmas hangzavar közben a srác megfog egy mellényt és elkezd körbe járni az étkezőben. Aztán egyszercsak megáll egy srác előtt és átadja neki a mellényt. Aztán egy lány is feláll és ugyanezt végigcsinálja egy hajpánttal. Első reggel értetlenül néztünk hogy mi történik. Aztán mondták hogy mindig az kapja a mellényt aki előző este egy lánnyal aludt. A hajpántot meg az a bizonyos lány kapja. Itt nincs ám magánélet:D:D Semmilyen téren.
Egyébként ez a közösségi helység nagyon jó...esténként mindenki itt van. Biliárdozunk meg állandóan filmek mennek. Itt olyanok a csatornák hogy van kb 100 és a legtöbben folyamatosan filmek mennek. Mindenféle...: Batman, Hairspray, Vejedre ütök, Yesman, Jurassic park....:D Tiszta jó. Mindig megy valami jó:D

Már voltam futni is. Először. Attila mondta hogy ő körbefutotta a tavat és az olyan 30-40 perc. Gondoltam én is megindulok, úgyis hiányzott a mozgás (na meg egy srác mesélte aki volt itt tavaly hogy 8 kilót szedett fel a nyár alatt:D:D:D:D:D:D - csak majd ismerjetek meg:D:D:D). Eza környék tényleg gyönyörű. Tiszta erdős dombos az egész néhol egy egy nyaraló szerű tipikus amerikai ház (de tényleg tipikus. pontosan olyanok mint a Forest Gump-ba ahol laktak a Foresték. Kis veranda, postaláda az út mellett.).
Gondoltam hogy majd egyszer nekiindulok fényképezővel és mindent megörökítek, mert tényleg nagyon szép. De azt azért hozzá kell tennem hogy a 30-40 perc alatt kb volt vagy 200 méter ami vízszintes volt. Mindenhol emelkedő, lejtő. Plusz már melegszik az idő és tiszta párás a levegő. Hát hogy is mondjam...nem volt egyszerű:D
Csak pár emberrel találkoztam útközben de mindenki úgy köszönt oda és mosolygott mintha már ezer éve ismernénk egymást. Tudom hogy sokat ömlengek az emberekről, de ezt nem lehet elképzelni. Nekünk ezt mondták még itthon hogy készüljünk fel hogy mindenki segítőkész és kedves de tényleg nem gondoltam volna hogy egy ekkora országban ha egy idegen elfut a házad előtt akkor azt úgy üdvözlöd mint egy közeli barátot. Teljesen más világ.

Képzeljétek amikor indultam futni a ház mellett állt pár lány. Gondoltam odamegyek megnézem mit néznek. Épp élőben végignézték ahogy egy kígyó megesz egy békát ami még ráadásul mozgott is. áááááááááá.... a hernyókkal már épp kezdtem kibékülni (már több is feltünt a házban) erre most kígyó. Szerintem mindenki tudja hogy nem a kedvenc állataim. És itt a ház mellett. És mondták hogy már láttak többet is itt. Szupeeer:
Szóval ha valaki nem szereti ezeket az állatokat akkor az nem jöjjön ilyen helyre:D Egyébként vannak aranyos állatkák is: Egy csomo mókus rohangál a fákon. Olyanok mint otthon a szúnyogok:D Meg reggel a konyhába észrevettünk pici tappancsnyomokat az asztalon. Azt hittem macska de a többiek felvilágosítottak hogy ezek mosómedvék, és hogy egy csapdát is kitettek nekik. Ma reggel amikor mentünk dolgozni ot volt egy pici mosómedve a csapdába. Szegény annyira félénken ült ott. Nagyon megsajnáltuk, de mondta a Tibon (az egyik legjobb fej a főnökeim közül) hogy nem kell sajnálni őket mert jönnek be és lopják a kaját. Kérdeztem hogy mit csinálnak vele...hogy most megölik? De mondta hogy nem dehogy, csak elviszik messzire és akkor nem fog visszajönni.Nice:)
Az állatokról még annyit hogy van itt a táborban állatsimogató is. A csajjal aki gondozza őket már összehaverkodtunk. Vannak pici kisnyuszik meg kiscsibék. Nagyon cukik. És az egyik nyuszinak mindkét füle le van konyulvaa:D  imádom:D:D:D
Tudom hogy ezek nem a leglényegesebb dolgok de beletartoznak az itteni életbe.

Jaj meg egyik nap épp ebédeltünk ( mindig a többiek előtt ebédelünk és utána ebédeltetünk) amikor kijött az Alan (szintén egy boss...akit mindenki utáál - één is) és elkezdett osztogatni ilyen hajhálót. Mondta hogy kötelező mindenkinek. Annyira kellett röhögnünk. Minden egyes fiú és lány hajhálóval. áááááááááááááááá majd rakok képet is:D Naggyon vicces. Hivatalosan is konyhásnéni lettem:D:D

Nah most pár kép a csapatról:

Először is itt egyik este bementünk az ebédlőbe inni egy kis hot chocolate-ot. Balról: Geregő(aki bme-s, nem szereti a drönköt - ugyhogy énse őt:D:D - és csak nagy gergőnek hívjuk mert van több is belőlük), Eva a kis mexokói szobatárs, Zsolti akivel utazni is fogunk majd, Gergő aki most már csak Giorgi:D , ééén ( néha Pétrá, néha Pecsra:D), Flóra (akit mindenki csak úgy ismer mint the hungarian crazy girl in the camp) és Ali (ő egy török srác akit nagyon nagyon szeretek. Ő az én BFF-em (best friend forever) és már közös pacsink is van:D Olyan mintha a bátyám lenne:D:D persze csak a pót...:))

És itt a közösségi helységbe a nagy lépcsőn ahol mindeni ül tvzés közbe (Áronnal, Gergővel, és Evával:))

A következő bejegyzést majd a táborról szeretném Ha szebb idő lesz akkor végigmegyek fényképezővel és megmutatom mi minden van itt és hogy mekkora ez az egész. Tényleg nem tudjátok elképzelni.

További jó nyarat mindenkinek és használjátok ki a meleget mert itt majd szét fagyunk:D

Petra

Sziasztok!

Már megint írok..tudom mindenki azt gondolja hogy huu mennyi időm van és hogy itt ülök a gép előtt állandóan – de nem. Éppen zuhog az eső és semmit nem lehet csinálni. Mindenki dolgozik csak a konyhásoknak van most pihi. De ez az eső már nagyon idegesítő.  De azt képzeljétek el, hogy tegnap este rákezdte és azóta folyamatosan, semmi megállás. Már minden tiszta víz. A fűbe lehetetlenség ,menni mert vizes árkok keletkeztek. A szobában semmi fűtés nincs (mert minek is) és annyira hideg volt este hogy azt hittem megfagyok. 1 pokrócunk van meg egy lepedő vastagságú takaró. De holnapra már elkérem az egyik fiú pokrócát, ők úgyis hoztak hálózsákot. Reggel mire átértünk a bunk-ból a konyhába olyan szinten eláztunk hogy huu:D Még jó hogy van egy jó kis esőkabátom. Az emberek nagy része kukászacskókba bújva rohangál. Nagyon vicces. Egyébként már kezdem megszokni a konyhai melót. Egyre több a dolog ami jó mert az a legidegesitőbb amikor állunk és nézünk magunk elé mert nem kell semmit csinálni. Ricky már kétszer is kiküldött a placcra adagolni a kaját. Most még menzaszerű a kiszolgálás. Majd ha a gyerekek itt lesznek más lesz a rendszer. De én  azt szeretem legjobban ha kint vagyok. Lehet beszélgetni minden staffossal akinek adom a kaját És persze mindenki aranyos. kérdezgetik hogy hogy vagyok  meg viccelődnek. A konyha az ugye úgy épül fel hogy van 6 főnök akik mint később kiderül, jamaikaiak. De ezt ott nem szabad mondani. Hát ezért beszél némelyik furcsán. De most már egyre jobb viszonyba vagyok velük. Már tudják többen is a nevemet ami nagy szó hiszen vagyunk egy páran. Egész munka alatt az ő zenéjük szól. Szerintem el tudjátok képzelni…olyan igazi reggea. De nagyon hangulatos. ÉS ők is gyakran elkezdenek mozogni rá munka közben. Szerintem nagyon meg fogom szeretni ezt a zenét a 2 hónap alattJ Egyébként az összesnek kicsit furcsán vörös a szeme…meg néha a távolba merednek és szét vannak esve. A fiúk állítják hogy ez nem véletlenül van:D Én nem foglalok állást. Csinálják ami jól esik nekik:D  A kitchen staffba egyébként van 2 török srác (Ali és Barkaj-tuti nem így írják:D – akik testvérek) akkor pár mexikói ( José, Rafael, Alejandra, Delma…a többire nem emlékszem:D) van 2 cseh (Lucy és egy srác) és vagyunk mi magyarok – elég nagy számban. Egész jól összejött már a csapat. Nagyjából mindenkit ismerek már. Kár hogy jövö héten szétszednek minket, mert valójában ez két tábor – Chipinaw és Silver Lake – de egy területen, de attól még van 2 külön konyhája. Én remélem Chipinawba maradok (de ezt úgyis Ricky dönti el…)

De most  egy kicsit a kajáról. A napokban tudtam meg Alitól (ő már volt itt többször) hogy kóser kaja van ebbe a táborba. És mindenki csodálkozott hogy miért is? És akkor így Ali meglepődve megkérdezte hogy ti nem is tudtátok hogy ez egy zsidó tábor? Hogy csak zsidó gyerekek lesznek??

Mi meg csak néztünk….hát  ezt nekünk senki se mondta. Nekem személy szerint nincs problémám vele, de szerintem a többieknek se – csak azért szólhattak volna. De ami érdekes hogy egy csomot beszélgettem Alival hogy tulajdonképpen akkor milyen is ez a kóser kaja? Tudom hogy szégyen de nem nagyon tudtam eddig. Felvilágosított hogy vannak ilyen szabályok pl hogy húst sose adunk majd sajttal (szóval a cheeseburgert azt elfelejthetem a nyárra:D) meg hogy szombatonként mindig füstölt halat esznek majd a gyereket. Meg a húsok elkészítési módja is más. Meg mutatta hogy pl a a tej amit dobozokba az asztalokra teszünk az is kóser. Van rajta egy U betű ami ezt jelzi. És csak ilyen kaják vannak az egész konyhában. Utána elkezdtem nézegetni a csomagolt dolgokat és tényleg. Mindenen ott volt az U betű. Még a chocapic szerű műzlin is. Például egyik nap legnagyobb meglepetésemre az ebéd tészta volt meg mellé ilyen fél kruplik. Mintha két köretet adtak volna egymás mellé. És így álltunk hogy most hol van a hús?:D:D Egyébként meg lehet szokni ezeket a fajta ételeket is. Bár aki nagyon válogatós az nem jöjjön ilyen táborba.(tudom hogy most a családom otthon nevet magában hogy ezt én mondom, de higgyétek el…itt én nem számítok annakJ)

Hát a kajáról úgy nagyjából ennyit, bár ha lesz valami érdekes akkor azt leírom.

Jah és ma este staff party lesz és viszek fényképezőt úgyhogy nemsokára már az embereket is meg tudom mutatni.

Petra

Nah megint elszabadultam a munkából. Eddig nagyon semmit se kellett csinálni. Az a hard work amivel ijesztgettek az még nem ez. Azt mondták ha majd megjönnek a gyerekek. Konkrétan feldaraboltunk pár zöldséget, meg kihordtunk az ebédlőbe salátákat. A fiúk bezzeg:D Nekik egy csomót kellett pakolniuk...itt elég erős a pozitív diszkrimináció - mondják ők. Szerintem ez így pont jó:D

Egyébként a főnökeink is aranyosak csak kár hogy semmit sem értek. Ők olyan angolt beszélnek amit egyszerűen nem lehet megérteni. Mintha valami más nyelv lenne. Még jó hogy mutogatnak is mert fogalmunk nem lenne mit csináljunk....

Nah itt van még pár kép:

Vali nénivel a közös képünk...

Egy tipikus New Yorki kép: Komolyan mondom...ebben a városban az autók két harmada taxi:D:D

Central Park...épp ülünk a csomagjainkon és várjuk hogy teljen az idő. Legszivesebben sétáltunk volna, de ekkora cuccokkal nem volt nagy élmény higgyétek el!

És végül a szobám itt a táborban. Berendeztem magamnak egy kis sarkot...nagyon jó lett...pár itthoni dolog:)

Nah most már tényleg ennyi.

Majd ha lesz valami érdekes, írok:)

Ja és köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat, a jókívánságokat meg mindent:) Örülök ha mindenkinek kielégíthetem a kíváncsiságát....és kérdezzetek, mert lehet hogy valamit kihagyok ami tök lényeges vagy érdekes.

Pussz

Petra

Hát itt van pár kép, csak ahogy ígértem:

Először is a hiper szuper svájci gép: a karfában volt benne a távirányító. Gondoljátok el a business class milyen volt ha ez csak a turista osztály volt:D

Ez egy kép négyünkről: balról - Flóra, Gergő, Cili és persze én:D

Már az USA-ban: hatalmas öröm - mindenkinek megvan a bőröndje!!:D

Az a bizonyos sofőr nélküli Airtrain. Nagyon feelinges volt. Mint valami hullámvasút:D

Persze ezt csak mi élveztük enniyre...a többi utas csak ült fapofával. Nem véletlenül - magyarok vagyunk:D:D

A pillanat amikor feljöttünk a metróból: Manhattan egyik utcáján. Hm....nagyon jó érzés volt megérkezni.(Kabát azért van rajtam mert zuhogott az eső a Kennedy-n)

Most ennyi kép egyenlőre mert mennem kell dolgozni és nem akarok az első nap elkésni:D:D

Este talán jön a többi.

Petra

Sziasztok!

Háát sikeresen megérkeztem a táborba és már az első éjszakán is túl vagyok. De kezdjük az elejéről:

A buszon már jól összeismerkedtünk a többi magyarral, és elég gyorsan elment az út. Bár nem voltam benne biztos hogy épségbe odaérünk hisz a sofőrbácsink minden percben ásított egyet. Többet volt nyitva a szája mint csukva. Szerintem néha a szemét is becsukta. Elég félelmetes volt a kanyargós autópályán. De végül kb 2 óra múlva megérkeztünk a Silver Lake tóhoz ami a táborunk Chipinaw része. Letett a busz a cuccainkkal és már is jött egy srác (a neveket még nem tudom) hogy hagyjuk ott a cuccokat és mennyünk be az ebédlőbe. Ott egy kis üdvözlés eligazítás kb másfél óráig. Beszélt a Michael aki a fő fő boss, aztán Justin aki szintén valami boss féle. Volt szó a szebályokról. Alkohol cigi drog nincs a táborban. Tábor határain túl akármit. Van is egy kocsma kint, este bárki kimehet csak reggel érjen oda a munkába. Fürödni nem lehet bármikor csak ha egy liefguard is ott van…stb. Akkor volt szó a sertésinfluenzáról…ha valaki tünetet észlel azonnal szóljon …stb. (hát igen, tele vagyunk mexikóiakkal:D) De no para, senki se fél:D Aztán elvezettek minket a házainkhoz(itt csak bunk). Mindenkinek be volt osztva hol lakik. Én egy 3 ágyas szobába kerültem egy mexikói lánnyal: Eva Torres (kis hiperaktív csaj, amint meglátott a nyakamba ugrott hogy mennyire örül hopy szobatársak leszünk meg minden. Számomra szokatlan volt ez a  kedvesség és temperamentum, de itt gyorsan hozzá kell szoknom hiszem mindenki ilyen). A másik szobatárs egy Ukrán leányzó: Mariia Ivanova aki egy kicsit….hát fura. Kedves meg minden, de vannak fura dolgai:D Majd meglátjuk.

A szoba egy kis rendezgetés után nagyon otthonos lett. Én az emeletes ágy tetején alszok, ami sztem a legjobb hely. És még wifi is van ezért nem kell átvágtatni a laptoppal a táboron hogy nethez jussak. A tábor egyébként nagyon nagyon nagyon nagy. El nem lehet mondani. 5-10 perces séta mire a szobánkból eljutunk a kajázóig. Michael mopndta hogyha körbejárjuk akkor az 3 mérföld. Medencék, sportpályák…minden. Itt mindenféle sportot kli lehet próbálni ami létezik. majd csinálok képeket, meg talánn egy térképet is tudok mutatni. A szobák feltérképezése után elmentünk vacsizni. Semmi extra: hús, krumpli, saláta. Az elmult napokban úgy összeszűkült a gyomrom (az össze vissza evéstől)hogy amikor éhes vagyok is csak nagyon keveset tudok enni. Kiderül hogy még a végén fogyni fogok:D:D:D

Kaja után ágynemű osztás, bepakolás. Sokan kimentek a kocsmába, de mi maradtunk és körbejártuk a tábort. Bementünk a staff közösségi helységébe ahol van egy hatalmas plazma tv, nagy fotelok, biliárdasztal, számítógépek…stb. Aztán kitaláltuk hogy lemegyünk kosarazunk egyet. Nagyon jó volt. Egy csarnokban játszottunk 10-en fiuk lányok. Mexikóiak meg magyarok főleg. Teljes kimerülés, de jó móka volt. Aztán átmentünk a fiúk bunkjához és beültünk dumálni. Flóra kitalálta hogy csináljunk ismerkedős estet és így lett egy szék ahova aki beült annak válaszolnia kellett minden kérdésre. Kis csapat volt olyan 20 fővel de jó volt. Sokmindent megtudtunk egymásról. Persze az egész staff az jóval több mint 20 ember. Rengetegen vagyunk itt és jövö héten még jönnek. Na meg aztán jövő vasárnap már a gyerekek is megérkeznek. Leszünk vagy ezren vagy mégtöbben. Ez az ismerkedős este nagyon jól sikerült de olyan 12 körül elmentünk aludni mert az átállás azért még okoz fáradalmakat.

Másnap reggel (ami ma reggel volt) negyen 9kor reggeli (valami kásás cucc volt, ami hasonlitott a tejbegrízhez, meg gofri, tojás, kenyér, műzli, lekvár, gyümölcs…stb) majd ott maradtunk és gyors eligazitás munkakörönként. Mi mint kitchen staff a konyhafőnökkel maradtunk. Ricky aki egyébként fekete (igazából nem tudom milyen szót illik használni….afroamerikai, csoki…stb..?) elmondta hogy is lesz a munka. De ezt majd akkor írom le amikor gyakorlatba is látjuk. Aztán mondta hogy most elmehetünk és hogy 12re mennyünk vissza Eddig tetszik. Az első délelőtt szabad. Úgyhogy rögtön visszajöttem a szobába és gondoltam felveszem a kapcsolatot az otthoniakkal.

Tegnap este amikor ott ültünk azért néha rám tört hogy mit is keresek itt. Hogy mért nem tudok maradni a seggemen otthon és végig bulizni a nyarat. Hogy miért kell ennyire messze elmenni a családtól a barátokról. Igen ahogy Bogi mondta az első este nagyon nehéz volt. De nem sírtamJ És a sok sok kedves ember segít hogy ne gondoljak ilyenekre. Ezért gyorsan kivertem  a fejemből, hiszen tudom mennyire jó lesz a nyár. De azért természetesen mindenki nagyon hiányzik!!

Nah mára akkor ennyi. Majd holnap írok ha lesz időm.

Petra

Sziasztok!

Hát megkezdődött az első teljes napom itt Amerikában. A délelőtt elég eseménydúsan telt. Reggel felkeltünk (már kb hajnalban sem tudtam aludni az átállás miatt) és lementünk reggelizni ahol a hostelek szokásához híven egy lekváros cuccal kiszúrták a szemünket. Na meg persze a kávé:D

Aztán reggel 8ra beszéltem meg egy találkozót a mamám unokatestvérével  Vali nénivel. Leírom részletesen mi volt (tudom hogy a családtagjaimat érdekli):

Eljött kocsival elém, rögtön megismertük egymást. Mondta, hogy szálljak be a kocsiba (apa neked azt üzeni, hogy még mindig Volvója vanJ) és aztán elmentünk a lakására. Egy 25 emeletes ház portással, garázsos emberkével…stb. Nagyon szép. Mindenkinek büszkén mutatott be. Fénykép az majd később (ígérem, nemsokára csak nagyon hosszú idő mire fel tudom tölteni). A lakás hatalmas. Azt mondta, hogy 2 lakás van összenyitva. Aztán beszélgettünk, megmutattam hova megyek táborba, kérdezett az otthoniakról. Odaadtam az ajándékokat is. Nagyon örült mindennek. Mutatott képet a kisbabáról. Mondta, hogy bármikor hívhatom, ha valami van és hogy még megoldjuk a találkozást. Aztán elsétáltunk a Central Parkba, ott bejártunk egy egész nagy részt. Nagyon jó volt. (New Yorkról majd akkor bővebben ,amikor több napra megyek – lélegzetelállító: imáádom ezt a várost).

 Aztán neki is mennie kellett meg nekem is hiszen  11kor kicsekkoltunk a szállásról. Visszavitt , majd  sikeresen kicsekkoltunk és elbucsuztunk a többi magyartól akik más táborba mentek. Még volt időnk és mivel nem akartunk 5 dollárért csomagmegőrzőbe tenni a cuccokat, úgy döntöttünk hogy csak kiülünk a Central Parkba és várjuk az 1 órát. Ez igy is volt. Idóközben csatlakozott Sanyi is aki szintén a mi táborunkba jött: chipinaw. így már 5en vágtunk neki hogy elérjük 2kor a táborba induló buszt. Megérkeztünk  a helyre ahol felvesznek minket. 2 db iskolabusz várt ránk .Olyan sárga típusu mint a filmekben. Ezt is elmondhatom magamról hogy utaztam ilyenen. Bár nem volt a legkényelmesebb.  2 busz megtelt a táborba igyekvő fiatalokkal. Találkoztunk még több magyarral. Kicsit aggasztó volt hogy enniyen leszünk hiszen azért  is vagyok itt hogy angolul tanulgassak…de mindegy, jó kis csapat lesz.

Egyenlőre,  ennyit a 2. napról. Folytatás következik a táborba érkezéssel.

Bocsi ha helyesírási hibák vannak vagy néha értelmetlen, csak nincs sok időm írni ezért lehet hogy kicsit összecsapott lesz.

Petra

Sziasztok!

Hihetetlen gyorsasággal újra gépközelbe tudtam jutni. Épp  itt ülök a Jazz on the park nevű csodás Hostelben és többi hasonló korú vegyes nemzetiségű fiatallal próbálunk nethez jutni a közösségi helységben. Itt  New Yorkban este 8 óra van…de otthon ugye ez hajnali 4. Ami azt jelenti hogy 1-2 óra választ el attól hogy 24 órája nem aludtam. Ahhoz képest elég jól bírom. De azért ez után már irány az ágy. Hosszú nap lesz holnap.

Amik eddig történtek:

Leszálltunk szerencsésen a repülővel. Egy 12 fős magyar csapat verődött össze akik ugyanott töltjük az éjszakát ma este. Együtt vágtunk neki a reptéren a bevándorlási hivatal ellenőrzésének. Körülbelül 100-an álltak sorba, ha nem többen. Kellemes volt 10 óra utazás után még várakozni. Végül sorra kerültem: gyors fénykép, ujjlenyomat és pár kérdés és már bent is voltam az Egyesült Államok területén. Életemben először és remélem nem utoljára.  A csomagom is meglett így jó kedvel és izgatottan vágtunk neki a metrónak hogy bejussunk Manhattan-be ahol egy éjszakát kell eltölteni mielőtt a táborba visznek.

Először egy úgynevezett Airtrain-en utaztunk amit nem vezetett senki legnagyobb meglepetésünkre. Majd onnan A train (ami a metró) aztán átszállással C train és már ott is voltunk a Central park mellett. Az emberek nagyon segítőkészek voltak, bárkit megkérdeztünk rögtön mondta hova kell menni(megjegyzem segítség nélkül még most is ott kóborolnánk). A Kennedy reptér nem kicsi, a metrónak rengeteg vonala van, egymás mellett mentek  össze-vissza a kocsik. De azért Pesten a 2-es metró ezerszer szebb mint itt bármelyik. Végül sikeresen ideértünk a kis diákszállónkba. Gyors fürdés, majd valami kajakeresés – természetesen cheeseburger és egy sör (amit persze csak titokban hiszen itt mégcsak kiskorú vagyok….és majdnem mindenki más is.) Az söröket egyébként a háztetőn fogyasztottuk ami úgy néz ki mint a Jóbarátokban vagy a How i met your mother-ben.

A városról és a hangulatáról majd később. Most nem sok időm van már mert lassan le is merül a kis netbookom úgyhogy legközelebb már a táborból jelentkezek.

Petra

Sziasztok!

Ez a blog azért született meg hogy megörökítsem és ezzel mindenki nyomon tudja követni a nyaramat Amerikában.Aki ezt a blogot olvassa az úgyis ismer, de azért egy rövid leírás hogy hova is megyek és hogy hogyan.

Már régi álmom volt kijutni Amerikába, de soha nem gondoltam volna hogy ez ilyen gyorsan eljön. November végén anya egy emailt tolt elém  egy Camp Leaders nevű programról. Rögtön felfigyeltem rá, hiszen nyári munkát ajánlottak az USA-ba és utána lehetőséget 30 napos utazásra az ország területén belül és akár kívül is. Onnantól már ment minden magától és most itt ülök a repülőn az Atlanti Óceán felett valahol félúton New York felé.

Ez a program egyetemistákat közvetít ki amerikai gyerektáborokba dolgozni egész nyárra. Én konkrétan support staff leszek, a konyhában fogok dolgozni. De még fogalmam sincs hogy konkrétan mitJ  Augusztus 25-ig dolgozok  és utána fogjuk magunkat páran és  körbeutazzuk a számunkra legérdekesebb helyeket  kb 2 és fél hét alatt: New York, Los Angeles, San Fransisco, Las Vegas a Grand Canyon (és talán Washington is belefér ha bírja még a pénztárca:D).Ezt körülbelül a 2 hónap alatt kapott fizetésből és egy kis spórolt pénzből fogom tudni finanszírozni.

És akkor most arról hogy mi is történt eddig (az utazás első napja, a nagy dátum: júni 15.):

Reggel a reptéren  hatalmas meglepetés fogadott amire még most se tudok semmit se mondani: 3 barátnőm meglepetésvendégként kijöttek reggel Ferihegyre hogy elbúcsúztassanak, és egy kis ajándékot is kaptam tőlük. Egy felsőt amit teleirtak jókívánságokkal  a nyárra vonatkozóan. Nagyon nagyon jól esett…köszönömJ

A reptéren megismerkedtem leendő tábortársaimmal. Flóra akit már eddig is ismertem mert évfolyamtársam és együtt szenvedtük végig  a szálloda gyakorlatokat. Cili akivel időközben vettem fel a kapcsolatot és Gergő akinek az anyukája a lelkünkre kötötte hogy vigyázzunk rá. Később ki is derült hogy miért :D. Aztán nagy nehézségek árán becsekkoltunk és 1 órával gép indulása előtt bejutottunk a terminálba. Szóval sokmindenre nem volt időnk már. A Zürich-i repülőút gyorsan elment hülyéskedéssel és egy kis sörözéssel persze…J

Azt hiszem jó kis csapatot fogunk alkotni mert megtaláltuk a közös hangot így négyen. A zürichi reptér elég nagy volt. Vonatozás meg sok sok séta mire eljutottunk a megfelelő kapuig. De bőven belefértünk az időbe. Aztán beszálltunk a Swiss Air hatalmas Air Bus típusú gépébe. Egyszer utaztam ilyen hosszú utat Pekingbe,  de az meg se közelítette ezt a luxust. Persze teljesen szétszórtak minket a gépen, de Flóra a hatalmas üzletiérzékével megoldotta hogy helyetcseréljek a mellette ülő lánnyal. De nem féltem volna az unatkozástól….azt képzeljétek el hogy minden üléshez van külön kis tv (az előtte lévő ülés hátulján) és ott mindenki szabadon választhat kb 20-30 film( Nem kellesz eléggé, Rózsaszín Párduc  2, Csajok háborúja..stb), mindenféle sorozat (Jóbarátok, Született Feleségek, CSI…stb) na meg petrsze rengeteg játék(Who wants to be a millionaire, poker, rally….stb)közül, de akinek ez sem lenne elég lehet mindenféle nyelvet tanulni – én például vettem egy gyors spanyol leckét , de arabul, kínaiul meg sok más nyelven lehet még tanulni. Ja és persze rengeteg album és különbözö stilusu csatornák vannak azoknak akik zenét szeretnének hallgatni.

Teljesen lesett az állunk amikor ezeket néztük. Itt tényleg nem lehet unatkozni. Már meg is ettük a fincsi repcsis ebédet, megnéztem pár Jóbarátok részt, kitöltöttük a szükséges papírokat és most Kelly Clarksont hallgatva úgy döntöttem hogy megírom az első bejegyzést. Tudom hogy nem túl izgalmas, de nem lesz nagyon időm az elkövetkező napokban, tekintve hogy tele leszünk programmal.

Így elsőre elég hosszasan sikerült. Majd igyekszem képet is betenni, de képzelhetitek hogy nem sok izgalmas volt amit tudtam volna fényképezni:D

Majd jelentkezem nemsokára.

Petra