Sziasztok!

Ez a blog azért született meg hogy megörökítsem és ezzel mindenki nyomon tudja követni a nyaramat Amerikában.Aki ezt a blogot olvassa az úgyis ismer, de azért egy rövid leírás hogy hova is megyek és hogy hogyan.

Már régi álmom volt kijutni Amerikába, de soha nem gondoltam volna hogy ez ilyen gyorsan eljön. November végén anya egy emailt tolt elém  egy Camp Leaders nevű programról. Rögtön felfigyeltem rá, hiszen nyári munkát ajánlottak az USA-ba és utána lehetőséget 30 napos utazásra az ország területén belül és akár kívül is. Onnantól már ment minden magától és most itt ülök a repülőn az Atlanti Óceán felett valahol félúton New York felé.

Ez a program egyetemistákat közvetít ki amerikai gyerektáborokba dolgozni egész nyárra. Én konkrétan support staff leszek, a konyhában fogok dolgozni. De még fogalmam sincs hogy konkrétan mitJ  Augusztus 25-ig dolgozok  és utána fogjuk magunkat páran és  körbeutazzuk a számunkra legérdekesebb helyeket  kb 2 és fél hét alatt: New York, Los Angeles, San Fransisco, Las Vegas a Grand Canyon (és talán Washington is belefér ha bírja még a pénztárca:D).Ezt körülbelül a 2 hónap alatt kapott fizetésből és egy kis spórolt pénzből fogom tudni finanszírozni.

És akkor most arról hogy mi is történt eddig (az utazás első napja, a nagy dátum: júni 15.):

Reggel a reptéren  hatalmas meglepetés fogadott amire még most se tudok semmit se mondani: 3 barátnőm meglepetésvendégként kijöttek reggel Ferihegyre hogy elbúcsúztassanak, és egy kis ajándékot is kaptam tőlük. Egy felsőt amit teleirtak jókívánságokkal  a nyárra vonatkozóan. Nagyon nagyon jól esett…köszönömJ

A reptéren megismerkedtem leendő tábortársaimmal. Flóra akit már eddig is ismertem mert évfolyamtársam és együtt szenvedtük végig  a szálloda gyakorlatokat. Cili akivel időközben vettem fel a kapcsolatot és Gergő akinek az anyukája a lelkünkre kötötte hogy vigyázzunk rá. Később ki is derült hogy miért :D. Aztán nagy nehézségek árán becsekkoltunk és 1 órával gép indulása előtt bejutottunk a terminálba. Szóval sokmindenre nem volt időnk már. A Zürich-i repülőút gyorsan elment hülyéskedéssel és egy kis sörözéssel persze…J

Azt hiszem jó kis csapatot fogunk alkotni mert megtaláltuk a közös hangot így négyen. A zürichi reptér elég nagy volt. Vonatozás meg sok sok séta mire eljutottunk a megfelelő kapuig. De bőven belefértünk az időbe. Aztán beszálltunk a Swiss Air hatalmas Air Bus típusú gépébe. Egyszer utaztam ilyen hosszú utat Pekingbe,  de az meg se közelítette ezt a luxust. Persze teljesen szétszórtak minket a gépen, de Flóra a hatalmas üzletiérzékével megoldotta hogy helyetcseréljek a mellette ülő lánnyal. De nem féltem volna az unatkozástól….azt képzeljétek el hogy minden üléshez van külön kis tv (az előtte lévő ülés hátulján) és ott mindenki szabadon választhat kb 20-30 film( Nem kellesz eléggé, Rózsaszín Párduc  2, Csajok háborúja..stb), mindenféle sorozat (Jóbarátok, Született Feleségek, CSI…stb) na meg petrsze rengeteg játék(Who wants to be a millionaire, poker, rally….stb)közül, de akinek ez sem lenne elég lehet mindenféle nyelvet tanulni – én például vettem egy gyors spanyol leckét , de arabul, kínaiul meg sok más nyelven lehet még tanulni. Ja és persze rengeteg album és különbözö stilusu csatornák vannak azoknak akik zenét szeretnének hallgatni.

Teljesen lesett az állunk amikor ezeket néztük. Itt tényleg nem lehet unatkozni. Már meg is ettük a fincsi repcsis ebédet, megnéztem pár Jóbarátok részt, kitöltöttük a szükséges papírokat és most Kelly Clarksont hallgatva úgy döntöttem hogy megírom az első bejegyzést. Tudom hogy nem túl izgalmas, de nem lesz nagyon időm az elkövetkező napokban, tekintve hogy tele leszünk programmal.

Így elsőre elég hosszasan sikerült. Majd igyekszem képet is betenni, de képzelhetitek hogy nem sok izgalmas volt amit tudtam volna fényképezni:D

Majd jelentkezem nemsokára.

Petra