HTML

All summer long

2010 nyár: ismét munka egy gyerektáborban az Egyesült Államokban.

Naptár

augusztus 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Friss topikok

  • mamsi: Sziasztok Királynök szuper!! Kivánok sok szép kirándulást egy felejthetetlen nyarat és nekünk sok... (2010.07.27. 04:29) Love, peace, WOODSTOCK
  • bsteve: Sok-sok vidámságot az úthoz, s ha már írtad, hogy a foci vb a legizgalmasabb, akkor mutatok valam... (2010.07.08. 10:43) Let's Go Holland!!
  • mamsi: Szia Petrám! nagyopn jók a bejegyzéseid mindig lesem. Most Hévizen szereztél vele örömet. A képe... (2010.07.01. 18:14) Az utolsó gyerekmentes napok
  • mamsi: Nagyon örülök a képeknek már van ismerősöm rajta.! No erre az első 10 napra panasz nem lehet. (2010.06.24. 05:04) Day off és képek
  • mamsi: Pörinél vagyok és együtt lestük a tengerentuli " hireket " Jó strandolást amig van jó időtök. Fut... (2010.06.20. 09:37) Valami nagyon jónak a kezdete

Linkblog

2010.08.15. 05:26 kepetra

When it's done, It's done....

sziasztok!

Tudom tudom....sok mindennel tartozom, de higyjétek el ez a nyár nem ugy alakult ahogy a tavalyi. Időm nem volt, ihlet nem jött az íráshoz. Ennek ellenére persze történtek a dolgok.Holnap után vége a tábornak részemről és megkezdődik az utazás. De kezdjük az utolsó hettekkel. Hát nem kell bizonygatnom nagyon gyorsan elteltek. Voltak pubos bulik, pool partyk, day offok és sok sok olyan élmény ami megismételhetetlen és már hiányzik.
Megvolt az utolsó Friends pub csütörtökön és mondanom sem kell fergetegesre sikerült:) Szokásos gas station - pub séta, majd iszogatás a közeli tónál. A vicces az volt benne hogy a fiuknak rengeteg piájuk volt amit el kellett tüntetni. Ez egy elég hosszú sztori de röviden: állítólag 8 ipod, pénz, telefon és egyéb értékes dolgok tűntek el a táborból (gyerekektől) és persze ki az első akit gyanúsítani kell? Persze a support staff mert hát mi mi másért jönnénk ide a jurtáinkból ha nem lopkodni....na mindegy. Szóval átkutatták az összes szobát minden kis sarkot és nem volt meglepő hogy az egész Red square tele volt sörrel:D minden szobában találtak. Persze ez rögtön kirúgással járna mert ugye ez az egyik fő szabály a táborban: no alcohol, no cigi. De hát persze nem rúghatják azért mégse ki az egész fiú staffot:D Szóval Justin elég jó fej volt és azt mondta hogy 2 napjuk van megszabadulni az összes piától. Szóval így vált a csütörtök esténk nagyon viccessé. Elbúcsúztam a pub tulajdonostól is meg a pultosoktól akik persze már elég jól ismertek minket. Ez azért elég szomorú mert akármennyire mondják hogy nem jó az a hely én mégis szerettem. A társaság nagyon jó volt.
Egyik dayoffomon nagyon unatkoztunk és Enikővel úgy döntöttünk hogy elsétálunk a Candy Cone-hoz. Erről azt kell tudni hogy itt az egy fogalom a táborban. Ott van a gas station mellett és lehet rengeteg édességet, fagyit, hamburgert és mindeféle kaját kapni. A baj csak az vele hogy gyalog olyan másfél óra. De úgy voltunk vele hogy úgysincs mit csinálni az idő meg jó hát sétálunk egyet. A nagy sétából anniy lett hogy 5 perc után megállt mellettünk egy autó egy nő volt a táborból és felismert minket. Mondta hogy szivesen elvisz mert arra megy:) Aztán ott fagyiztunk meg üldögéltünk beszélgettünk. Gondoltuk na majd hazafelé egyet sétálunk. Kb fél óra mulva az erdőben sétáltunk (itt a házak eléggé el vannak szórva) és volt egy ház ahol láttuk hogy az udvarán 2 férfi meg egy kislány egy őzet etetnek. Megálltunk hogy nézzük őket mert hát mikor lehet ilyet látni hogy vadon élő őzet etetnek? Otthon soha:D. Amikor megláttak minket szóltak hogy menjünk oda és kérdezték nem akarjuk-e mi is etetni? Persze hogy akartuk. Pár perc után oda édesgettem magamhoz az őzikét és evett a kezemből, és utána meg is tudtam simogatni. Anniyra jó volt. Ott mondták nekünk hogy itt ezek az állatok a barátaik. Aztán persze elkezdtünk ott beszélgetni és mondták hogy szivesen elvisznek minket kocsival mert tudják hol van Camp Chipinaw. Hát így végül elég jól megúsztuk séta nélkül. Itt tényleg mindenki nagyon barátságos. Kivéve egyetlen "szomszédot". Közvetlenül a tábor mellett egy eléggé lepukkant házban lakik. És mindig a frászt hozza ránk amikor este sétálunk arra. Van egy hatalmas kutyája meg fegyvere is és nem fél fenyegetőzni vele. Kiráz a hideg ha meglátom.
Volt ám szervezve nekünk pool party is kétszer. Hihetetlenül megváltozott kedvenc főnököm Alan szervezett nekünk. Szívességet tett a nőnek aki ezeket szervezi és ezért volt két esténk amikor az egész staff partyzhatott. Szólt a zene mi meg játszottunk meg csúszdáztunk. Jaj nagyon jó volt:) kis csapatépítés:D
Idén van itt egy tánctanár aki hihetetlen jó arc. Itt él New Yorkban és Michaelnek hívják. Én már nagyon sokat beszélgettem vele. Bár ez igazán nem nehéz hiszen mindig beszél:D Nah és ő felajálotta nekünk a staffnak hogy ad táncórákat. Heti kétszer ilyen dél-afrikai meg hip hop táncot tanított. Wow tényleg nagy élmény volt. Nem sokan mondhatják el hogy tudnak törzsi Zulu tácot táncolni:D:D
A munkával minden rendben. Holnap dolgozom utoljára aminek eléggé örülök viszont azt hozzá kell tennem hogy az idei év menniyre jobb volt a konyhában. Alan anniyra jófej volt. Sokszor hozott nekünk csokikat, vagy főzött nekünk külön valami fincsi kaját hogy ne azt a szemetet együk. Ma is a szokásos tészta helyett grill csirkét ettünk.  Meg a társaság is nagyon jó. Van egy kisebb háború a fiúk és a lányok között. Egész nyáron locsolgattunk egymást meg játszottunk a konyhában és ma mondta Mario ebéd után hogy számitsunk a végső támadásra:D vacsi BBQ volt ugyhogy nagyon nem kellett semmit csinálni. A fiuk felöltöztek egyforma ruhákba a fejükre kendőt kötöttek, festéket tetek az arcukra. Mi rószaszin szalagot a hajunkba meg rajzoltunk az arcunkra. És hát igen harc volt a javából:D vízzel, liszttel meg egyéb dolgokkal amikről inkább nem akarok tudni mi volt az. Elég jól elszórakoztunk:D Aztán persze bejött Alan. Próbált az elején mérges lenni de mindeki annyira jól szórakozott hogy inkább ránkhagyta. Persze utána nem mehettünk el és fel kellett mosni az egész konyhát meg kipucolni:D De az se volt vészes.Holnap banquet. Nem lesz szünetünk és elég kemény lesz de igy utoljára nem bánom.Jó lesz már befejezni.
Hétfőn délután indul a busz New Yorkba. Idén is a rokonomnál fogok lakni. Pénteken hajnalban megy a gépünk Mexikóvárosba. Cili és egy Emese nevű lány (Cili bnője) így megyünk hárman. Eva már ott lesz. pontosan 10 napot leszünk Mexikóba. A pontos tervet nem tudom még. Eva mindent megtervezett...nem fogunk unatkozni. Aztán aug. 30-án irány Miami:) 4 nap ott majd szeptember 3: Washington D.C. Szeptem 5 - indul a gépem haza. Még egyenlőra nem vagyok izgatott miatta. Persze hiányzik mindeki de nincs kedvem visszarázodni a régi kerékvágásba. Olyan mintha egy nagyon hosszú és nagyon jó álomból kellene felébrednem. Nem akarom elhagyin ezt az országot. Már azon gondolkodom hogy mikor és hogyan tudok visszajönni. Na mindegy ennyire nem menjünk előre. Egyenlőre a tábort kell elhagynom hétfőn ami nem lesz könnyű. Búcsút mondani mindenkinek: a legnehezebb...
Azt hiszem mára enniy. Majd még lehet teszek fel képeket de most már megyek aludni:)Következőleg már az utazásról írok. Nem tudom menniyre lesz net meg időm de majd nagyon igyekszem!!
Sok puszii:)

Petra

Szólj hozzá!


2010.07.26. 16:53 kepetra

Love, peace, WOODSTOCK


Sziasztok!

Sajnálom hogy enniyre el vagyok tűnve de pörög az élet, telnek a napok, internet meg hol van hol nincs. Tartozom egy-két beszámolóval meg képekkel is. Szóval múlt hét:

Igen voltam Woodstockban, igen láttam Carlos Santana-t élőben zenélni és igen: életreszóló élmény volt. De hol is kezdjem? Múlt pénteken még elmentünk egyet pubba hogy azért teljes legyen a day off feeling. Másnap sokáig aludhattam volna hiszen csak délutánra volt tervezve az indulás. Persze engem kidobott az ágy kilenckor hiszen miért is pihenjem ki magam? Megebédeltünk, összepakoltunk és olyan kettő körül hívtunk taxit, ami elvitt a gas stationre. Megvolt mindenkinek a jegye, 11-en mentünk így a staffból. Gas station-nél (ahol mindig pub előtt is megállunk) bevásároltunk egész napra elegendő utánpótlást (:D:D:D) és gyalog nekiindultunk Woodstocknak.
De előtte még megünnepeltük Linda szülinapját, kapott egy tortán a Candy Cone-ból:)

Körülbelül másfél órás gyalogtúra volt dombra fel, dombról le menetben kb 35 fokos hőségben. De mindenképpen élvezetes volt. Beszélgettünk, iszogattunk...stb. Amikor már közeledtünk a célhoz elkezdtek sokasodni az autók. Úgy döntöttünk megállunk valahol mert nem akartunk bemenni csak közvetlenül a koncert előtt. Leültünk egy kis tisztásra és ott folytattuk az egészet.

Anniyra jó volt nem is emlékszem menniy időt töltöttünk ott de egyszer csak valaki mondta hogy ideje lenne bemenni mert nemsokára kezdődik. Ekkorra már több kilométer hosszú kocsisor mellett sétáltunk el. Az egész helyet nem láttam át tisztán mert mindenhol tele volt autóval vagy emberekkel.


Csak mentünk a tömeg után. Elmentünk a múzeum mellett (ahova még el akarok menni) aztán egyszer csak már a jegyeket kérték. A koncert helyszíne egy hatalmas szabadtéri füves placc volt tele tele rengeteg emberrel. Mindenki ült a földön vagy a kis bérelt székén.


Tele volt hátul kajás és piás standokkal persze minden aranyáron. Az egész területen lehetett bóklászni. Sokan nem is nézték a koncertet csak feküdtek a fűbe és hallgatták. Amikor odaértünk már ment az előzenekar. Találtunk egy kis rész magunknak akol törölközőre letelepedtünk és élveztük a hangulatot. Körülöttünk midenhol erős fűszag terjengett (és ez most nem az a fű amin ültük:D) de ez nem volt meglepő hiszen mégis csak Woodstockban voltunk:) 9 körül megjelent Carlos Santana. Akinek esetleg nem ismerős a név keressen rá hiszen a van egy-két száma amit mindenki ismer. Rögtön a Maria Maria c. számmal kezdett aminek persze nagy sikere volt körünkben hiszen tudtuk a szövegét is. Onnantól kezdve a következő 2 órát végigtáncoltuk. Mindenki állt persze a közönségből de mi tényleg végig tomboltuk. Persze a sok mexikóival nem is volt nehéz. Jaj anniyra jó volt.

Aztán voltak részek amikor Santana csak beszélt. Beszélt a hippi életérzésről, a békéről, a szerelemről, a szenvedélyről. Beszélt arról hogy hogyan is kellene élnünk az életünket. Azt hiszem mindenkinek van fogalma arról hogy miben is hittek a hippik. Ezeket hallgatva anniya magával ragadott engem is. Szinte már ott érztem magam a sok évvel ezelőtti, eredeti fesztiválon (ahol mellesleg több mint 400 ezer ember volt...) Olyan 11 körül vége lett a koncertnek amit a Smooth és az Into the night c. számmal fejezett be. Elindultunk kifelé de kellett 1 óra mig kiverekedjük magunkat. Nem volt egyszerű ráadásul senki nem volt már szomjas. Végül visszataláltunk a van-hez ami visszavitt a táborba. De mivel csak a második körbe fértünk be még ott egy fél órát csak feküdtünk a füvön és megettünk minden maradék kaját amit lehetett.

12:30-ra sikeresen hazaértünk persze hulla fáradtan. Másnap nem is volt egyszerű felkelni. Ráadásul Visiting day volt amikor is az összes gyerek egész családja kutyástól macskástól (:D) megjelent a táborban. Egész délelőtt dolgoztunk. Reggel 7-től du fél 4ig aztán 5-től 8ig. Azt hittem ott esek össze a fáradságtól. Egy ilyen mozgalmas day off után nem volt a legkellemesebb. De végülis túléltük, aztán a most szerdai bankettet (az első turnus gyerek elment csütörtökön és megjött a második) is végigdolgoztunk - ugyanennyi órát csak akkor este kilenckor végeztünk. Szóval most elkezdődött a második fele a tábornak (én már rég tul vagyok a felén:() és érezhetően közeleg a vége. Egyre többen beszélnek róla és nekem egyre többször szorul össze a szívem. Most érzem úgy hogy akár még pár hónapot itt tudnék maradni. Igaz megvan a repjegyünk Mexikóba, Miamiba és Washingtonba és amiatt is nagyon izgatott vagyok de most valahogy nagyon nem akarok elmenni:) Na de még van oár hét ezért inkább nem is gondolkodok előre. Élvezem amíg lehet.
Csatolok pár képet így az eddigi dolgokról amik még elmaradtak:)
Staff party még a második héten: istennők voltunk:)

 

 

és az Avatarok:D

Július 4 - gyerekek, himnusz éneklés


És végül Red Square...csak egy szokásos este, tele kajával:)

Jó képnézegetést.

Petra

2 komment


2010.07.15. 22:24 kepetra

On the streets of Philadelphia

Sziasztok!

Végre idejutottam a gép elé és el tudom mesélni a kis Philadelphia túránkat. Egy hét eltelt azóta és el sem hiszem. Úgy repül itt az idő…sajnos. Szóval múlt szerdán este Lindáék elmentek Liberty-be hogy felvegyék az előre lefoglalt kocsit. Mi a konyhában bepakoltunk rengeteg kaját, hűtőládát telel jéggel – abba tettünk sok vizet meg tejet. Kb egy hétre elég kaját vittünk, Alan nagyon jó fej volt adott mindent. Hajnali 4-re volt betervezve az indulás. Azt néztünk hogy 3 és fél óra alatt ott tudunk lenni és este 8ra kellett visszahozni a kocsit. Végig a Rita vezetett mert az ő nevén volt az autó és csak akkor fedezi a biztosítás a balesetet ha ő vezet. Én beültem hátra reggel és elaludtam. Egyszer csak arra ébredtem hogy Linda nagyon magyaráz valamit. Kérdezem mi történt erre így mutatja hogy nézzek meg egy táblát: Manhattan. Kérdezem mit keresünk mi New Yorkban? Peti volt a navigátor és hát igen sikeresen eltévedtünk. Nem hajtottunk le valahol ahol kellett volna ezért tettünk egy kis kitérőt és megnéztük reggel hatkor az Empire State BuildingetJ Ezt a kis kitérőt leszámítva sikeresen odaértünk olyan 8 körül. Találtunk egy elég olcsó parkolót a belvárosban. Gyors megreggeliztünk és utána az volt a terv hogy veszünk egy jegyet egy ilyen kis városnéző kisbuszra és azzal megyünk körbe és leszállunk ahol érdemes.

Reggeli a kocsiban:

 

 

Mario az egyik mexikói srác volt már itt és ő mondta hogy mit érdemes. A városházán kezdtünk és ott sétálgattunk a belvárosban.

City Hall:

 

Ott volt mellette a LOVE park a híres LOVE felirattal és egy nagy szökőkúttal.

 

Láttunk szabadkőműves templomot is ami most hogy kiolvastam Dan Brown új könyvét megragadta a figyelmemet  Aztán végigsétáltunk egy nagy sugárúton ahol a világ majdnem összes nemzetének a zászlója ki volt téve. Persze megtaláltuk a magyart is. Tovább mentünk a Városi múzeumhoz ( Philadelphia Museum of Art) ahol pont Renoir kiállítás volt.

A kilátás a városra:

 

De szerintem sokan tudják, hogy nem ezért olyan híres ez a hely. A múzeum előtti lépcsőkön edzett Rocky és ott van a lábánál a Rocky szobor is.

 

Kihagyhatatlan volt felfutnom a lépcsőkön miközben a többiek a film betétdalát dúdolták.

 

Videó is készültJ A szobort is megnéztünk és lefényképezkedtünk vele. Philadelphiában van egy híres gyorskaja: Philly Cheese Steak. Mindenhol lehet kapni a városban utcai árusoktól. Egy ilyen hotdog szerű óriás zsemlébe sajttal megsütött steak-et tesznek és majonézzel meg ketchuppal lehet ízesíteni. Annyira nagyon finom volt hogy azóta is gyakran eszembe jut hogy de ennék egy olyat. Aki arra jár, kóstolja meg.

 

Kaptunk ingyen üdítőt is mert olyan meleg volt hogy az utcán osztogattak mindenkinek. A másik dolog amiről ez a város olyan híres az az, hogy itt írták alá a függetlenségi nyilatkozatot az Independence Hall-ban és itt van kiállítva a Liberty Bell ami a legfontosabb szimbóluma az Amerikai Függetlenségi Háborúnak (sokunknak a How I met your mother-ből lehet ismerős még J). Ezzel hívták össze a népet hogy először felolvassák a Függetlenségi Nyilatkozatot. Maga a harang nem volt egy nagy szám. Azt hittem sokkal nagyobb lesz.

 

Az Independence Hall-ba nem mentünk be mert előre kellett volna foglalni jegyet de kívülről jól nézett ki. Egyébként itt van kiállítva az eredeti Fajok eredete Darwintól.

 

Még sétálgattunk a városban, lementünk a folyóhoz ahol előtte lévő nap az a hajóbaleset történt és 2 magyar diák meghalt. Biztos hallottatok róla. Sok emberrel találkoztunk, akik miután mondtuk, hogy magyarok vagyunk mondták hogy nagyon sajnálják ami történt. A látogató központban az egyik tag mondta hogy amikor meghallották a hírt ott sírtak többen is. Nagyon szeretik a turistákat akik külföldről érkeznek. Ezek az emberek tényleg nagyon kedvesek. Még mindig meg kell lepődnöm hogy mennyire más a mentalitás itt mint otthon. Sokan megállítottak minket az utcán hogy honnan jöttünk és hogy hogy tetszik a város meg az ország. Mindenki segítőkész és szeretnek beszélgetni. Hol látunk ilyet otthon? Végül olyan 3 körül sikerült visszaérnünk a kocsihoz. Még volt egy kis bonyodalom mert elhagytuk az egyik részét a GPS-nek amit Alan adott kölcsön(!), elmentünk Walmartba a városban de míg 2-en bent voltak mi addig megtaláltuk a kocsiban. Úgyhogy volt rohanás meg kavarodás de nagyon vicces volt. 4-kor sikerült hazaindulnunk. Én voltam a navigátor és az eredeti útvonalon mentünk haza és egyszer sem tévedtünk el (csak úgy megjegyzem:D). Átmentünk Princeton-on ahol a híres egyetem van de a környék maga nagyon szép volt tele erdővel meg szép nagy 3 emeletes családi házakkal. Ilyen helyen el tudja az ember képzelni az életet. 8-ra végül hazaértünk a kocsival minden rendben volt. Elég fáradt voltam de teljes mértékben megérte. Az egész út kocsival, benzinnel mindennel együtt fejenként 30 dollár volt (olyan 6000 ft) ami elég jónak számít. Igaz sokat nem pihentem így a day offomon de nagyon jól éreztem magam. Újabb részét felfedeztük ennek az országnak ami megint csak teljesen más. Egyre jobban beleszeretek.

Nagyjából ennyi a kis túránkról, a táborról meg a bulikról képet majd teszek fel következőleg.

További szép nyarat mindenkinek.

Petra

Szólj hozzá!


2010.07.08. 03:29 kepetra

Let's Go Holland!!

Sziasztok!

Azt hiszem, kicsit el vagyok maradva az írással. Bocsi, de egyszerűen nincs időm. Első szünetekben mindig alszok, mert a nélkül nem lehet kibírni a napot. Második szünetben most már megyünk a tóhoz. Annyira nagyon nagyon meleg van, hogy azt el nem tudjátok képzelni. Megmaradni nem lehet kint. A konyha egy szauna, ráadásul múlt héten el volt romolva a ventilátor és semmi levegő mozgás nem volt a konyhába. Egész végig mindenkiről szakadt a víz akkor is amikor csak nem csináltunk semmit. Elviselhetetlen volt, még a Silver Lake igazgatója is odajött hozzánk és bocsánatot kért hogy ennyire melegben kell dolgoznunk és hogy nemsokára megszerelik. Persze megcsinálták de nem sokat ér. Kint van kb 35 fok míg a konyhában még melegebb.  Amikor van akár 1 perc pihim is rögtön be megyek a hűtőbe:D Tuudom hogy nagyon meg lehet fázni de egyszerűen máshogy nem megy. De a meleg pozitív oldala hogy megyünk a tóhoz, fürdünk sokat, napozunk sokat (már olyan barna vagyok mint tavaly nyár végén).

Már több mint egy hete itt vannak a gyerkőcök és meg kell hogy mondjam idén sokkal jobb a munka mint tavaly. Talán azért mert tudom mire számítsak vagy a 2 mexikói lány nagyon gyors, de sokkal sokkal előbb szoktunk végezni mint tavaly. Nagyon jó az egész. Igaz első napokban még Greg mondta hogy segítsünk a fiúknak mosogatni, de aztán megbeszéltünk Rickyvel hogy az nem a mi dolgunk és hogy mi elmehetünk amint végeztünk. Alan megváltozott. Nem tudom a pontosan hogy volt de az egyik mexikói lány akiért nagyon odavan közölte vele hogy nem szereti senki mert mindenkivel ordibál és ha normálisan mondaná a dolgokat akkor nem lenne semmi gond. Nah azóta annyira nyugodt hogy nem igaz. Tök kedves még velem is pedig nem titok hogy nem kedveltük egymást. Most sokat fejlődött. Néha vannak hülyeségei de azt csak lenyelem. Már tudom hogyan kezeljem. Ja igen és Greg nincs a konyhán. Hát az egy vicces történet. Minden évben rendeznek support staff vs counselors focimeccset. Általában vesztünk:D De idén Alan mondta hogy nagyon jó a csapat és hogy tuti nyerünk. Sajnos nem láttam a meccset (pubba voltamJ), de mesélték hogy nagyon nagyon kikaptunk:D De nem is az a lényeg hanem hogy Greg is játszott és valaki térden rúgta vagy nem tudom valahogy annyira megsérült a térde hogy úgy kellett levinni a pályáról. Azóta kideült hogy meg kell műteni, csak mankóval tud járni. Nekem bizonygatja hogy lesz itt sokat a nyáron de nem tud értelmesen dolgozni ráadásul gondolom fáj neki rendesen. Szóval így maradtunk egyel kevesebben a konyhán.

Az estéken is zajlik az élet természetesen. Múlt héten kétszer voltam pubba. Egyszerűen muszáj mert idén sokkal jobban ki akarok szabadulni. Egyszer szerdán, mert csütörtökön volt a day offom és páran mentünk. Nem voltak sokan inkább csak ültünk és beszélgettünk. Van 2 maintenance-os angol srác (Brad, Owen) akiket azon az estén ismertem meg jobban. Nagyon aranyosak és megint csak ott vagyok hogy szép brit angolt hallgatok:D Másnap day offomra napozást és fürdést terveztem, de az idő nem úgy gondolta. végig felhős volt és a szél is fújt. nem is nagyon tudtam mit csinálni, ezért konkrétan egész nap aludtamJ Vacsoránál ugye a staff többi tagjával ettem és ott megismerkedtem egy új-zélandi sráccal (Al) aki mondta hogy lifeguard. De valami special lifeguard mert nem gyerekekkel lakik, ő a motorcsónakokért felelős meg azokat vezeti. ÉS mondta hogy este lent lesz a tónál és ha van kedvem menjek le úszni. Mondta hogy a víz meleg (tényleg az volt) én meg egész napos alvás után vágytam valami másra is. Végül Braddel és Allel lementünk este, átmentünk motorcsónakkal a tó másik oldalára és miközben Al szerelt valami csónakot mi úsztunk. Jaj nagyon jó volt, szeretem amikor ilyen jófej emberekkel hoz össze az élet. Azóta amikor találkozok Allel mindig dumálunk meg a pénteki pubba kb fizette az összes kört. Egyre több embert ismerek meg, de idén ausztrálok helyett amerikaiakat. Aminek nagyon örülök hisz tudjátok mennyire imádom az amerikai akcentust… Ma nagyon sokat beszélgettem egy Michael nevű feka amerikaival aki táncot tanít itt, de már saját családja van Brooklyn-ban. Ő mesélt egy csomó mindent az országról meg mondta hogy New Orleans a kedvenc városa és hogy nincsenek annál jobb partyk a világon. Majd oda is el kell jutniJ Mellesleg a végén mondta hogy ruhákat is tervez és hogy sok híres ember viseli a ruháit és hogy volt Milánóban meg mindenhol a világon, partyzott együtt Gwen Stefanival meg Jay-Z-vel. WOW…nem is nagyon tudtam mit szólni rá. Kérdeztem akkor mégis mit keres ebben a táborban. Mondta hogy sosincs túl késő gyerekeket tanítani és hogy imádja ezt. Érdekes emberek…ez nagyon jellemző itt. Mindenki külön személyiség, külön kultúrából és mégis együtt élünk (persze vannak konfliktusok) és nagyon jó kis csapat alakult ki. Egyszerűen már az elég ha esténként beülünk a Red Square-be és beszélgetünk. Hihetetlen hogy mennyi sok új dolgot tanulhat az ember itt.

A kedvenc részem mégis a foci VB. Bárcsak sose lenne vége. Amikor tele van a staff lounge és mindenki ül és nézi a meccset. Fele ember ennek a másik fele annak a csapatnak drukkol. Megy az üvöltözés a tévének a bírónak vagy a játékosoknak. Amikor gól van egyszerűen van aki felpattan és rohangál körbe körbe 5 percig. Áhh ez leírhatatlan. És vannak hollandok. Tele van narancssárga zászlóval a SL. Holland-spanyol finálé…nem nagyon akartam ezt mivel én eredetileg a spanyoloknak drukkoltam, de itt nagyon jó a holland fiúkkal együtt szurkolni, na meg januártól Hollandiába tanulok úgyhhogy: GO GO HOLLAND!!!!!!!! We can do itJ

Pár napja döbbentem rá hogy milyen szuper gym-ünk van. 2 futógép, 2 sífutógép, 2 ilyen lépcsőzőgép és 2 bicikli. És annyira jók, pl a bicajon van ilyen nagy képernyő és olyan mint egy számítógépes játék , kiválasztod milyen pályán akarsz menni és ott mutatja hogy hol tartasz ráadásul versenyezhetsz is. A többi gépen is be lehet állitani hogy zsírégető program menjen és a gép állítja be hogy mennyit és hogyan mozogj a kor és súly alapján. Mutatja épp melyik izmod dolgozik…stb. Élmény rajtuk edzeni. Úgyhogy azóta odajárok és napi 1 órát edzek. Ma pont pihenőt tartottam mert Carlos csinált nekem (csak nekem…nem tudom miéért.azt mondta hogy special vagyokJ) brownie tortát. Egy egész brownie tortáát. Egyszerűen annyira aranyos. Szóval abból ettem egy kicsit:D Nem voltam képes elvonszolni magam a kondiba. Még most se tudok megmozdulni.

Holnap Philadelphia. Reggel 4kor indulunk, a kocsi már megvan. Nagyon jó lesz kíváncsi vagyok a városra. Majd írok rólaJ Viszont most megyek mert lassan aludni kell. Nem tudom hogy fogok holnap felkelni (pont a day offomonL).

Petra

2 komment


2010.06.29. 05:41 kepetra

Az utolsó gyerekmentes napok

Sziasztok!

Egy kicsit el vagyok maradva a beszámolóval. Elég sűrűek voltak az elmúlt napjaim és most is ugy fekszem az ágyba hogy sajognak a lábaim a fáradságtól.  Igen itt vannak a gyerekek és beindult igazán a meló. De kezdjük a múlt hétnél.

Ugye volt az a bizonyos ominózus day off és az esti buli hétfőn. Aznap meg is érkezett a maradék staff. Utána egész héten már a chipinaw konyha 2 ebédlőjébe etettük a népet, így a munka is kicsit több lett.  Szerdától elkezdődött az orientáció ami vasárnapig tartott. Ugyanúgy mint tavaly a counseloroknak voltak főleg foglalkozások, felkészítés meg meetingek. Meg egy két staff összeboronáló program. Szerdán csak egy BBQ volt ami konkrétan elviselhetetlen volt ilyen hőségben.  Ugye kint volt a placcon és nekünk kint kellett állni. Aztán volt egy nyitó meeting a táborról általában, a Michael beszélt de ezt mi kihagytuk Cilivel mert tavaly már egyszer végighallgattuk. Aztán tábortűz, ahol az elején véletlenül valami más is kigyulladt:D nagyon vicces volt ahogy vagy 10-en próbálták eloltani. A tábortűz körül megtanították az újaknak a tábor dalát amire elég jól emlékeztem:  „Friends, friends, friends….we will always be”. Mindenki összeborulva énekelte. Volt egy gitáros kiséret és kaptunk kis édességet is.  Aztán utána különböző dalokat kezdtek el  énekelni mint például a hey jude vagy a shrek zenéje. Jó kis hangulatot csináltak, de aztán éjfélkor már elég fáradtak voltunk úgyhogy eljöttünk. Másnap estére volt meghirdetve egy bizonyos pool party. A tavalyi roller skating helyett idén ez volt a program. Ami jó is lett volna csak számunkra előbb vége lett. Az egész úgy kezdődött hogy délután volt a swimming test. Csak az mehet a nyáron a tóba vagy a medencébe aki leteszi. De tavaly is egy csomóan nem csinálták meg és nem nézte senki. Na meg, gondoltam tavaly leúsztam idén minek. Nem is mentünk el ezért, inkább aludtunk a szünetben. Hát este a poolpartyn 15 perc  után szóltak hogy nekünk nem megengedett a vízben tartózkodni (ami derékig ért:D) mert nincs meg a swimming testünk. Ohh mondom köszi… De egyébként jól meg volt csinálva. Szólt a zene, Justinék csinálták a hotdogot …csak így hogy nem lehettünk a vízben gyorsan meguntuk. Na mindegy, másnap sikeresen átmentem a teszten. Milyen meglepő:D Péntek estére volt meghirdetve a staff party a canteenban. Szóltak hogy be kell öltözni valami film szereplőinek. Napokig ezt beszéltük hogy mégis minek öltözzünk be. Cheerleader a Hajrácsajokból, vagy hippik a Hair-ből…stb. Végül utolsó pillanatban kitaláltuk hogy a legegyszerúbb jelmezt a lepedőkből tudjuk csinálni. Végül istennők lettünk a Herkulesből. Az összes support staffos lány magára tűzte a hosszú fehér lepedőt, kifestettük magunkat, valaki még zöldet is tett a hajába. Nagyon nagyon jól néztünk ki. Pár fiú is csatlakozott hozzánk. Majd teszek fel képeket de én nem vittem gépet ezért mástól kell beszereznem. De facebookon van már sok fentJ Sajnos idén már nem kaptunk sört a partyn de helyette volt ice cream meg kóla:D Kb mindenki be volt valaminek öltözve. Nagyon jó jelmezek voltak. Minden csapatnak fel kellett vonulnia., vagy valami bemutatót csinálnia és volt egy zsűri aki a végén kihirdette a nyertest. A csapatok közül az Avatárok voltak a legjobbak. Nagyon ügyesen beöltöztek végül ők is nyerték meg.. De voltak apácák az apáca show-ból, Grease szereplők, szellemirtók, 101 kiskutya…stb A legviccesebb az egészben az volt hogy mi nem tudtuk hogy valamivel készülni kell és volt 5 percünk hogy kitaláljuk. Végül kértük Alant (ő volt a dj) hogy nyomjon be valami zenét. Megbeszéltük hogy Delevan bemegy a közepére (ő ugye fekete és ráadásul ilyen rózsaszin virágos lepedőben volt…kitűnt közülünk) és mindenki más meg körbe körbe sétál és befelé fordulva igy kb leborulunk. Hogy ennek mi köze a Herculeshez foggalmam sincs de hogy mi sült ki belőle azon még mai napig elfog a röhögőgörcs. Felállt a koreográfia mindenki járt körbe körbe egyszer csak a 2 cseh fiú akik múmiának voltak öltözve (wc papirral betekerve tetőtől talpig) beálltak a sorba és jártak velünk körbe körbe. Aztán egyszercsak megjelent Berkay aki megint zsidónak öltözött, bement  a kör közepére és megáldatta magát a Delovannel. Szóval hercules mese sok istennővel, egy feka istennel, 2 múmiával és egy zsidóval. Ezt rakja össze valaki:D Ja és ha ez nem lenne elég, felénél a lepedőm ugy döntötött hogy felmondja a szolgálatot és elkezdett leesni. Azt tudni kell hogy alatta csak bugyi és melltartó volt rajta:D Szerencsére időben észrevettem és csak az egyik oldalam villant ki. Hát ha valaki volt már kínos helyzetben akkor az el tudja képzelni mit éltem át. Csak egy egész tábor nézett minket:D De utolag már csak nevettem rajta.  A buli egyébként egész jól sikerült, bár a zene idén nem volt olyan jó. 1kor fejeztük be és mentünk aludni.  Másnap lazy day volt (11kor brunch,  6kor vacsi) ami eléggé megkönnyítette a napot. Szépen kihasználtuk az utolsó napot a gyerekek nélkül és elbúcsúztunk a csendes tábortól. Vasárnap reggeli után Ricky leültetett minket és megnevezte a lányokat akik Silver Lake-be mennek. Én tudtam hogy ott leszek mert beszéltünk róla már. Linda is jött mint tavaly meg 2 mexikói lány: Daniela és Nancy. Nagyon aranyosak és jól, hatékonyan dolgoznak. Megmutattuk nekik a konyhát elmagyaráztunk nekik mindent, de egyértelműen mi irányítjuk az egészet mert még nagyon új nekik. A fiúk közül kaptunk 4 mexikóit, 1 magyart és a Ben-t az angol srácot (aminek örülök mert szeretek anyanyelvűekkel társalogni). Holnap még jön az Amin az egyiptomi srác tavalyról és teljes lesz a SL staff. Vasárnap este megjöttek a gyerkőcök is. A vacsi elég húzós volt, mindenkinek 1000 felé állt a feje, közben egy csomószor átjött Ricky és felborította a rendszerünket. Ráadásul most egy tavalyi fiú sincsen úgyhogy nekik minden új volt.  Egyébként nagyon furcsa volt visszamenni arra konyhára és megint csinálni mindent ugyan úgy mint tavaly. Mintha csak egy hét telt volna el. Olyan rutinnal mennek a dolgok mintha ez az egy év el se telt volna. Még szinte élvezem is. Bár a mai nap fárasztó volt és még vár ránk egy vacsora is.

Egyébként tervezünk megint kirándulást day offokra.  Megnéztük és Philadelphia csak 4 órára van innen úgyhogy bérelünk 2 hét múlva egy autót és megnézzük.  Olyan 5-6 óránk lesz a városnézésre. A tábor idén is szervez New York tripet, baseball game-et, plázába menést. Én egyikre sem akarok meni mert minden pénz költés. Viszont lesz Sting meg Santana koncert Woodstock-ban amire 100% hogy elmegyek. Még nem tudom mennyibe kerülhet meg azt sem hogy melyik-re fogunk tudni elmenni de nagyon rá vagyok pörögve. :)

2 hete vagyok a táborban és büszkén jelentem hogy heti  4-5ször voltam futni. És ezt meg is fogom tartani. Az étkezésemen is eléggé változtattam. Igaz megjött Carlos és folyamatosan jönnek a browniek meg a cookiek, de erős vagyok és csak párat eszek:D  Idén máshogy lesz. Egyébként ezzel hogy futok sztem még fogyni is elkezdtem:D

Nah mára ennyi, még van egy csomó minden amit le fogok írni de már így is kisregényhez hasonlít. Majd még a héten jelentkezek. Ja igen, most hogy itt vannak a gyerkőcök letiltották a facebookot. Egész nyáron nem tudok felmenni rá. Úgyhogy mostantól ne oda írjatok hanem email: petrakel@freemail.hu vaagy iwiw.

Mindenkinek további szép meleg nyarat, itt meghalunk a hőségtőlL

Petra

 

1 komment


2010.06.24. 02:05 kepetra

Day off és képek

Sziasztok!

Úgy döntöttem eljött az idő egy újabb bejegyzéshez. Elég sok minden történt múlt hét óta. Úgy érzem mintha már legalább 1 hónapja itt lennék. De hol is kezdjem?

Vasárnap meg volt a father’s day: szülök, gyerekek jöttek  -   szülök, gyerekek mentek. konkrétan kevesebb munkánk volt mint máskor.  ebédre BBQ – hamburger, hotdog…stb kint az ebédlő előtt. Tavallyal ellentétben idén nem mi servingeltünk, sőt kb ki se mehettünk. Nem mutogatják az aljanépet a szülőknek. A lifeguardok csinálták a melót és ha kellett valami csak jöttek be a konyhába és mi adtuk nekik.  Szóval konkrétan csak ott szobroztunk. de nem különösebben bántam. Kaptunk megint 2 staffos pólót meg idén sapi is járt hozzá (kamion sofőrös sapka). Aztán vasárnap este Ricky kiosztotta a day offokat. Mi  hétfőre kértük mert tudtuk hogy akkor lesz még jó idő. Hétfőn délelőtt kimentünk a Lake Superior-hoz (ez egy park egy tóval ahol tavaly is voltam egy napot). Elég sokan kimentek counselorok közül is. Végig tűzött a nap. Előtte vettünk kaját meg sört, aztán egész nap: napoztunk, fürödtünk, játszottunk, zenét hallgattunk. Annyira feelinges volt. Support staffból Cili meg Eva volt ott. Ezekért a day-offokért megéri az egész. A baj csak az volt hogy idén nem nagyon voltam még napon és eléggé megsültem. Konkrétan a vállaim meg az arcom. Az egész orrom olyan piros volt hogy amikor visszaértem a táborba mindenki kinevetett. De nem csak én voltam ezzel igy. Sok az angol meg az ausztrál akinek nagyon fehér a bőre. Hát ők konkrétan pirosan tértek vissza. Voltak olyanok akik naptejjel valamit a hátukra írtak és nap végére csak az a felirat maradt fehér, minden más piros:D Aztán amikor visszatértünk a táborba elterjedt a hír hogy este pub. Hát nekem már így is jó kedvem volt rögtön el is kezdtünk készülödni. Aztán amikor már az egész banda a parkolóban állt akkor jött valaki és mondta hogy ma este a Friends pub zárva van. Nah akkor újratervezés:  volt velünk egy amerikai counselor aki aznap érkezett: Edi. Ő felvetette hogy itt lakik a közelben és hogy ha veszünk piát akkor elmehetünk hozzájuk. Felhívta a haverját aki jött kocsival és elszállított minket. Benzinkúton bevásárlás és irány a ház.  A szülei otthon voltak de mi kiültünk a háztól egy 50 méterre lévő tűzrakó helyre. Konkrétan az erdőben voltunk. Olyan volt mint egy amerikai horrorfilm. Már vártam mikor tör ránk az erdőből valami farkasember vagy egy láncfűrészes:D Ott volt majdnem az egész support staff, Edi meg pár haverja. Ültünk a nagy tűz körül kb 30-an és beszélgettünk. Elkezdtünk játékokat játszani – egymást kérdezgettük hogy jobban megismerkedjünk, aztán a helyieket kérdeztük magáról az amerikai kultúráról. Érdekes volt… Aztán végül abba fulladt az egész hogy mindenki a körülötte levővel elvolt. WC-re az erdőbe jártunk ami szintén mókás volt mert 1 elemlámpa volt:D Sajnos 12:30-ra vissza kellett menni a táborba. Mindenki elég jól érezte már magát a sok sörtől, de végül sikerült csendesen visszaosonni mert másnap nem szóltak.  Én amikor bementünk a szobába és lefeküdtük éreztem hogy nem tudok aludni. Kimentem mert hallottam hogy a mexikói lányok is fent vannak még. Kiültem velük a verandára és kb másfél órán át dumáltunk mindenféléről . Nem mondom hosszú nap volt de remélem az összes day offom ilyen lesz. Persze másnap már annyira nem volt jó:)

Ma megjön a maradék staff és megkezdődik nemsokára az orientáció (nem nekünk) meg majd jön a staff party, meg a programok… Tartalmas lesz a hét második fele. Aztán vasárnap megjönnek a gyerekek és megváltozik az életünk – több munka kevesebb szünet. De végre mehetünk majd a tóhoz fürdeni és megyek vissza Silver Lake-be (aminek már kifejezetten örülök).

Itt van pár kép, már sikerült beszereznem őket mert  én lég lusta voltam fényképezniJ

Először is a hotel szoba Párizsban

 

Itt a Red Square előtt az egész support staff – indulás pubba

 

Pub: Mellettem Dimitri és Linda, előttem mexikóiak. a képen még pár magyar és a Raj és Rail (kitchen)

 

RoomatesJ Eva, Cili

 

Delovannal

 

Ez már fathers day-en. az egész kitchen staff teljes díszben:

 

Day off: a tónál

 

Helló mindenki:D

 

Yepp

 

 

Este a tűz körül – mexicans

 

Nem kicsit piros arccal:D

 

Mielőtt a gyerekek megérkeznek még jelentkezek egyszer. És az emaileket olvasom csak nincs mindig időm rögtön válaszolni. It takes time…sorry

BESOS

Petra

 

1 komment


2010.06.20. 04:35 kepetra

Valami nagyon jónak a kezdete

Sziasztok!

Csak ide sikerült jutnom a géphez és most van egy kis időm, hogy helyzetjelentést tegyek. Szombat este van, már jó pár nap eltelt mióta itt vagyok és meg kell, hogy mondjam nagyon jól indult ez a nyár. A csapat szuper az embereket imádom a munka tűrhető és még az idő is jó. De kezdjük az elején.

Mondtam, ugye hogy csütörtökre pub volt tervezve. Az majdnem az egész staff nekiindult az estének. A support staff a Red Square-ben gyülekezett (ez a fiúk bunkjának a neve mindig itt van mindenki) és együtt indultunk neki a parkolónak.  Sanyiék hívtak taxit mert így olcsóbban kijöttünk mint ha a tábor van-jével mentünk volna. Voltunk vagy 30-an. Aztán odaértünk a hangulat már nagyon jó volt. Karaoke est volt és ez megadta a feelinget. Inkább a belső térben voltunk, beszélgettünk ismerkedtünk…stb. Nagyon jól éreztem magam és szerintem mindenki. Sajnos bevezették hogy idén már precampben is van curfew (takarodó) és ezért 12:30-ra már a táborban kellett lenni sajnos. Gregék(a jamaikaiak a konyhából) is eljöttek szerencsére ezért páran lányok velük tudtunk menni kocsival, nem kellett fizetni a taxiért. És mivel velük mentünk még tudtunk maradni egy kicsit – velük akár hajnali 4kor is visszaérhetünk a táborba (nah főleg ezért is jó konyhásnak lenniJ).  Szóval a pub jól sikerült de a legviccesebb az volt ahogy másnap reggel 7:30-kor a csapat kinézett. Mindenki hulla fáradt és másnapos volt.

Lassan megismerem rendesen a konyhásokat. Sajnos a staff többi részét még annyira nem, csak a tavalyikat. Van 11 lány a konyhában ebből 4 magyar és 7 mexikói. A fiúk már jopbban meg vannak osztva. Van 2 jamaikai srác akik úgy vannak itt mint mi. Az egyik Delovan nagyon aranyos, vele szoktam beszélgetni. Van egy szlovák srác Pavel, egy török Berkay (ő tavaly is volt), egy angol Pan  - jó hogy nem csak jamaikai akcentust hallhatunk a konyhában, bár nekem nagyon nem tetszik ahogy beszél. Nem egyszerű megérteni.  Még van egy cseh fiú tavalyról: Martin, 3 magyar és 4 mexikói. Így áll össze a kis csapat és már most látszik, hogy lesz olyan jó csapat, mint a tavalyi…ha nem jobb. Mindenkivel jól el tudok beszélgetni, a lányok nagyon aranyosak és szorgosak (még az elején:D) és mindenki jól beszél angolul. Sajnos idén is szét leszünk választva. Kíváncsi vagyok ki jön velünk Silver Lake-re. A munkával kapcsolatban hivatalosan is munkakerülő vagyok ebben az első 2 hétben. Az újak még nagyon lelkesen megcsinálnak mindent úgyis most kell nekik megtanulni. Mi csak mutatjuk mit hogy, aztán nagyrészt csak állunk. Kell ennél jobb? Persze jövő vasárnaptól  már más leszJ

Egyébként a protekciónk a konyhában már határtalan. A Rickynek bejön az új magyar lány ezért pénteken kitalálta hogy menjünk el valahova a táborból. Végül 4-en elvittek minket, a 4 magyar lányt moziba. Nagyon vicces volt. De jó volt kicsit kiszabadulni a táborból.

Az idő is megjavult rendelésre. 2 napja tűz a nap és meleg van.  Elvileg még nem lehet lemenni a tóhoz meg a medencébe mert a lifeguardokat most oktatják. De mivel ennyire meleg volt kijelöltek egy fél órát (amiből később 2 óra lett) amikor úszhattunk a medencében. Tavalyi Silver Lake-es lifeguardok figyeltek ránk akikkel mellesleg már tavaly is jóban voltam. Nekik köszönhetően az egész délutánt kint töltöttük, beszélgettünk velük, napoztunk (már színem is van).  És már arra is rájöttem hogy nagyon jól megértem az ausztrál akcentust. Tavaly ilyenkor egy szót nem értettem volna abból amit mondtak, de tegnap csomót beszélgettünk.  Kérdezték hogy megyek-e Silver Lake-be vissza, meg hogy megint én fogom nekik adni a kaját? Meg hogy megyünk majd Monticello-ba bulizni péntekenként? Hát lehet őket nem szeretni?? :D

Holnap Father’s day ami kicsit húzósabb lesz de anniyra nem félek. Csak 600 ember jön:D Kedden megjön a maradék staff és elkezdődnek a közös programok mint tavaly a görkorizás vagy a staff party a táborban.

A kaja persze ugyanaz és már szenvedek tőle. Kiütések ki is jöttek az arcomon és szerintem tuti ettől.  De már sikerült eltüntetnem őket. Megint ugyanaz: ízetlenek az ételek és nem érzem jóllakottnak tőlük magam miközben már tele vagyok. Mindegy gyorsan hozzá fogok szokni. Persze vigyázok idén és inkább a salátabárra hagyatkozok. Célom hogy ezen a nyáron megőrizzem a súlyom (bár nem tudom ez mennyire lehetséges) Eddig 2szer voltam futni és nem is akarom abbahagyni. Majd meglátjuk. Mindenesetre Carlos még nincs itt, úgyhogy a sütik még csak most jönnek…

Nah mára ennyi. Majd teszek fel képeket de lusta vagyok fotózni, főleg hogy mindenki más megteszi helyettem. Úgyhogy majd begyűjtöm a pubos képeket és megmutatom az embereket.

Petra

1 komment


2010.06.17. 04:40 kepetra

Barátunk AirFrance és az első napok

Sziasztok!

Végül sikeresen megérkeztem a táborba bár meg kell hogy mondjam nem volt akadálymentes. Miután Párizsban felébredtünk nem sok időnk volt megreggelizni, mert menni kellett a reptérre. Elvileg úgy indult volna gép hogy mikor New Yorkba érünk  van 3 és fél óránk arra hogy kicsekkoljunk és bejussunk Manhattan-be. 2kor indult a tábori busz. AirFrance barátunknak megint sikerült megviccelnie minket és a beszállást már eleve csak akkor kezdtünk el a beszállást amikor a gépnek fel kellett volna szállnia. Aztán folyamatosan mondta a kapitány, hogy még pár perc és indulunk még pár perc. Aztán még azt is bemondta, hogy útvonalat kell változtatnunk ezért fél órával hosszabb lesz az út.

Akkor már kezdtem érezni, hogy nem lesz túl sok időnk, hogy bejussunk a városba. Végül másfél órás késéssel elindult a gép. Az út kicsit több mint 8 óra volt, elég gyorsan elment. Filmeket néztem, aludtam, játszottam, olvastam. Mellettünk lévő sorba egy 1 éves forma kisbaba volt. Csak az első fél órát üvöltötte végig szerencsére.  Leszállás után persze rohantunk Cilivel mert tudtuk hogy aki nem amerikai állampolgár annak be kell állnia egy sorba ahol ellenőrzik a vízumot meg a papírokat. Hát persze pont előttünk szállt le egy másik gép is ezért tele volt emberrel. Beálltunk a sorba és reménykedtünk hogy gyorsan halad. 1 órán keresztül sorban álltunk, de akkor már láttuk hogy metróval esélytelen bejutni ennyi idő alatt úgyhogy fogunk egy taxit. Fél 2kor sikerült sorra kerülni.  Kérdezte ott a tag tőlem hogy miért vagyok ennyire izgatott? Én mondtam neki hogy nem izgatott csak nagyon sietek. 2-re Manhattan-be kell lennem. Ránézett az órájára és elkezdte csóválni a fejét:  az lehetetlen de ne aggódjak:D Mondom kösziii. Aztán sprint a bőröndökért és konkrétan futottunk ki a reptérről. Gondolhatjátok milyen egy 23 kilós bőrönddel egy tömött kézipoggyásszal és egy laptoppal futni.  Persze megint szerencsénk volt mert egy feka taxis megállitott hogy nincs-e szükségünk taxira. Mondjuk de, de nagyon sietünk. Vázoltuk a helyzetet erre ő is elkezdett sprintelni az autója felé. Nagyon jó fej volt. Be a kocsiba és őrült hajsza az idővel. Azt mondta hogy ez az út általában olyan 1-másfél óra. nekünk volt 20 percünk… Nah akkor felhívtam a tábort közöltem velük hogy nem érünk oda és hogy várjon meg a busz. Akkor ott elkezdte mondani a csaj hogy nem tudja megvár-e nem kéne sokat késni. Végül azt beszéltük meg hogy 2kor felhívom őket hogy menniyre vagyunk. Életemben nem ültem még ilyen őrült és ennyire jó sofőr mögött. Legyen annyi elég hogy 40 perc alatt beértünk a városba. A busz végül megvárt.  Az tény hogy konkrét vagyon  volt ez a ’taxi’ de megérte hogy nem kellett menetrend szerinti buszokkal valahogy eljutni a táborba. Hát így töltöttünk körülbelül fél órát Manhattan-ben, azt is kocsiban vagy buszban ülve. Nem baj 2 hónap és megyünkJ

Késő du meg is érkeztünk a táborba. Egy gyors eligazítás, ágyneműosztás és irány a bunk (a házak neve ahol lakunk). Eva már várt minket kitakaritott szobával. A tavalyiban lakunk: Cili, Eva és én.  A legjobb szoba az tény.  Este vacsi (szokásos kaják…mint tavaly) majd kb 10kor már lefeküdtünk mert az átállás miatt nagyon fáradtak voltunk. Ma reggel  már munkával kezdtünk. Szokásos konyha, szokásos emberek. Sok a mexikói, kevesebb a magyar mint tavaly (ez jóó). Sokkal jobb úgy mozogni hogy mindent tudok mit hogy kell csinálni, mi hol van. A csapat egész jó bár a neveket még nem nagyon tudom. Pre-camp van ami azt jelenti hogy jövö vasárnapig amig nem jönnek a gyerekek addig csak a staffot etetjük, kevés a meló, sok a pihi és a buli. Ma este ha minden igaz Walmart-ba megyünk –veszünk lakatot az ajtóra, meg egy két dolgotJ

Majd mesélek inkább az emberekről meg az eseményekről. A hely meg a munka ugyanaz, mint tavaly. Valószínű idén is Silver Lake konyhán leszek de megbarátkoztam vele. Most már tudom hogyan kezeljem Alan-t. Nagyon sok régi ismerőssel találkoztam és a legjobb érzés az volt hogy nagyon örültek nekem meg odajöttek megöleltek (itt főleg counselorokra gondolok mert tavalyi support staffoson egyértelműen nagyon örültünk egymásnak).  Kb mindenki elkezdte mondani hogy úristen én milyen vékony vagyok és hogy mennyit fogytam (huhh bele se merek gondolni hogy nézhettem ki:D).  Mondtam is hogy persze fel kellett készülni hogy újra betankolhassak Brownie-ból (L)

Csütörtökön este pubba megyünk. Ha minden igaz addigra Greg is megérkezik és mehetünk majd vele kocsival. Jó lesz mert végre jobban megismerem az új embereket meg kicsit megünnepeljük  hogy megérkeztünk.

Na mára ennyi, majd jelentkezek amint van valami érdekes.

Petra

 

3 komment


2010.06.15. 00:11 kepetra

Valami Amerika MÉG - Egy kalandos kezdés és happy end

Sziasztok!

Eltelt egy év. És egy újabb hasonló nyár vár rám mégis teljesen más élményekkel, emberekkel és helyekkel. Nagyon gyorsan elment az idő, mintha tegnap lett volna, hogy azon próbálkoztam, hogy is kell blogot írni, azon gondolkodtam mégis mit pakoljak be a nyárra, és hogy fogok beleférni a súlyhatárba. Milyenek lesznek az emberek, mennyire lesz honvágyam és tényleg mindenhova sikerül-e eljutnom ahova szerettem volna…? Hát idén ezekre a kérdésekre már tudom a választ. Mint tapasztalt vén róka pakoltam be, kétségek nélkül indultam neki idén is Amerikának, hiszen tudtam, hogy egy fergeteges nyár vár rám, életre szóló élményekkel.

Sok gondolkodás, pro-contra lista és beszélgetés után úgy döntöttem, hogy Chipinaw-ba a régi táboromba konyhásként ugyanarra a posztra megyek vissza. Ezt most elkezdhetném boncolgatni, hogy miért megint Amerika, miért megint tábor, miért épp Chipinaw és miért konyha?? De legyen elég annyi, hogy több volt a pro mint a contra:D

Szóval munka: Chipinaw. De idén nincs tervbe post camp, ami azt jelenti hogy amint a gyerekek végeznek mi is indulunk Cilivel és nekivágunk az ismeretlennek. Hogy idén mi a cél? Tábor után pár nap New York mert az a város megunhatatlan és még sok új dolgot tartogat magában. Utána repülőre és: Mexikó.  Kedves barátnőm, tavalyi és idei szobatársam Eva lesz a személyre szabott idegen vezetőnk. Kocsiba pattanunk és körbejárjuk Közép Mexikót, Acapulcot és talán Cancunt, 10 nap alatt. Majd újra repülő és irány Florida, Miami ahol Karib tenger, Miami beach, Disney Land és ami még belefér. Utunk utolsó állomása a kihagyhatatlan főváros lesz: Washington , többek között a Fehér Házzal. Innen indul majd haza a gép szeptember 5-én. Hát nagyjából ez a szerény terv nyárra.

De akkor kezdjük az elején mert ahogy a címben említettem eléggé kalandosan kezdődött az első nap (amit egyértelműen pozitív jelnek fogtam fel)

Júni 14-én azaz ma délután indult háromnegyed 4kor a gépünk. Párizs ott átszállás és New York. Persze ahogy azt kell 3 órával előtte mi már kint voltunk nehogy valamiről lemaradjunk. Ketten utaztunk Cilivel.  Szomorú búcsú anyáéktól aztán csak vártuk, hogy mikor lehet becsekkolni. Egyszer csak kiírta a tábla, hogy a gépünk fél óra késéssel fog elindulni. Nah akkor már elkezdtem aggódni mert összesen 1 óra 10 percünk volt Párizsban hogy átszálljunk a New Yorki gépre.  Aztán sikeresen becsekkoltunk és már a terminálba észleltük, hogy plusz 20 perc késést írtak ki. E szerint összesen 20 percünk lett volna átszállni. Ott már tényleg nem voltam nyugodt, mert nekünk el kellett érni azt a gépet. A kiírt időben sikerült beszállni erre a kapitány közölte, hogy légtéri túlzsúfoltság miatt 30 percet várnunk kell a felszállással. Nah akkor már kérdezgettem a stewardess-eket hogy mi a teendő, megvár-e a gép? De semmi hasznosat nem tudtak mondani csak, hogy Párizsban sztrájk van, és hogy talán a NY-i gép is késve indul. Megnyugtató. Végül 2 órás késéssel sikeresen felszálltunk és háromnegyed 8kor leszállt a gép a francia fővárosban. New Yorki járatunk elvileg 19:10kor indult. Gondoltam rohanunk háátha… Erre amikor szállunk le a gépről annyit hallok hogy egy nő kérdezgeti az embereket franciául hogy New York? óóóóóó mondom igeenJ Persze nem tudott angolul, de Cili francia tudásának köszönhetően megtudtuk, hogy a gépünk elment és hogy estére kapunk egy szállást és holnap reggel indul a gépünk tovább. Szállásunk: Radisson hotelben volt vacsival reggelivel együtt. Megkaptuk a repjegyünket másnap reggelre. Csomagjaink már mentek arra a gépre ugyhogy kézipoggyásszal irány a hotel. Talán nem kell bemutatni. Mindenki saját szobát kapott internettel.  Eredetileg egy ilyen szoba ára egy éjszakára megközelítőleg 110 ezer magyar forint. (no kommentJ)Lepakoltunk lementünk vacsizni. Valami mix zöldségleves után egy kis steak közepesen átsütve, Bordeaux-i száraz vörös borral majd a végén egy kis francia sajt friss gyümölccsel.  Nagyon nagyon jót ettünk bár kicsit kitűntünk a sok öltönyös emberke közül ,de gondolhatjátok, hogy nem érdekelt. Aztán most vacsi után csak arra vágytam , hogy lezuhanyozzak és lefeküdjek aludni. Holnap reggel fél 9kor indul a gép, ottani idő szerint fél 11kor ott leszünk New Yorkban. 8 óra repülés kipihenten már nem is lesz olyan szörnyű.  Ilyen luxus után nincs sok kedvem a tábori körülményekhez. Most itt fekszek az ágyon és azon gondolkodom, hogy most épp a repülőn ülnék és szenvednék, hogy aludni kéne, de nem tudok. Ennél szerencsésebb szerencsétlen nem is történhetett volna.

De most egyelőre be is fejezem, megyek aludni. Legközelebb a táborból jelentkezek már. Megpróbálok idén is sok új és érdekes információval szolgálni. Azt hiszem ez egy jó kezdés voltJ

Puszi mindenkinek innen Párizsból!

Petra

 

6 komment


2009.11.05. 16:34 kepetra

Utolsó...?

Sziasztok!

Elérkezett az utolsó bejegyzés. Tudom, kicsit megkéstem vele. Most már több mint 2 hónapja véget ért a tábor és több mint másfél hónapja hazajöttem. Próbáltam visszazökkenni a régi kerékvágásba. Nagyon jó volt újralátni a családot, a barátokat, végre újra együtt bulizni a régiekkel de valahogy más volt. Az első héten csak ürességet éreztem. Tengtem-lengtem a világban és nem éreztem jól magam. Minden nap 3szor mentem fel facebookra hogy beszélhessek a tábori ismerőseimmel, és kezdtem el nézegetni a képeket csak úgy. Nem voltam hajlandó újra itthon élni. De mint utólag kiderült ezzel nem csak én voltam így. Három hónap nagyon hosszú idő és olyan nyomot hagyott bennem, ami egy életre megmarad. Volt október végén egy campleaders-es buli is. Küldtem is be képet több kategóriában: tábor legjobb pillanata, utazás legjobb pillanata, extrém..stb. A buli nagyon jól sikerült, szuper lezárása volt ennek a programnak. És a pályázatot is megnyertem az utazás kategóriában. Ezzel a képpel:)

 

Készítettek egy kisfilmet is ami a beküldött képekből lett összeválogatva. Szerintem nagyon jól sikerült! Aki esetleg eddig nem kapott kedvet egy ilyen nyárhoz ez a kisfilm után szerintem belelkesül:) Jó nézegetést

www.indavideo.hu/video/Campleaders_nyar_2009

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy magasan életem legjobb nyara volt. Sokan kérdezték előtte utána, hogy nem bánom elfecsérelni a nyaramat, a fesztiválokat, a bulikat? Előtte még azt mondtam, hogy az utána lévő utazás mindenképpen megéri, és hogy a tábor milyen lesz azt meg majd meglátjuk. Most utána azt mondom, hogy fele ennyire se szórakoztam volna ilyen jól ha itthon maradok. Amikor először megláttam a hirdetését ennek a programnak 2 dolog ragadta meg a figyelmemet: Amerika és 30 nap utazás. Onnantól kezdve gondoltam akármit megteszek hogy én ennyit utazhassak abból a pénzből amit kint megkeresek. Eszembe se jutott hogy ez a tábor olyan élmény lesz, ami magában megállja a helyét. Az utazás a megkoronázása volt az egésznek. Előtte és közbe eszembe se jutott egy percre sem hogy ne sikerülhetne. Nem tudom mi adta ezt a pozitív gondolkodást de, komolyan mondom egyszer se fordult meg a fejembe, hogy lerobbanhat az autó, vagy valami baj történhet..stb. Így utólag belegondolva elég merész volt az egész és megértem anyát, aki azt mondta, hogy amíg utaztam nem tudott nyugodtan aludni. De azt hiszem ez volt az egész kulcsa. Olyan hihetetlenül és naivan hittem hogy sikerülni fog hogy végül sikerült. Azt hiszem ebből a részéből is rengeteget tanultam.

A most következő legfontosabb kérdés: mi lesz jövőre??

Persze ezen volt időm már gondolkodni és azt hiszem meg is hoztam a végleges döntést. Visszamegyek Amerikába a Campleaderssel, de nem Chipinaw lesz a következő célpont. Megpróbálok egy másik tábort. Ennek több oka is van, de a legfőbb a változatosság.

Mivel ez a blog eléggé bevált és nekem is egy jó visszaemlékezés ezért valószínűleg jövőre is folytatni fogom. Egy új nyárral egy új táborral és új úti célokkal (ami lehet akár Washington, Miami vagy Mexikó is... ki tudja??:)) Addig is megmarad a blog, nem fogom letörölni. Ha valakit érdekelne ez a program akkor írjon emailt a petrakel@freemail.hu címre. Tudok válaszolni a kérdésekre, de sokkal bővebben: www.campleaders.com

Hogyha komolyan kedvet kaptatok akkor szóljatok légyszi, mert ha ajánlónak beírjátok a nevemet akkor kaphatok kedvezményt:)

Köszönöm mindenkinek aki olvasott és köszönöm a bátorító hozzászólásokat is.

See u next summer :)

 

Petra

 

Szólj hozzá!


2009.11.05. 16:03 kepetra

Szeptember 9 - 13 : New York city

Szerdán este érkezett a repülőnk New Yorkba San Fransiscóból. Még a tábor előtt írtam a NY-ban élő rokonomról. Mivel mondta már akkor, hogy amikor a városban vagyok akkor szívesen lát, aludhatok nála ezért megbeszéltem vele hogy este amikor megérkezik a repülő akkor hozzá megyek. Cilit is befogadta Vali néni, így ketten élveztük vendégszeretetét 4 napon keresztül. Amikor megérkeztünk NY-ba Zsoltitól és Zsuzsitól is elköszöntünk. Végig ketten voltunk lányok, de meg kell hagyni feltaláltuk magunkat és nagyon élveztük. Sajnos az idő végig rossz volt. Nagyrészt esett az eső, az ég végig felhős volt, be volt borulva. Ez több programunknak is betett. A hátralévő napokban úgy gondoltuk, hogy megnézünk mindent, amit még nem láttunk meg kicsit megpróbáljuk magunkba szívni a newyorki életérzést. Első és legfontosabb úti célunk a Szabadság szobor volt. Már a táborban foglaltunk jegyet de sajnos csak a talapzatba tudtunk. A koronába legközelebb csak novemberre volt hely. Szóval első nap rögtön el is mentünk a Battery Parkba- onnan indult a hajó át a Liberty Island-ra ahol a város szimbóluma állt. A képek itt is magukért beszélnek: a szobor lenyűgöző volt.

Nem véletlenül féltik annyira az amerikaiak. Körbesétáltuk a szigetet majd felmentünk a talapzatba.

Azt képzeljétek el, hogy dupla olyan biztonsági ellenőrzés volt mint a Kennedy reptéren. Hatszor átvizsgáltak átvilágítottak...csak néztünk Cilivel. Addig oké hogy féltik – na de ennyire???:D Persze a látvány sem volt mindennapi a talapzatból. Manhattan üzleti negyedére szuper kilátás nyílt.

(Ugye New Yorknak 5 városrésze van. Manhattan – itt van a legtöbb látnivaló a leghíresebb épületek, a turisták ezt a részt nézik meg főleg, mégis ez a legkisebb.Csak egy kis félsziget a többihez képest. Brookly, Bronx, Queens és Staten Island a másik 4). A Liberty Island-ról hajóval vittek át minket az Ellis Island-ra. Ez a sziget arról híres, hogy a bevándorlók ide jöttek először és itt dőlt el hogy megkapják-e az állampolgárságot vagy mehetnek haza. A szigeten volt egy hatalmas múzeum annak kis töredékét néztük meg de így is lejártuk a lábunkat. Ezen a képen az a csarnok van ahol napokon keresztül várakoztak a bevándorlók.

A múzeumban voltak plakátok ahol magyarul is láttunk feliratokat. Nagyon furcsa volt magyar szöveget látni.

Aznap este kaptunk ajándékba jegyet egy Jazz koncerte. Nem teljesen az én világom de jó volt. Másnap Chinatown volt tervbe véve, mert meg akartuk venni az ajándékokat. Mivel nagyon rossz idő volt és esett az eső ezért mást nem is nagyon tudtunk volna csinálni. Egész nap vásárolgattunk aztán elmentünk a Time Square-re ami szintén nem volt nagy élmény csuron vizesen úgyhogy korán haza is mentünk.

Kitaláltuk, hogy azért kéne valamit csinálni este. Mivel egyikünk se látta még a Harry Potter legújabb részét gondoltuk mi lehetne jobb mint egy esti mozizás. Ott már kicsit fiatalabbakkal voltunk körülvéve, ráadásul péntek este is volt úgyhogy nagy volt az élet.

Utolsó teljes napomon már nem hivatkozhattunk a rossz időre. Muszáj volt megnézni azokat amiket még nem láttunk. Elmentünk az ENSZ székházához. Be is lehetett menni ingyen de mivel hétvége volt sajnos nem volt olyan idegenvezetős túra ahol bevezetnek minket minden helyre. Úgyhogy sajnos csak egy külső csarnokot láttunk. Ide is vissza kell jönni.

Ezen a képen a Chrysler Building van egy ideig ez volt a világ legmagasabb épülete.

Megnéztük a St Patrick’s Cathedral-t ami egy hatalmas templom a felhőkarcló rengeteg közepén. Voltunk a Rockefeller Centernél is ami szintén nagyon hangulatos lett volna ha közbe nem zuhog az eső.

Ezek az ENSZ tagok zászlói a Rockefellernél.

Sajnos az Empire State Buildinget sem halogathattuk tovább. Eredeti tervünk az volt hogy napnyugta előtt felmegyünk és látjuk a várost nappal és éjszaka is. Mivel hatalmas köd volt a város felett és a jegyünk már megvolt (ezt is még a táborban foglaltuk) felmentünk. A majdnem 90 emeletes épület a legmagasabb felhőkarcoló NY-ban. A lift csak úgy szálguldozott felfelé tizesével véve az emeleteket. Persze a tetején amikor kimentünk nem láttunk semmit csak az alattunk elhaladó pici sárga taxikat.

De így is érzékelhető volt a magasság. Elméletileg ha szép az idő 3 államra is rá lehet látni. Na még egy ok hogy visszamenjünk. A délutánt egy Starbucks kávézóba töltöttük mert már annyira hideg volt hogy nem volt erőnk tovább sétálni. Bent ültünk kényelmes fotelokban ittuk a kávénkat és vártuk az estét. Onnan bentről jó kilátás nyílt az Empire State Buildingre.

Utolsó estére is kaptunk ajándékot a Vali nénitől. Adott pénzt és mondta hogy vegyünk jegyet egy általunk választott musical-re a Broadwayen. Ez úgy működik hogy rengeteg színház van azon a környéken. Mindegyik színház konkrétan csak egy darabot játszik. Majdnem minden nap van előadás egy délután és egy este. Folyamatosan árulják a jegyeket. De az aktuális előadás napján megadott időpontban meg lehet venni a maradék jegyeket az adott napra persze 30-40-50 %-os kedvezményekkel. Ez a jegyiroda a Time Square közepén van. Mi is odamentünk és egy hatalmas kivetítő mutatta hogy mire van még jegy milyen kedvezménnyel. Volt ott minden világhírű musical: Operaház fantomja, Oroszlán király, Hair, Westside story, Shrek the musical....stb. Végülis a Mamma mia-ra vettünk jegyet és arra vártunk szombat délután a Starbucks-ba hogy elkezdődjön.

Az előadás nagyon szuper volt. Tényleg profin megcsinálták, hatalmas élmény volt. A végén a közönség felállt és konkrétan táncoltak a sorok között. Hát igen, megnéztem a Broadwayen egy musicalt....hmm:)

Aztán utána estére jobb lett az idő ezért kimentünk még kicsit a Time Square-re mert este még nem láttam. Hatalmas tömeg mindenhol neonfények. Igazán New Yorkba éreztem magam.

A pár nap alatt olyan szinten hozzászoktunk a város ritmusához, lüktetéséhez hogy már nem is néztek minket turistának. Könnyen metróztunk ide-oda (pedig állítom hogy az egyik legbonyolultabb metróhálózat a világon:D), sétálgattunk és kicsit éltük a megszokott hétköznapokat. Ez a város tényleg elképesztő és tényleg sohasem alszik. Azt hiszem nem véletlenül harcolta ki magának a világ egyik legjelentősebb metropolisza címet.

Utolsó nap vasárnap este 9-kor indult a gépem haza. Cili utánam egy nappal hétfőn jött. Szóval vasárnap még megvolt egy fél napom és ki is találtuk mit csinálunk. A Time Square-en volt egy olyan program hogy nagyszínpadon az összes Broadway-en játszott musicalből egy-egy számot előadtak a színészek. Persze nagy tömeg volt de kivetítőkön tudta mindenki követni az eseményeket. Aztán hazamentünk,már be voltam csomagolva (2 bőröndbe) indulásra készen. Először taxival akartam menni de mivel az elég drága volt ezért inkább a metró mellett döntöttem. Cili elkisért az átszállásig és segitett. Onnan egyenesen a J.F.Kennedy reptér volt a cél. Nem mondom nem volt egyszerű 2 bőrönddel meg egy kézipoggyásszal közlekedni de valahogy csak odaértem időben, szerencsésen becsekkoltam és vártam hogy elhagyjam Amerikát. Az országot ami 3 hónapig otthont és rengeteg életreszóló élményt adott.

 

Petra

Szólj hozzá!


2009.10.26. 22:31 kepetra

Szeptember 4-5-6-7-8: Los Angeles

Grand Canyonos túránk utáni napra terveztük Las Vegas elhagyását. 12-kor kellett kicsekkolni a hotelból úgyhogy tudtunk egy jó nagyot aludni. Aztán elmentünk reggelizni az hotelbe - megint a jól bevált 'All you can eat' téma. Persze most is tele ettük magunkat. Meg hát persze magyar turisták vagyunk, akik ráadásul egyetemisták is úgyhogy üres táskával be az étterembe - teli táskával ki az étteremből. Konkrétan 2 napra elég kaját pakoltunk el:D Nem bíztuk a véletlenre. Aztán már csomagoltunk össze a szobába készülödtünk a kicsekkoláshoz amikor beállitott a szobánka egy régi ismerős: Chris. Ő egy colombiai counselor volt chipinawba. Talán emlékeztek rá egy régebbi képről. Vele még pár nappal előtte beszéltünk facebookon (a facebook ugyanolyan mint az iwiw csak ezen az egész világról meg lehet találni ismerősöket.Konkrétan itt a táborba mindenkinek volt. Most már otthon is kezd elterjedni.). Kiderült hogy ő is Vegasban van és mondta, hogy találkozhatnánk. Mi megadtuk a szobaszámunkat de nem gondoltuk hogy tényleg összejön. Hát péntek reggel ott kopogtatott a szoba ajtaján. Akkor gyorsan újratervezés. A többiek úgyis vásárolni akartak még Vegasban úgyhogy azt beszéltük meg hogy kicsekkolunk, bepakolunk az autóba és mindenki megy a maga útjára és 4-kor találkozunk egy parkolóban. Mi Cilivel mentünk a magunk útjára Chrissel. Ez az út maga a Hilton hotel volt. Azt tudni kell hogy Chris apukája nem szegény. Úgymond törzsvendég a Hiltonban bárhol a világon, úgyhogy Chrisnek sem kellett aggódnia hogy hol aludjon. Felmentünk a szobájába ami uhh volt - plazma tv meg ilyenek, átöltöztünk fürdőruciba és irány a medence. Hát igen az utolsó óráinkat Vegasban a Hilton medencéjénél töltöttük (én persze hideg sört iszogatva). Hogy is van az a mondás? Élni tudni kell.....:) Na meg az sem árt ha az embernek vannak barátai - most már elmondhatom én is: bárhol a világon. Végül búcsúzás (megint - jaj de hogy utáltam ezt a részt) majd 4-kor start: Los Angeles-be. Persze csak este értünk oda, úgyhogy rögtön megkerestük a szállást. Persze nehogy minden simán menjen a foglalásunk nem volt meg. Akkor még telefonálgatás, probléma megoldás - végül minden a helyére került és ugyanannyiért ugyanott kaptunk szobát. Rögtön le is feküdtünk aludni. Másnapra a terv város nézés volt. Első utunk Hollywoodba vitt a hírességek sétányára.

A kihagyhatatlan Hollywood felirat:

 

Én azt hittem ezt simán végig lehet sétálni...de nem:D Nagyon hosszú volt. Mi csak kiszálltunk egy részénél és elkezdtünk menni leszegett fejjel. Mindenki olvasgatta a földön a csillagokba írt neveket. Persze egy ismerős név sem volt. Aztán belebotlottunk egy visitor centerbe. Bementünk és ott mondták hogy van ez a városnéző busz az körbevisz minket a városon. Nagyon jó árat mondott ugyhogy rögtön rá is mondtuk az igent. Persze rögtön kérdezte is a tag hogy honnan jöttünk. Ezt a kérdést nagyon sokan felteték nekünk az utazás alatt. Cili csak mindig azt mondta Európa. Én nagy naivan Hungary-t mondtam - hátha tudja valaki hol van:) 2 féle választ kaptunk erre: 1: "Oooo Hungary..." - és vágott egy olyan fejet mint aki tudja hogy a Föld melyik részéről beszélünk - pedig nyilvánvaló volt hogy fogalma sincs. Olyankor azért hálásak voltunk hogy legalább úgytesz mintha tudná:D     2: " Hungary? Budapest?" Nah ennek a válasznak nagyon meg tudtam örülni - a folytatásnak már kevésbé: " So are you hungry??" - he-he-he....I've never heard it before.... Egyébként meglepően sok embernek volt valami köze Magyarországhoz. Az egyik buszsofőrnek San Franciscoban volt egy magyar barátja. Mondta is magyarul hogy 'köszönöm' - meg mondta hogy tud még egy szót de azt inkább nem mondja mert csúnya:D

Szóval visszatérve L.A-re felszálltunk a buszra és körbevitt Hollywoodon, láttuk Beverly Hills-t (atyaég azok a házak, az a környék, azok a kocsik.....woooow),

 

Végigmentünk a Rodeo Dr-on. Az az utca ahol a Micsoda nő-ben Julia Roberts elment vásárolni. Mondta is a buszon a tag. Nem volt semmi - az összes világhíres márka egymás mellett. 

 

Ahogy mentünk a busszal körbe a városon mindig mutogatt a tag hogy épp Eva Longoria klubbja mellett megyünk el, vagy éppen Tom Cruise-ék éttermét láthatjuk. Sok sok helyszínt mutatott ami híres egy-egy filmből. Érdekes volt nagyon. Több filmstúdiót is láttunk kívülről. Itt példál a Paramount Pictures mellett mentünk el.

 

Aztán leszálltunk a buszról újra a sétányon és elindultunk arrafelé ahol a legnagyobb tömeg volt.

 

Itt épp Matt Damon csillagával lettem lefotózva:)

 

Megtaláltuk azt a részt ahol a számunkra ismerős hírességek csillagai voltak. Igazából itt nem csak személyekre kell gondolni. Hófehérkétől kezdve Godzilláig mindenki ott volt. Aztán a Chinese Theatre ami előtt a sztárok kéz és láblenyomatai voltak.

 

Tom Hanks kéz és láblenyomata

 

Lehetett még találkozni beöltözött filmsztárokkal. Akik akart csinálhatott fényképet Jack Sparrow-val, a Pókemberrel, az Obama házaspárral vagy éppen a Ponyvaregény szereplőivel. (Megjegyzem első pillantásra azt hittem tényleg John Travolta áll mellettem:D)

 

Sétálgatással és nézelődéssel el is ment az egész napunk. Este még kimentünk az óceánpartra (ha már ott vagyunk...) sétálni kicsit. Másnapra Universal Studio volt betervezve. Előre le volt foglalva a jegyünk. Odamentünk reggel és zárásig bent voltunk.

 

Úgy kell elképzelni mint egy nagy vidámparkot csak játékok helyett inkább a mozifilmekkel kapcsolatos 'attrakciók' voltak. A studio tourral kezdtük. Ez érdekelt a legjobban. Beültettek minket ilyen hosszú kocsiba, egy tag elöl mikrofonnal és körbevittek az universal studio diszletei között. Láttuk a Heroes forgatási helyszineit, a Jurassic Park, Halálos iramban. Voltunk Genoviában a Neveletlen hercegnő 2-ből és még sok sok más film diszleteit láttuk. A legjobban nekem mégis a Lilaakácköz tetszett a Született feleségekből. Konkrétan az az utca ott állt. Végigmentünk rajta. A vezető mondta hogy melyik a Susan háza melyik a Bree háza. A képen szerintem ráismertek kié is ez a ház:)

 

Jaj nagyon jó volt. Legszivesebben bementem volna a házakba de persze nem lehetett:) Akkor a studio tour mellett a legjobban a Mummy tetszett. Ott bevittek minket egy barlangba ahol be kellett ülni egy hullámvasut szerűségbe. Az egész meg volt csinálnva mintha a Múmia c. filmben lennénk. Aztán egyszer csak sötét és elindult a kocsi. Semmit se láttunk csak szálguldottunk. Az egészet végigsikitottam. Ááááá nagyon jó volt:D Mondjuk aki nem szereti ezeket az adrenalinos dolgokat annak nem ajánlatos:D Ezen kivül volt még Jurassic Park ahol vízen mentünk - és majdnem áldozatául estünk a raptoroknak meg a t-rexnek - és persze a végén csuron vizesek lettünk. Volt 2 3D mozi. Az egyik a Shrek-ből egy kis film, a másik a Terminátorból. De ezeket mind úgy csinálták meg mintha magunk is a filmek szereplői lennénk. A Terminátorban konkrétan a gépek fogva tartottak minket és Sarah Connor meg a fia - na meg persze Arnold Schwarzenegger próbált kiszabaditani minket. Voltunk a Simpson család vidámparkjában is.

 

Voltak előadások is. Állatszínészeket mutattak be különböző filmekből, meg hogy hogy idomitják be őket. Speciális effekteket láthattunk sok helyen. Az egész park betekintést nyújtott a filmek világába - a kulisszák mögé. Nagyon nagy élmény volt. Aki arra jár annak mindenképp rá kell szánnia egy napot.:) Este már semmire nem volt erőnk - csak aludni:)

Utolsó teljes napunkra L.A-be strandolást terveztünk. Kifeküdtünk az óceán partra, napoztunk, úsztunk, hullámoztunk...nagyon jó volt. Már kicsit elég volt a városnézésekből. Na meg ki kellett használni a vizet meg az időt is. Mikor úszok én legközelebb a Csendes Óceánban?:)

 

8-án reggel fogtuk magunkat, kicsekkoltunk és elindultunk északra San Francisco irányába a part mentén. Csak 9-én délban indult a gépünk vissza úgyhogy volt egy napunk meg egy esténk arra hogy megtegyünk a 8 órás utat. Több helyen megálltunk kicsit a parton. Nagyon szép volt. Direkt nem a pályán mentünk hanem a kis 1-es úton közvetlenül a part mellett. Az északi részből már nem sokat láttunk sajnos mert besötétedett. Végül hajnali egyre értünk a San Francisco-i repülőtér közelébe. Ott Leparkoltuk valahol a kocsit és reggelig aludtunk. Nem volt a legkényelmesebb de már nem akartunk szállást arra a fél éjszakára. És most még a rendőrök sem találtak meg minket:D 9-én reggel reptér. Elbúcsúzás Daniéktól (ők még maradtak SF-ban), becsekkolás, felszállás és irány New York city - ismét:)

Azért azt el kell mondani hogy L.A. egy teljesen külön világ. Az emberek nagyrésze nagyon gazdag és olyan házakban élnek.Azt gondoltam ha valaha eljutok ide talán közelebbről megismerem ezt az életet is. De ez nemnagyon sikerült. Ez nem olyan mint New York. Ennek a városnak a hangulatába érzésébe csak teli pénztárcával lehet belekóstolni (vagyis főleg azokon a részeken ahol jártunk).

 

Petra

Szólj hozzá!


2009.10.10. 00:46 kepetra

Szeptember 3. : Grand Canyon

A harmadik napra Las Vegasból egy túrát terveztünk a Grand Canyonhoz. Megnéztük térképen és kb 5 órát irt ki az útra. Úgy terveztük, hogy 8-9 körül elindulunk. Persze most sem sikerült időben - nem könnyű hat embert összeegyeztetni.... Végül is sikeresen elindultunk. Kb 1 óra út után ott voltunk a Hoover gátnál. Így névről talán nem ismerős mindenkinek, de biztos láttatok már fotót róla. Egy gát a Colorado folyón és határ Arizona és Nevada államok között. Átkocsikáztunk rajta meg persze ki is szálltunk, sétálgattunk.

Aztán folytattuk az utunkat - olyan 5-6 óra múlva oda is találtunk a Grand Canyonhoz (még GPS-szel sem volt mindig egyszerű megtalálni a helyes utat:D). Déli részről közelítettük meg - állítólag az a szebb része. Végig a kanyon mellett volt út és voltak ilyen view point-ok ahova ki lehetett sétálni. Már az elsőnél megálltunk kocsival és el is időztünk ott. Gyönyörű volt. Ez megint csak olyan, amit nem lehet leírni - és fényképen sem visszaadni. Olyan hatalmas volt az egész és annyira mély.

Kiültem egy sziklára a szélére és olyan volt mintha a világ szélén ülnék. Alattam a 2 km mély kanyon. Huhh...elképesztő volt.

Volt egy olyan része az egésznek ahová kocsival nem lehetett bemenni. Le kellett parkolni és ingyen buszok vittek tovább. A megállók egy egy ilyen view point-nál voltak. Párnál kiszálltunk és csak gyönyörködtünk. Azt persze el kell mondani hogy a Colorado folyót magát csak egyszer lehetett látni. Anniyra kis picikének tűnt onnan felülről. És mégis ez a "picike" folyó csinálta ezt a természeti csodát - mindössze "pár" év alatt (ahogy Dani mondaná:D).

Látjátok a mókust ezen a képen? Ott ült a kanyon szélén és nézelődött:D

Persze hoztuk a formánkat a szerencsét illetően is. Aki képeket néz a Grand Canyonról az azt láthatja hogy tűz a nap, szárazság, forróság van. Én ki is nevettem Cilit amikor reggel betette a kocsiba az esőkabátját:) Csak neki lett igaza. Igaz az eső nem kapott el minket de olyan vihar volt készülőben hogy én ilyet még nem láttam. Ha a másik oldalát nézzük akkor azt mondhatjuk hogy szerencsénk volt. Igaz hogy hideg volt de szerintem nem sokan látták a Grand Canyont úgy ahogy mi.

-

Minden percben villámlott, egy hatalmas szivárvány húzódott végig a kanyon fölött és a távolba látszott hogy zuhog az eső. Ja igen és a buszunkba is belecsapott a villám. Félelmetes volt.

Szóval nem telt eseménytelenül ez a napunk sem. Jó későn és éhesen értünk vissza LAs Vegas-ba. Nem nagyon találtunk már semmi kajázót nyitva úgyhogy maradt a hamburger. Azt tudni kell hogy nekem annyira elegem lett a hamburgerből a táborban hogy konkrétan kerültünk minden gyors kaját a Cilivel. Ez volt az első alkalom hogy hambit ettem az utazás során. Hihetetlen ez az ország. Az ember egy kis meleg kajára vágyik választhat: hamburger, pizza vagy taco....vagy beül egy nagyon drága étterembe. Hát köszönjük szépen. Hiányzott a jó kis Főzelékfaló....:)

Reggel még úgy trveztük hogy az utolsó esténket Vegasban sétálgatással töltjük, demiután bekajáltunk a legendás IN-N-OUT Burger-ben csak arra vágytunk hogy befeküdjünk és aludjunk egy nagyot. 10 óra kocsikzás egy nap alatt plusz sétálgatás a kanyonnál elég fárasztó volt, de megérte. Szerencsés vagyok hogy eljuthattam ide is.

Szólj hozzá!


2009.10.07. 00:41 kepetra

Augusztus 31 - Szeptember 02. : Las Vegas

San Francisco-ban kicsit megváltoztattuk az eredeti tervet. Ugye úgy vot hogy 4-en megyünk. De közbe csatlakozott hozzánk Zsuzsi egy régi barátja Dani és egy angol csajszi: Amy. Szóval egy nagy hat személyes autót béreltünk és hétfőn reggel elindultunk SF-ból Las Vegas felé. Úgy terveztük be az utat hogy a Golden Gate hídon át tudjunk hajtani. Hát eléggé feelinges volt reggel tiszta ködben a híd:P Volt GPSünk úgyhogy ez megkönnyítette végig az utazást. A terv az volt hogy valamikor délután odaérünk a Yosemite nemzeti parkba és ott vagyunk estig, majd sötétedés után elindulunk és reggelre oda érünk a Death Valleybe. Sajnos az erdőtüzek keresztbe húzták a számításainkat és le volt zárva az az út amin szerettünk volna menni. Ezért egy nagy kerülővel tudtuk csak megközeliteni a Yosemite Valleyt (ez a leghíresebb része a parknak és negyon szép - állitolag). Persze ez a kerülő elég sok időbe került úgyhogy mire odaértünk pont besötétedett. Újratervezés - gondoltuk ott alszunk egy parkolóban a kocsiban, reggel felkelünk megreggelizünk a völgyben majd továbbindulunk. Sajnos ez sem jött össze mert van egy törvény Amerikába  hogy nem lehet a kocsiban aludni. Tudtunk erről de gondoltuk csak nem jön senki. Hajnali egykor arra keltem hogy iszonyat erős fény világit a szemembe. Jöttek a parkőrök meg egy rendőr. Kérték az utlevelet meg mondták hogy el kell mennünk innen. Nem volt semmi gáz csak megint ujra kellett tervezni. Mivel mindenki még félig aludt arra jutottunk hogy elindulunk valamerre és majd lesz valami. Végül elmentünk egy egy órányira lévő helyre ahol mammutfenyők vannak, kerestünk egy eldugodtabb helyet és aludtunk tovább reggelig.

 

Reggel megnéztük a fenyőket aztán indultunk a Death Valleybe. Már nem volt időnk arra hogy visszamennyünk a völgyhöz. Úgyhogy ide is vissza kell majd jönni egyszer:)  7-8 óra sivatagi utazás után megérkeztünk a Death Valleybe ami szintén egy nemzeti park - egy hatalmas sivatag. Köves, sziklás sivatag. Egy helyen kiszálltunk fényképezkedtünk - nagyon szép volt körülöttünk a nagy semmi.

 

 

Kellemes lehet ilyen helyen lerobbanni. Több órás út és sehol egy benzinkút, vagy valami civilizáció. Csak néhány autó. Nem sokáig sétáltunk az autón kívül – túl meleg volt és persze várt már ránk Vegas. Este 8-ra már ott is voltunk. Hihetetlen hogy a sivatag kellős közepére felhúztak egy ilyen várost. Pálmafák, növények - szépen ki van építve. De semmi sem volt ott természetes és iszonyat forróság volt. Nem lehetett megmaradni kint 10 percnél tovább. Becsekkoltunk a hotelünkbe ami iszonyat jól nézett ki. Kb fele annyi volt a szállás ebben a kb 3-4 csillagos hotelben mint a lerobbant hostelben SF-ban:D Vicces. A szoba elfoglalása után az első utunk a medencéhez vezetett. Egy kis úszás után kicsíptük magunkat majd irány a város. Las Vegas-ban tulajdonképpen egy utca van (strip - Las Vegas blvd) ahol ott van az összes hotel amit érdemes megnézni, meg minden látványosság. Ebbe az utcába járt ingyen busz a hotelünkből. Az aznap esténk meg következő napunk ezzel az utcáva telt.Sétálgattunk, bementünk a hotelekbe, megnéztük belülről a kaszinókat...stb.Most itt csak leirom milyenek voltak. Nekem ez különösen érdekes volt hiszen ezt tanulom. Az utca elején volt az úgynevezett Stratosphere. Ez egy hatalmas torony volt (350 méter magas). A tetején egy vidámparkkal. Persze második este felmentünk. Én csak egyik játékot próbáltam ki a 3-ból, de iszonyat jó volt. Olyan volt hogy beültünk egy ilyen polipkar szerű akármibe és az kivitt a város fölé és ott pörgetett össze vissza.

 

Olyan érzés volt mintha szálltam volna. Egy fél évvel ezelőtt otthon voltam egyik délután és a travel csatornán egy órás műsor volt LAs Vegasról. Ott mutatták ezt a tornyot és a riporter be is ült és ki is próbálta. Akkor meg is fogadtam hogy én ebbe biztos hogy felülök, kipróbálom:) Ennyi volt - pipa:D Egyébként a látvány hihetetlen volt a toronyról - a kivilágított Vegas a sivatag közepén.

 

Az Strip tele volt szebbnél szebb luxushotelekkel. Majdnem mindegyikben jártam. Mindenhol hatalmas kaszinó az aljában (ahova elvileg nem mehettem be mert 21 alatt vagyok, de az ID-t csak akkor kérték ha játszani akartam - úgyhogy bent sétálgattunk). Bevásárlóközpont is volt mindegyik hotelben ilyen boltokkal mint Gucci, Dior vagy Ralph Lauren. Voltak különleges és világhíres hotelek is amiben jártunk. Az egyik kedvencem a Bellagio volt.

 

Biztos hallottatok már róla. Ez az a hotel ami előtt van az a hatalmas szökőkút és minden fél órában koreografált vízjáték zenével. Hát az se volt semmi. Felvettem videóra. A vízsugarak úgy táncoltak a zenére mintha táncosok lettek volna. Aztán a másik kedvencem a Velence hotel volt.

 

Ott konkrétan felépitették Velencét: Rialto hid, Sóhajok hídja, lehetett gondolázni. Olyan volt mintha gyorsan Olaszországba repültünk volna. Félelmetes:) Volt Párizs hotel is Eiffel toronnyal, Diadalívvel.

 

Annak a belseje konkrétan olyan volt hogy a mennyezetre ég volt festve és a falán meg házak voltak. Macskaköves utcák és kis éttermek - a hotel belsejében. Megint csak félelmetes:) Voltam a Circus Circus nevű hotelben ahol egy fedett vidámpark van a hotelben - hullámvasúttal meg mindennel ami kell.

 

New York New York hotel: Ott volt előtte kicsiben a Szabadság szobor, átsétáltunk a Brooklyn hídon megint és láttuk az Empire State Buildinget is.

 

A hotel körül volt egy hullámvasút is ami úgymond körbevitt rajta. Persze olyan adrenalinos volt ördöghurokkal meg mindennel ami kell. Persze én kipróbáltam mert miért is hagytam volna ilyet ki? Az nem én lennék:D Volt egyébként még Róma (Ceasar’s Palace – aki látta a Másnaposok című filmet), Közel Kelet, Egyiptom és meseország témájú hotel - csak hogy párat említsek. Hihetetlen ez a város. De 2 és fél nap bőven elég volt rá. Aki nem akar kaszinózni annak nem érdemes több napot itt lennie hiszen olyan sokminden nincs. De hát ugye ide mindenki azért jön hogy megnyerje a Jackpotot - kivéve engem. Egyátalán nem hozott lázba az hogy játsszak. Minek költsem ilyenre az amúgy sem túl sok pénzem. Hát így telt 2 és fél nap Vegasban...Egyik  este összefutottunk a hotelben pár chipinaw-os ismerőssel. 1 magyar párral akik Mexikóból jöttek, meg Aliékkal ők Miamiból. Ők mutatták nekünk hogy a szálloda éttermében ha befizetsz egy összeget (nem volt drága - 8 dollár) annyit vacsizhatsz amennyit akarsz. Ez az úgynevezett 'All you can eat'. Hát persze benne voltunk hisz hiányzott már a jó meleg kaja. Huu ne tudjátok meg menniyt ettem. 2 teli tányér: hal, csirke, saláta, köret....minden amit el tudtok képzelni. Aztán egy tál desszert. Muszáj volt enni:D Ott ültünk kb 2 órán keresztül és vártuk hogy lemennyen a kaja hogy jöjjön a következő kör. Nagyon vicces volt. Mindenki olyan rosszul volt már a végén:D Az biztos hogy nagyon jót aludtam aznap este.

Ez a város sem véletlenül szerezte hírnevét. Nem véletlenül vonz ennyi embert. Amire az emberi fantázia képes az itt megtalálható és amit az ember akar azt itt megkaphatja...de ne felejtsük el:

’What happens in Vegas, stays in Vegas.’

 

1 komment


2009.09.19. 22:50 kepetra

Aug 28-29-30 : San Francisco


Péntek reggel már hajnalban felkeltünk. Igaz hogy a gépünk csak 11kor indult de 5 órával előbb el kellett indulni hogy időben ott legyünk. Kb másfél óra volt mire a hostelből ott voltunk JFK-n. Aztán nagy nehezen sikerült megtalálni a terminált ( összesen 8 van ott). A becsekkolás se volt egyszerű mert self service volt ami azt jelentete hogy egy gépnél kellett magunknak megcsinálni. Végül egy kedves hölgy segitségével megkaptuk a baszállókártyát. Elég jó ez a self service mert kiválaszthattuk hol akarunk ülni, sokkal gyorsabb, nem kellett sort állni...stb. Aztán csomagleadás majd mentünk a kapuhoz. Végül csak 30 percet kellett várni a beszállásra. Az út összesen 5 és fél óra volt de nagyon hamar elment. Én aludtam, olvastam és zenét hallgattam. Aztán Kaliforniai idő szerint 2-kor leszállt a gép San Fransiscoban. Ez újabb 3 óra csúszás volt NY-hoz képest. Tehát 9 órával korábban volt ott mint Magyarországon. A reptéren sem volt egyszerű megtalálni a buszt ami bevitt a városba de végül azt is megoldottuk és 1 óra buszozás után bent is voltunk. Onnan még kb fél óra séta és megtaláltuk a hostelünket is.Egy kis pihenés után elindultunk felfedezni a várost. Mivel már este volt úgy döntöttünk Cilivel kimegyünk a partra.A többiek elmentek enni valahova(nekünk még volt a táborból mentett).Azt képzeljétek el hogy az a környék ahol laktunk az délamerikai és mexikói bevándorlók környéke volt.Egy angol szót nem lehetett hallani vagy látni. Minden spanyolul volt.De úgy is nézett ki mintha Mexikóban lennénk.Elmetróztunk a partra és amikor feljöttünk egy teljesen más világ tárult a szemünk elé. Ott voltunk az üzleti negyedben. Felhőkarcolók mindenfelé.A parton végig pálmafák, kikötők, hajók - na meg persze a víz.....az óceán. Első pillantásra beleszerettem a városba. Minden ott volt a helyén.Végigsétáltunk a parton, tele volt éttermekkel, kis boltokkal. Megfogadtam hogy ide még visszajövök egyszer amikor pénzem is lesz és beülök egy ilyen étterem teraszára pár méterre a víztől - és halat eszek:D

A parti úton ott húztak el mellettünk a cabriók meg limuzinok. Volt is egy limó ami ott állt az út mellett és a sofőr épp kint állt mellette. Odamentünk hozzá és mondtuk neki hogy mi még sose ültünk limóba és hogy megnézhetjük-e belülről. Nagyon jó fej volt a tag mondta hogy persze, le is fényképezett minket. Hát ezt is kipipálhatom a listámról - ültem limuzinba:D

Persze még egyszer menni is kell vele. 1-2 óra séta után visszamentünk a kis szállásunkra és nem is kellett sok hogy elaludjak. A kaját egyébként úgy oldottuk meg az egész utazás során hogy mindig vettünk egy csomag kenyeret meg sonkát vagy sajtot hozzá. Reggelire tejet(ha volt a szálláson hűtő) aztán megcsináltuk a "szendvicseket" nap közbenre. Majd ha úgy alakult akkor este meg kerestünk valami olcsó helyet ahol tudtunk meleget enni.
2. napunk San Fransiscoban folyamatos járkálással telt. Nagyon meleg volt végig tűzött a nap.Le is égett az arcom:D Cilivel mentünk ketten. Először kimentünk a Golden Gate hídhoz. Hát nem okozott csalódást.Gyönyörű volt - és szerencsénk is volt mert nem volt köd. El is sétáltunk majdnem a közepéig. Láttunk fókát is alattunk úszkálni.

Aztán a híd melletti sziklás részen sétáltunk. Ott olyan volt az óceánpart mint a filmekben. Hatalmas sziklák meg homok - és senki sem volt lent mivel nem lehetett megközelíteni a sziklák miatt. Ott üldögéltünk is kicsit mert hihetetlen látvány volt. Van egy úgynevezett Ocean Beach nevű rész SF-ban ami egy hosszú homokos part. Nagy naivan reggel bepakoltuk a fürdőruhát hogy majd úszunk az óceánban. El is mentünk ahhoz a részhez. Olyan hatalmas hullámok voltak hogy szörföztek is ott. Viszont senki más nem volt a vízben. Mi is csak bokáig sétáltunk bele anniyra hideg volt. Pedig egész nap tűzött a nap. Mindegy azért jó volt ott ülni és nézni a vizet. Nekem ez a látvány is megérte.

Aztán még napközbe sétálgattunk a városban: Golden Gate parkban, hippi negyedben, melegek negyedében...stb:D
Ezen a képen egy átlagosnak mondható házikó. Tele volt ilyenekkel a város:)

És így nézett kis egy utca..egyforma házacskák és a háttérben az üzleti negyed.

Estére teljesen lehűlt a levegő úgyhogy nem is voltunk kint a parton.Kerestünk egy mexikói kajázót a környékünkön és ettem egy kis tacot:D 3. nap délelőttre és kora délutánra az Alcatraz volt betervezve. Le volt foglalva a jegyünk. Odamentünk a kikötőbe, és egy nagy hajó átvitt minket a börtönszigetre.

Félelmetes volt az a hely.Teljesen közel a városhoz mégis teljesen elzárva a külvilágtól. A legérdekesebb része a cellhouse volt. Mindenki kapott fejhallgatót - ingyen audio tour volt. Egy megtervezett útvonalon kellett menni és egy volt börtönőr navigált minket a lejátszón. De mellette volt rabok is beszéltek, meséltek. Nagyon érdekes volt.

 A végére teljesen el tudtam képzelni milyen volt az élet ott. Megmutata a szökési kisérletek helyszinét és elmesélte hogy mi hogy volt. Meg mesélte az egyik volt rab hogy amikor a szél SF felől fújt szilveszter este akkor a cellában ülve lehetett hallani az emberek nevetését. Nem lehetett kellemes. Nagyon nagy élmény volt a túra.
Ez a kilátás volt a szigetről

Tényleg szinte kötelező program annak aki arra jár:) Délután megint sétálgattunk a városban.

Utaztunk a Cable Car-ral ami a hires villamosa a városnak. Ott kapaszkodtam az oldalán:)

Így visszagondolva nagy hatást gyakorolt rám ez a város. Én még soha életemben nem láttam enniyre sokszinű helyet pedig elég sokhelyen jártam már.Mindegy egyes negyede más és más.

Ahogy Scott McKenzie is énekelte

"For those who come to San Francisco
Summertime will be a love-in there
In the streets of San Francisco
Gentle people with flowers in their hair"

Akinek van lehetősége annak el kell ide jönnie. Sajnálom hogy csak 2 napunk volt rá. Itt egy hetet is el lehetne tölteni. Meg egy életet is akár:)

Szólj hozzá!


2009.09.15. 18:38 kepetra

Augusztus 26 - 27: New York

Tegnap szerencsésen megérkeztem haza, Magyarországra, úgyhogy elkezdem feltöltögetni az utazónaplómat.

 

Augusztus 26 -27
Elérkezett az utolsó nap is a táborban.Már előtte lévő este mindent összepakoltunk, de azért még volt dolog reggel is. Megreggeliztünk utoljára, majd be vonultunk a konyhába és mindent ami ehető volt elpakoltunk.Kenyeret, sajtot, müzlit, tejet, cookie-t, browniet...stb. Minek költsünk kajára NY-ban ha innen ingyen is vihetünk. Aztán összepakoltuk a szobát végleg, kitakaritottuk. Volt egy utolsó ellenőrzés majd 12-kor indult a busz. Elméletileg persze. De mivel mindenki az utolsó pillanatban ment az Admin-ba kicsekkolni ezért egy kicsit elhúzódott. Végül bepakolás a buszba és búcsúzkodás a busz előtt. Persze csak azoktól akik a táborban maradtak.Aztán nehéz szívvel elindultunk Chipinawból. Szomorú voltam hiszen 2 hónapig itt laktam. Tele van ez a hely szép és kevésbé szép emlékekkel. De később persze már csak a szépekre fogok emlékezni. A buszon NY-ba volt időm gondolkodni. Átgondolni mit is adott nekem ez a nyár (persze még nincs vége) és hogy milyen új célokkal állok neki a szeptembernek. De erről most nem írnék. Ezt majd a legvégén. Szóval délután 3 fele odaértünk a városba. Leszálltuznk a buszról és tényleg eljött a búcsúzás ideje. Nagy ölelések és igéretek hogy mikor találkozunk. Persze mindenki tudta hogy a társaság nagy részével már soha többet nem találkozik az életben. Akkor sem ha még visszajön jövőre is.. Aztán mindenki szétszéledt a maga útjára és ezzel véget ért a tábor - megkezdődött az utazás. Mi célba vettük a hostelt rögtön. Becsekkoltunk, lepakoltuk a cuccokat aztán az első dolog a bőröndvásárlás volt a listán. Mivel idefele is épp hogy 23 kiló alatt voltam ezért gondoltam lehetetlen lesz hazafelé súlyhatár alatt maradnom, úgyhogy arra az elhatározásra jutottam hogy veszek egy kisebb bőröndöt itt és akkor azzal megyek Kaliforniába. A nagyot meg Vali néninél hagyom. Persze nem akartam én nagyon drága bőröndöt venni ezért első utunk a Chinatown-ba vezetett. Hatalmas kínai negyed - mint egy nagy piac a város közepén. Ott sétálgattunk úgy akarták ránktukmálni a dolgokat. Aki volt már ilyen helyen az ismeri:D Nézegettük a bőröndöket, végül egy elég jót találtunk. Cilivel mindketten akartunk venni, 2 ugyanolyat ki is néztünk. Mondta is a nő hogy 35-35 dollár. El kell mondanokm hogy én még életemben nem alkudtam. Mindig apáékkal vásároltam és ők ezt megtették helyettem. Viszont nemegyszer láttam hogy megy ez. Gondoltam megpróbálom. Persze nem voltam elég határozott meg pofátlan - egyszerűen képtelen vagyok....de végül is elég jól jártunk mert elvittük 50-ért a kettőt. Még sétálgattunk este a környéken majd vissz a hostelbe. Ez a kép aznap este készült a Washington square-en:

Másnap Mary-vel és Cilivel vágtunk neki a városnak. Downtown volt tervbe. Elmetróztunk a Ground Zero-hoz ami a World Trade Center-nek a helye. Most ott nagy építhezések folytak. Egy új Wolrd Trade Center-t építenek fel. Egy tornyot de az magasabb lesz  - úgy hallottam. Igazából sokat nem láttunk az egészből, azt hittem valami nagyobb jele lesz annak mi történt ott 8 éve. Ezen a képen a helye látható - itt álltak az ikertornyok:

De volt egy kis templom egy kis régi temetővel közvetlenül mellete. Nah az a hely tele volt megemlékezésekkel. Táblák amik fényképekkel meg üzenetekkel voltak kirakva. A szeptember 11-ei áldozatok és az odaveszett tűzoltók fényképei és üzenetek a családoktól. Nagyon szép volt és egyben szomorú.

Aztán tovább indultunk a City Hall parkba ahol maga a City Hall is volt (városháza). A park nagyon szép volt de az épülteből sokat nem láttunk mert el volt keritve és egy csomó fa eltakarta. NYPD kis kocsija az épület előtt:

Aztán onnan elsétáltunk a Trinity templomba majd ott volt közvetlenül mellette a Wall street. Végig sétáltunk rajta persze, de én nem így képzeltem el. Egy nem túl széles utca tele turistával.

Persze ott volt a Federal Hall a George Washington szoborral meg a Bank of New York de valahogy olyan érzésem volt mintha az egész csak ilyen turista célból lenne fenttartva. Mindegy azért bementünk a Federal Hall-ba ahol G.Washington letette az elnöki esküjét.

Aztán tovább sétáltunk és lefényképezkedtünk a Wall street bikájával.

Felszálltunk a metróra és elmentünk a Brooklyn hídhoz. A közepéig felsétáltunk, nekem nagyon tetsztett az egész főleg a szerkezete.

Következő megállónk a Grand Central Station volt. Ez a pályaudvar a Madagaszkár című meséből lehet ismerős. Ott volt az óra is meg hatalmas csarnok....az nagyon tetszett.

Aztán onnan már mentünk vissza a hostelbe mert 5-6-ra beszéltem meg a Vali nénivel hogy visszük a cuccokat aztán utána ott vacsorázok nála:) El is indultunk Cilivel de persze rossz metróra szálltunk fel (többszöri átszállással kellett volna menni) és valahol a világ végén kötöttünk ki. Feljöttünk a metróból és a Harlem közepén voltunk. Rajtunk kívül kb egy fehér ember ha volt az utcán. Nagyon kellemes volt. De aztán egy férfi eligazitott minket hogy merre mennyünk meg a rendőrök is kedvesek voltak. Látták hogy nem pont ide tartozunk. Hát legalább ezt is elmondhatom hogy ott is voltam. Persze azért kicsit félelmetes környék volt. Még jó hogy nappal volt. Itt egy kép a metró kocsiról:

Aztán végül csak odakeveredtünk a Vali nénihez. Én ott is maradtam vacsira majd beszélgettünk sokat. Olyan este kilenckor felszálltam egy buszra (azzal menniyvel egyszerűbb volt:D) és visszamentem a szállásra. Hát ez volt az első 2 nap NY-ban. Persze még nem vettem semmit, még lesz ott 4 napom. Meg még elég sok minden van amit nem láttam. De az majd szeptemberben.
 

Petra

Szólj hozzá!


2009.08.22. 22:20 kepetra

Friends, friends, friends, we will alwasy be....

Sziasztok!
Ez egy részlet a tábor dalából és azt hiszem most pont ide illik. Elmentek. Elmentek a gyerekek. Elment a counselorok nagy része. Elment pár ember a support staffból. Elment Eva is. Hogy mit éreztem? Ürességet - pont mint amilyen a tábor volt akkor.. Nagyon sok sok szép emlékem van az elmúlt 2 hónapról és akármennyire is szidtuk néha a gyerekeket meg a sok munkát azért hiányozni fognak az emberek. Az a legfurcsább hogy vége érzésem van pedig én csak egy hónap múlva megyek haza. Mindenki arról beszélt hogy milyen jó lesz otthon lenni meg újra látni a családot barátokat. Ez is elszomorít. Néha nagyon rámtör a honvágy most különösen. Irigylem azokat akik mennek haza de személy szerint örülök hogy maradhatok még. Tudom hogy ennek nincs értelme. Nah de annyira mégse szörnyű mert most post camp van és sokak szerint ez a legjobb része az egésznek.De először egy kis visszanézés: meg volt múlt vasárnap a bankett. Elég jól sikerült és korán tudtunk végezni. Azt hittem húzósabb lesz. Nagyon sokféle menü volt meg mindent előkésziteni volt sok idő de ügyesen beosztottuk így nem is volt halálos a nap. Már este fél 10-kor végeztünk. És voltak ilyen beszédek is a banketten és kihivtak minket kitchen staffosokat is és nagyon megtapsoltak meg megköszönték a munkánkat. Egy csomoan állva tapsoltak. Nagyon jó érzés volt. Megbecsült munka. Aztán vasárnap este volt a búcsúparty Evának. Betankoltunk sütiket meg kaját a konyhából, Eva hozott lufikat feldiszitettük a szobát, meghivtunk pár embert és dumálgattunk meg eszegettünk. Aztán olyan éjfél körül mindenki elment és hárman maradtunk. Egész éjszaka ültünk beszélgettünk, képeket nézegettünk, sírtunk, nevettünk, énekeltünk, táncoltunk. A lényeg az volt hogy ne aludjunk. Nem akartuk hogy eljöjjön a hétfői nap. Aztán fél 4-4 körül csak lefeküdtünk aludni - 3 órát sikerült is.  Aztán hétfő reggel még megreggeliztettük a gyerkőcöket akik a délelőtt folyamán el is mentek. Ebéd az csak a counseloroknak volt már meg a sup.staffnak.Gyorsan lezajlott és el is kezdtük pakolni a konyhát összefele. Délután elbúcsúztunk a távozóktól. 3 nagy busz indult New Yorkba. Mindenki búcsúzkodott, mindenki sírt. Nagyon szomorú volt. Aztán elmentek. Hétfő este mindenki tervezte hogy pubba megy mert a távozók egy része még maradt egy utolsó bulira. Hát az is nagyon jó volt. Hatalmasat buliztunk. Jó volt a hangulat, el tudtam búcsúzni egy csomó embertől. Meg másnap délig tudtam aludni mert day off-ot kértem. Az utolsó day offomat:( Egyébként visszakerültem Chipinaw konyhára ami most elég laza. Úgy lógom el a munkát ahogy csak tudom. Durva belegondolni hogy ezért a postcamp-ért többet kapunk naponta. Jah igen és nem is mondtam a legfontosabbat. Nem üres ám a tábor. Chipinaw-ba úgynevezett Running school jött: ez úgy néz ki hogy van egy csomó fiatal (kb 13-18-ig) meg vezetőik és egész nap futnak. De tényleg....nem teljesen normálisak. Reggeltől estig:D Elég sokan vannak és őket kell etetni de mivel rengetegen vagyunk a konyhán és papirtányérból eszik mindenki (nem kell mosogatni) mindig viszonylag gyorsan végzünk. Aztán van itt még egy előnye a runnining schoolnak.Sokat buliznak. Egyik este pont ott voltunk ahova mentek bulizni 2 hatalamas doboz sörrel. És elkezdtünk velük beszélgetni nagyon jó fejek voltak. Aztán meghivtak minket hogy csatlakozzunk. Jól sikerült az az este is. Meg a counselorok is minden este buliznak. Azt képzeljétek el hogy az elején összedobtak pénzt (kb 900 dollárt - igen én is csak néztem) és abból vettek rengeg alkoholt. Háát igen azért zajlik az élet. Persze elméletileg ez nem megengedett de gyakorlatilag senki sem nézi.
Azért nagyon nagyon hiányzik Eva. Most Maryvel ketten vagyunk a szobában meg néha Cili is itt lakik. Sok sok mindenhez köt emlék itt ebben a táborban és ezt lesz a legnehezebb itthagyni. Viszont már nagyon belefáradtam a munkába. Úgy számolok már vissza. Már csak 3 egész napot kell dolgozni. És utána vége. Vége a munkának nyárra. El sem hiszem. Nagyon várom a pillanatot hogy utoljára hagyjam el a konyhát!!
Több bejegyzést már nem is fogok írni maximum képeket teszek fel. Aztán elkezdődik az utazás. Mivel nem nagyon leszek gépközelbe max esténként a hostelekben ezért majdnem lehetetlen lesz írni vagy képeket feltenni. Annyira fogom használni a gépet hogy anyáéknak egy gyors emailt emailt irok hogy minden rendben és ennyi. Képzelhetitek hogy egy egy estét Las Vegasban vagy New Yorkban nem a gép előtt fogom tölteni. Viszont mindent fogok írni a gépembe miközben utazunk mint egy rendes naplót és csinálgatom majd a sok sok képet és amikor utazok haza a repülőn akkor megírom az egészet és amikor hazaértem és először netközelben leszek akkor felteszem. Tudom hogy ez így nem a legjobb de nem tudok mást kitalálni. Nah de most photo time van....az elmúlt napokról....
Az utolsó pasta bar Tomival...erről még nem is irtam semmit.Szóval a pasta bár volt a fénypontja a munkának. Minden ebéd és vacsikor kellett két ember ki az ebédlőbe aki a tésztát meg a szószt meg a krumplit szolgálta fel.A rendes kaját ugye a pincérek hordták ki az asztalokhoz.De a gyerekeknek mindig meg volt a lehetőségük hogy tésztát egyenek.És mindig a counselorok vitték a tésztát az asztalokhoz.Nagyon sokszor én álltam kint Tomival.A végére már tényleg mindenkit ismertem, minden counselort.És elneveztek minket pasta girl-nek és pasta boynak.Az utosó pénteken az utolsó pasta bár-nál ráírtuk az apron-unkra (kis kötény) a 'nevünket'.Ez is nagyon fog hiányozni.

Silver Lake kitchen staff.Jobbról: Tomi (pastaboy:D), Robert (az egyik főnökünk a 3-ból.Nagyon nagyon szerettem.Iszonyat kedves volt mindig és nagyon vicces.Utolsó nap elkezdett táncolni a konyha közepén valami spanyol zenére:D) Aztán persze ééén. Mögöttem Attila (a mosogatógépünk volt úgymond....bár ne akarjátok tudni hogy mosogatott:D) Mellettem Linda(nélküle nem tudom hogy birtam volna ki ezt a 2 hónapot:)) Mögötte Greg (a másik aki nélkül ez a konyha rémálom lett volna.mindig ő segitett nekünk ő mondta mitg csináljunk, ő védett meg Alantől....örülök hogy ott volt)Greg mellett Áron(a harmadik magyar fiú akit szintén nagyon szerettem).Linda mellett José (mexikói srác, ő nem maradt post campbe.tőle már elbúcsúztam.Ő kicsit fura volt néha de kedves volt és birtam a fejét) Mellette Gerardo(ő egy meleg mexikói srác.aki nagyon aranyos de szegényt szét szivatták a jamaikaiak) Mellette Alan(az ember aki nagyon el tudta rontani a napjaimat.az ember akit anniyra utáltam és utálok mint még soha senkit.én nem vagyok ilyen ember és ő kihozta belőlem.most nem akarom elemezni a személyiségét de ha valaki kiváncsi rá majd elmondom személyesen.azért jó hogy rajta van a képen mert része volt a konyhának, de elég sok keserűség van bennem miatta)Mellette Amin (egyiptomi srác aki a végén kicsit ellustult de egyébként nagyon kedves és nagyon szerettem őt is) Mellette Barkaj(ő egy török srác aki 0 angol tudással jött ide.egy értelmes mondatot nem tudott elmondani most meg....hihetetlen mennyit fejlődött.őt is nagyon szerettem). Előttük a 2 mexikói lány Delma és Claudia. Velük nem mindig volt felhőtlen a viszonyunk de ez munka a hajtás a fáradtság és a feszütség miatt volt. Egyébként nagyon kedves lányok.Olyan mexikóiak:D Hát ez volt a kis csapatunk 2 hónapig.És igen szerettem ott lenni.Jó volt a hangulat:)

Pénteki pub (utolsó Evával) A hangulat a tetőfokára hágott - azt hiszem ez látszik a képen:)

Pubban Gergővel meg Áronnal:)

Eva búcsúbulija a kis szobánkban. Hát így diszitettük fel:) kaja lufi gyertya minden volt

Ez meg már valamikor hajnalban amikor még nem akartunk aludni. Nagyon szerettem velük lakni. Imádom ezt a két csajt!!!

Héltfő reggel a búcsúzásm előtt.Utolsó közös fotó Evával.Nem sírunk, nem sírunk, nem sírunk.....  de sírtunk:(

Of course I do (L) (K)  - minden egyes lufira írtunk valamit:)

Ez már a hétfői pub előtt.Mary meg én már teljes díszben

És végül a Friends Pub táblája előtt. just to remember...

Nah mostanra ennyi.... Még annyita akartam hogy most már az utolsó napokban írogatok néhány emailt de nem ígérem hogy mindenkinek tudok válaszolni. De nemsokára hazamegyek máár!!!!
Puszi mindenkinek! Élvezzétek ki az utolsó napjait a nyárnak, én is ezt csinálom:)
Petra

1 komment


2009.08.13. 21:18 kepetra

Képek New Yorkról és egy kis tábor

Sziasztok!

Újra itt vagyok most már az igért képekkel. Először is a New York-i kis kirándulásról egy-két kép. A városról nem nagyon rakok fel, nem is nagyon csináltam - majd az utolsó napokban fényképezek sokat.Most csak inkább rólunk.

Szóval először is a kis csapatunk a kis étteremben:)

Így nézett ki kívülről a hely (na meg persze én is itt vagyok:D)

Central Park telis tele napozó emberekkel. Eléggé feelinges volt(L)

Ezen a sziklán pihengettünk délután:

Ezt persze le kellett fotóznom - egy hot dog árus bácsika. Minden egyes utcában volt ilyen kis kocsi. Hát igen....Amerika

 

Ez még nem Disney Land de azért le kellett vele fényképezkednem:D

Áááá ezt nem tudtam elhinni. Egy hatalmas bolt - inkább áruház (3 emeletes) csak M&M-es cuccokkal. De minden amit el lehet képzelni. Nagyon sok hülyeséget össze tudtam volna vásárolni (fölösleges kacatot:D) még jó hogy már az elején mondtam a fiúknak hogy ne hagyjanak vásárolni:)

Teljesen véletlenül kavarodtunk egy kis utcába ahol erre bukkantunk:) The New York Times

Ééés végül a stadioon. Ezen a képen nem jön le de tényleg hatalmas volt.

Ezek a képek New Yorkról.Most van időm úgyhogy teszek fel még képeket. Tegnap előtt Evával nekiindultunk hogy körbesétáljuk a tavat (ahol futni szoktam esténként) és csináljunk fényképeket. Itt van pár:

Már egy kilométerre a tábortól az úton mutatja a tábla a táborunkat.Emlékszem amikor először jöttünk és először láttam meg ezt a táblát.Mintha csak tegnap lett volna pedig 2 hónapja volt....:(

Ezt csak azért mert Happy Ave :D(L)

Egy szép kis házikó. Ilyenekkel és nagyobbakkal van tele ez a környék.

Minden egyes alkalommal amikor futok legalább 2-3 őzike elfut mellettem vagy előttem. Vagy legtöbbször ott legelnek 1-2 méterre tőlem. Nem félnek az emberektől.Persze most is sikerült összefutni 2-vel. Sikerült is jól lekapnom:)


 

Ez már a tábor bejárata és a fő felirat: Chipinaw (L)

Ezek a chipinaw lányok bunk-jai az útról.

És végül egy kép egy nagyon jól sikerült estéről. Vacsi után épp befejeztük a munkát amikor elkezdett iszonyatosan zuhogni az eső. Az itteni esőkről azt kell tudni hogy köze nincs az otthoniakhoz. Minden alkalommal mintha öntenék de nagyon durván. 10 méter futás az esőben és tiszta víz vagy. Szóval valami hasonló volt azon az estén is és indultam a konyhából a haza amikor láttam hogy Mary és Lucy futkároznak az esőben. Persze rögtön csatlakoztam le a cipőkkel és futás. Nem volt hideg nyugi..:D Nagyon jól éreztük magunkat tiszta vizesen. Aztán fogtuk magunkat és elindultunk a Red Square-be a fiukhoz de út közbe megálltunk az Arts and Craft-ba. Ott volt Logan, Michael meg még egy srác és a Color war-ra festegettek valamit. Rögtön odamentünk hozzájuk és elkezdtük egymást festegetni. Én elég rendesen megusztam csak az arcomat meg a karomat kenték be, de a csajokon nem volt sok tiszta rész. Az ilyen élményekért érdemes itt lenni:)

Nah mostanra ennyi...azt hiszem most elég sokat felraktam. Legközelebb majd már csak hétfő után jelentkezek. Akkor mennek el a gyerekek meg egy csomo barátom:( Addig is kihasználom és velük töltöm az utolsó napokat.

Sok puszi mindenkinek!!

Petra

1 komment


2009.08.10. 04:36 kepetra

Egy tartalmas hét - lassan a vége....

Szijjasztok!
Hát újra sikerült géphez jutnom. Először is mindenkitől bocsánatot kérek akinek nem válaszoltam az emailjére - folyamatban van de egyszerűen nincs időm. Most is úgy gondoltam inkább megírok egy bejegyzést mert 1 hét eltelt New York óta és elég sokminden történt. De kezdjük az elejéről. Szombat reggel 3 hatalmas busz indult New Yorkba a táborból - hirtelen ötlettől vezérelve én is ott ültem az egyiken. Kb 11-kor már a városban voltunk. A busz a Time Square-en tett le és oda is kellett visszamenni este 6-ra.Hát kiszálltunk a buszból és a lélegzetem is elakadt. Tele volt emberrel az egész és olyan elmondhatatlan érzés volt. Nem tudok rá jó szót mondani - eszméletlen. Megint elfogott az az érzés hogy te jó isten itt vagyok New Yorkban. Találtam magamnak társaságot is akikel mentem. Idegen vezetőnk Logan volt (ő egy Amerikai - Michigani srác - aranyos és tiszta őrült:D és most már 1 hét után nagyon jó barátom) Matt (ausztrál srác akivel már nagyon rég jóban vagyok) Marco (Tasmániai fiú akit a tábor elején ismertem meg  - ő is jó barátom) és Dimitri (orosz, kicsit fura fiú - nem tudom hogy verődött hozzánk:D). Szóval így öten indultunk neki a városnak. Tudom tudom - 4 fiú és én. De valahogy így alakult és én nagyon élveztem. A városnézésünk anniyra nem terjedt ki sokmindenre inkább csak sétálgattunk. Elég sok napot fogok még eltölteni NY-ban úgyhogy most csak úgy elvoltunk. Végigsétáltunk a Broadway-en - hát húúú volt ám a javából:D És én csak nappal voltam...Sok sok színház meg sok sok bolt. Életemben nem volt még enniyre nehéz megállni hogy ne vásároljak. De megfogadtam hogy vásárlás csak az utolsó nap. De már rengeteg mindent kinéztem. Beültünk ebédelni egy kis csöndes helyre belső udvarral - természetesen hamburgert ettem de nagyon nagyon fiom volt.Ilyen igazi kenyérrel. Aztán sétálgattunk a Central Park körül, és a parkban. Ott is rengeteg ember volt:)  Aztán leültünk egy sziklára és ott csak elvoltunk, beszélgettünk, iszogattunk. Aztán visszafelé egy olyan járművön vitettük magunkat amit egy bicajos emberke húzott és kis kocsiba ültünk mögötte (foggalmam sincs mi a neve:D). Tiszta turista feeling volt:D Még persze a Mcdonaldsba is kellett egyet enni - ha már itt vagyok ki kell próbálni. De semmi különbség - sőőőt a magyar sütkrumpli ezerszer jobb:D Végül 6-kor felvett minket a busz és elvitt a Mets stadionig. Mindenkinek megvolt a jegye a baseball meccsre. A stadion hatalmas volt  rengeteg ember nagyon jó volt a hangulat. Mi kb legfelül ültünk de simán lehetett látni mindent. Igen azt hozzá kell tennem hogy 10 percel a játék kezdete után döbbentem rá hogy már megy. És akkor Logan próbálta elmagyarázni a játékszabályokat amit meg is értettem. Egy dolgot viszont nagyon nem értettem meg. Hogy tudják az amerikaiak ennyire szeretni ezt az unalams sportot?? Olyan szinten nem történt semmi hogy azt hittem megőrülök. Dobálták a labdát néha eltalálták néha nem. Néha berepült a közönségbe, de ennyi. A hangulat persze tök jó volt csak így körbenéztem a Chipinawosok között és kb senki se a meccset nézte. Úgyhogy újabb 10 perc után mondtam a fiúknak hogy én ezt nem birom tovább nézni. Aztán elementünk hátra a nézőtér mögé ahol tele volt büfékkel meg padokkal meg emberekkel. Ott ettünk ittunk beszélgettünk szórakoztunk. Vagyis a fiúk hülyéskedtek én meg csak röhögtem rajtuk.Szóval összességénben nagyon jó nap volt. Jó későn értünk vissza és jól el is fáradtam.
Aztán a hét nagy eseménye volt még a tetűjárvány:D Kiderült hogy majdnem az összes kislánynak és counselornak van tetve a táborban. Persze mi is elkezdtünk parázni de hál istennek én tiszta voltam. Aztán jött egy nagy cég és mindenkit tüzetesen átvizsgáltak és akinek volt annak meg alaposan kimosták a fejéből. Nem volt semmi extra csak nagyon vicces volt hogy mindenki erről beszélt meg a pincér csajok fele nem jött dolgozni és hogy a kisfiúk a tónál azt énekelték hogy : "The girls are nice but they have lice..." Szóval ez itt nagy eseménynek számitott:D
A héten itt volt Alan (a főnököm akit nagyon nem szeretek- mondhatni utálok) lánya. 4 éves Alena-nak hívják. Nagyon kis cuki lány. Meg is kért minket Alan hogy vigyázzunk rá. Első este még rámondtam hogy persze oké. Tök jó is volt. Aranyos kiscsaj elvoltunk...aztán utána is megkért. Nah akkor már elég fáradt voltam este de nem akartam nemet mondani hisz be kell vágódni a főnöknél meg a kislány is megszeretett. Huhh az az este nem volt egyszerű. Azt hittem állva elalszok de ő még labdázni akart meg a fárasztóbbnál fárasztóbb játékait játszani. Ott már számnoltam vissza a perceket. Aztán utána lévő nap is megkért hogy vigyázzak rá egész este (előtte csak pár óra volt) mert hogy Alan New Yorkba megy. Hát ott már kijelentettem hogy NEM:D Pénzért lehet elvállaltam volna de semmiért nem áldozom fel az egész estémet. Ma haza is utazott szerencsére úgyhogy nincs több gond vele:D
Ma volt megint visiting day. A végéhez közeledik a 2. szakasz. Egy hét mulva mennek haza a gyerekek és kezdődik a post camp. Igazából örüök is meg nem is. Mert sok barátom nem marad a postcampbe ami azt jelenti hogy eljön a búcsuzás ideje. Nagyon nem akarom még. De igyekszem kihasználni az utolsó hetet. A visiting day ugyanolyan volt mint multkor csak esett az eső ezért bent volt a BBQ. Reggel 7-tól fél 3-ig dolgoztunk aztán 5-től 8-ig. Kicsit fáradt vagyok de annyi sütit ettünk hogy a végén már rosszul voltam (sok sok sok brownie(L)). És megint van egy csomo gyümi még a hűtőben szóval ezért megérte.
Pont azon gondolkoztam múltkor hogy elég jól viselem a távolságot. Nincs annyira durva honvágyam. Néha eszembe jut hogy de jó lene otthon lenni a szobámban. De jó lenne megölelgetni a családomat a barátaimat na meg persze a Rozit is:D De aztán arra gondolok hogy amikor hazamegyek akkor ez fog nagyon hiányozni ami itt van ugyhogy nem gondolok a jövöre csak élvezem az ittlétet. Egyébként még csak majdnem a két harmadánál vagyok úgy kompletten csak mivel a gyerekek nemsokára elmennek ezért van ilyen mindjárt vége hangulatom. De a lényegi része még hátravan.
Nah mostanra ennyi majd rakok fel képeket....egyszercsak:)
Pusszanat mindenkinek!!
Petra

Jaaa és voltam tegnap lovagolniiiiii...nagyon jóó volt:D(L)(L)(L)
 

4 komment


2009.07.31. 04:04 kepetra

Egy jólsikerült hétvége - képek

Sziasztok!
Hát itt vannak az ígért képek.De először is pár szó a hétvégémről. Ez volt a legjobb hétvégém mióta itt vagyok a táborban. Kezdődött egy szombat esti partyval Monticello-ban. Ez egy kis város 20 percre a tábortól. Váltottunk pubot mert a másikba már megvolt nekik a lista hogy ki ihat és ki nem ihat alkoholt. Szóval ez így nem volt poén:D Ezen az új helyen a counseloroknak van egy szokásunk. Mindig szombaton vagy vasárnap van a day offjuk - mindenkinek ugyanakkor és előtte lévő este elmennek Monticello-be bulizni, ott kivesznek pár szobát a pub melletti motelban, így nem kell időben visszatérni a táborba csak másnap reggel vagy este. Szóval most is ez volt a terv és mivel nekem meg Evának van egy csomo counselor barátunk és ismerősünk minket is hívtak hogy aludjunk ott. Hát nem kellett kétszer mondani:D Szóóval szombat este hatalmasat buliztunk, nagyon nagyon jó volt(képek lent). Aztán ott aludtunk egy motel szobában (kb 10-en egy szobában) szerencsére mi az ágyon tudtunk aludni de a legtöbben földön széken vagy épp kint a szoba előtt:D Nagyon nagyon vicces volt. Ezek a srácok tényleg nagyon őrültek. Sok sok edzőtábor után nem gondoltam volna hogy az evezős fiúknál vannak őrültebbek. Hát  ők azok. Most nem  kezdem el részletezni hogy miket csináltak de végig szakadtunk a nevetéstől. Aztán másnap reggel Monticelloból rögtön mentünk a Lake superior-hoz ami egy park egy kis tóval. Egész nap oitt voltunk. Ettünk ittunk aludtunk szórakoztunk. Leirni nem tudom mennyire jó volt. Új emberekkel ismerkedtem meg (képek lent). Aztán este fáradtan vissza a táborba és abban a pillanatban az ágyba is:D Egy másfél napra sikerült elfelejtenem hogy dolgozni jöttem ide....az ilyen pillanatokért már megérte kijönni. ÉS mi jön még.D Szombaton megyek NEW YORK-ba!!!! Úgy döntöttem hogy elmegyek a baseball meccsre:) Végülis itt vagyok az USA-ban...nem hagyhatok ki egy ilyen lehetőséget. Úgy lesz hogy reggel indulunk, egész nap a városban leszünk (support staffosok nem nagyon jönnek úgyhogy counselorokkal megyek főleg - legalább addig se beszélek magyarul:D) aztán este meg irány a stadion: a METS fog játszani. Igazából fogalmam sincs hogy hogy vannak a szabályok meg ilyenek de nem érdekel:D Biztos jó buli lesz. És mivel a fél tábor ott lesz biztos lesz hangulat:D Most van mit várnom megint a héten. Nah it vannak a várva várt képek. Először is még régebbi bejegyzésben meséltem egy bizonyos Staff party-ról ahol be kellett öltöznünk és mi rock sztárok voltunk. A fiúk pedig...hát látjátok:D

Itt még a party előtt 3-man: Flóra, Cili, én:

És akkor pár igért kép a táborról. Először is a bunk-unk kívülről(jobb oldali): Staff House 2 (L) - vagyis Pink Square :D

Ez a chipinaw boys campus előtti kis rész az amerikai zászlóval, házacskákkal és a röpi pályával a háttérben:

Itt vannak a pacik(L) - persze még mindig nem jutottam el oda hogy lovagoljak. Lusta vagyok az az igazság:D de meg fog történni:D

A srácok és Linda játszanak a Canteen belsejében:

És akkor a Waterfront(L) - ez Silver Lake "strandja" de mi mindig ide járunk. A másikba még nem voltam. A háttérben a 3 nagy játék: a jéghegy (amit nem mindenki tud ám megmászni - én persze igen) a trambulin (ami a legeslegjobb - olyanokat lehet rajta ugráálni(L)) és a csúszda. Kicsit előrébb két ugródeszka fából amiről a legtöbbször szoktunk ugrálni. A stégen látszik hogy mindenki élvezi a napsütést, meg pár lifeguard is ott áll. A vízben épp gyerekek vannak.

A következő már a buliról. Még az elején egy csop kép a csajokkal: Eva (mexikói szobatárs balra) hátul Cili, elöl Mary (ukrán szobatárs) és persze én (ha még megismertek:D)

Egy közös kép Evával. Nagyon nagyon szeretem. Ő itt a legjobb barátnőm a táborban. Mindig egy csomot dumálunk. Úgy érzem mintha már évek óta ismerném:)

A legjobb szoba:D Igen mi hárman - 3 teljesen különböző kultúra mégis könnyedén együtt tudunk élni konfliktus nélkül és szeretjük egymást. Szerencsés vagyok:)

Ez már a reggel a motelban. Igen itt van pár fiú a szobából. Tényleg nem teljesen normálisak:D

Már a tónál Evával - nincs is nagyon meggyötört fejem: pedig alig aludhattam pár órácskát.

Nah hát no comment:D Épp táncolnak a srácok. Videóm is van - hatalmas

A két újonan megismert teniszes srác: Adam(amerikai) és Alex(orosz)- elválaszthatatlanok és nagyon jó arcok...

Nah hát most ennyi - remélem mindenki elégedett. Következő bejegyzés és képek majd New York-ról. Sok sok puszi mindenkinek!!
Petra

2 komment


2009.07.24. 04:35 kepetra

Utazás a tábor után - egy kis előzetes

Szijasztok!
Hú hát megint itt vagyok. Csak közbe eszembe jutott hogy az egyik legfontosabb dologról még nem is írtam: az utazásról!! Most van egy csomó időm mert az első turnus gyerek elment de a következő még nem érkezett meg ezért csak a staffot kellett megetetni amivel nagyon gyorsan végeztünk szóval most fáradt se vagyok és időm is van:D
Nah szóval az utazás. Aug 25-én van az utolsó napunk a táborban. Már aug 17-én elmennek a gyerekek és az utána lévő 8 nap az úgynevezett post camp lesz. Meséleték hogy ez konkrétan a bulizásról szól. Minden második nap buli a táborban (szervezett) és rengeteg ingyen pia mindenkinek aki post campezik. Hogy Ricky is munka után vette elő a tömény piákat és itatta a kitchen staffot.  És hogy minden nap másnaposan mentek dolgozni akik voltak előző évben (mert ugye dolgozni azt még kell:D)Igen azt hiszem ezt meg fogjuk érdemelni:D Szóval egy 8napos jó kis post camp után 26-án délelőtt mindenki elhagyja a tábort és buszokkal visznek vissza minket New Yorkba. 26 estére meg van beszélve az egész support staffal hogy buli New Yorkban. Nah ebből még nem tudom mi lesz de jól hangzik:D Aztán egész 27-ét városnézéssel töltjük. És akkor másnap indul igazán a túránk. 4 magyar megyünk át együtt a nyugati partra. Zsolti (Niagaránál is volt, van jogsija), Cili (Niagaránál is volt, van jogsija) és Zsuzsi (ő egy counselor lány aki vívást oktat és neki is van jogsija). Már megvettük a repülőjegyet, lefoglaltuk az autót és lefoglaltuk az összes szállást. Minden meg van már csak mi hiányzunk oda. De akkor lássuk részletesen. 28-án délelőtt 11-kor indul a repülő San Fransisco-ba. Ez kb 5-6 órás út. Azttán megérkezünk és a délutánt, 29-ét és 30-át San Fransisco-ba töltjük. 2 és fél nap: Golden Gate híd, Alcatraz börtönsziget na meg persze sok más:) 31-én reggel felvesszük az autót és megkezdjük az utunkat Las Vegas felé. Ez egy nagyon nagyon hosszú út lenne egybe ezért úgy döntöttünk hogy 2 nap alatt tesszük meg. Út közbe megállunk 3 nemzeti parkba is és valahol fél úton alszunk (azt még nem tudjuk pontosan hogy hol) Szóval ezek a nemzeti parkok: Yosemite Nemzeti Park ami Kalifornia egyik legszebb parkja és nagyon szép (sok sok képet láttam róla), Kings Canyon ami az óriás mamutfenyőiről híres - olvastam hogy ezek a világ legnagyobb elő teremtményei(a legnagyobb fának 31 m az alapkerülete:D). Hát ide megyünk:P ÉS a harmadik hely amit már 1-jén fogunk megnézni az Death Valley ami tulajdonképpen egy sivatag. (a legszárazabb és legforróbb az USA-ban. És persze nagyon gyönyörű). Szerintem már sokan hallottatok róla.... 2 napos természeti túránk után 1-jén este Las Vegas-ba érkezünk. Az estét már persze kaszinózással meg a város megismerésével töltjük ( egy nagyon jó szállodában leszünk a város közepén - felel annyiért mint San Fransiscoban a legolcsóbb hostelben:P). Másnap egész napra Las Vegas a cél. Végignézzük a különleges szállodákat na meg persze kipróbáljuk azt a vidámparkot amit egy torony tetejére épitettek:D és este megint éjszakázás a városban. 3-án reggel nagyon korán kelés és indulás a Grand Canyonhoz. Egész napos túra ott majd éjszakára vissza Las Vegasba (nincsenek olyan közel egymáshoz - olyan 4-5 óra). Aztán 4-én reggel felpakolunk és indulunk Los Angelesbe. Estére már ott is tudunk lenni a városban. Összesen 3 teljes napunk lesz ott ami: 1 nap a város (Downtown, Beverly Hills...stb - hiszen tudjátok - ja és persze megkeresem Pink házát is:D). Akkor 1 nap Hollywood, filmstúdiók...stb és 1 nap DISNEYLAND!!! Igeeeen megbeszéltük hogy ha már ott vagyunk akkor azt tényleg nem hagyhatjuk ki. Pénzbe is belefér úgyhogy életem első Disneylandezése Los Anegelsbe lesz. ( ááááá :D). Szóval ez lesz a 3 teljes nap Los Angelesbe. 7-én reggel nekiindulunk vissza San Fransisco-ba. Azért döntöttünk úgy hogy visszamegyünk mert 200 dollárt meg spórolunk azzal hogy ugyanott adjuk le a kocsit ahol felvettük. Szóval 7-én reggel indulás LA-ből a part mentén. Mivel a replönk csak 8-án délután megy vissza New  Yorkba azért a 7-e az olyan nap lesz hogy megyünk északnak a part mentén néha megállunk strandolunk, pihenünk majd megyünk tovább. Persze ezen a napon útba ejtjük Malibut is:) 7-én estére valahol San Fransisco közelébe akarunk lenni (2-3 órára a várostól). A szállásba itt se vagyunk még biztosak. Majd keresünk egy kis várost ahol alszunk (vagy tengerpart - az időtől függ:D). 8-án délelőtt 11-re visszük vissza a kocsit és kora délután már indul a gép vissza NY-ba. 9, 10, 11, 12 - 4 teljes nap New York (mert hát azért mégis..:D - valahol el kell költeni a maradék pénzemet - ha marad:D) és 13-án este indul a gépem haza Budapestre. Hát ennyi lenne a kis túránk. Gondolom mindenkibe felmerült hogy ez biztos rengetegbe kerül. Számolgattunk, kalkuláltunk egy csomot. Repjegy, szállás, autó, és kb benzinnel együtt olyan 800 - 900 $. Fizetésem itt a táborban 1500 $. Szóval lesz 600-700 $ a belépőkre a kajára és arra hogy vásároljak. Na meg persze van nekem otthoni tartalékom is amit gyűjtögettem egész évben - szóval elméletileg bele fogog férni:) És hát mindenki ismer - nem az a fajta vagyok aki nem tud spórolni ( mindenki nyugodjon meg nem a kaján fogok spórolni:D).
Huhh ezt így visszaolvasva elkezdtem irigyelni magamat:D Gondolom sokan gondolják ezt. De azt senki se felejtse el hogy azért hogy ezt meg tudjam csinálni 2 teljes hónapot végigdolgozok nagyon nagyon keményen. Már sokadik holt pontomon vagyok tul. Amikor úgy érzem hogy nem vagyok képes megint 6:40-kor felkelni és 9-10 órát melózni abban a kis konyhában egy olyan főnökkel akit szívből utálok. De mostantól ha így érzek akkor csak elolvasom ezt a bejegyzést a blogomban és azt hiszem elég is lesz hogy átsegítsen. Ez az utazás még sokkal többet is megérne nekem.
És igen anya, apa kedves családom, barátaim, ismerősök.....itt vagyok Amerikában. Már nagyon régóta ez volt a legnagyobb álmom hogy kijussak és lássam ezt az országot. ÉS sikerült - megtaláltam a legjobb módját. Ez egy üzenet mindenkinek: csak igazán akarni kell - és persze tenni is érte!!
Nah eléggé elfilozofálgattam itt a végére. Csak nagyon jó érzés erről írni és remélem minden összejön így. De addig is vissza a táborba hiszen még van egy hónap és a új gyerkőcök megérkeztek és valakinek kaját is kell nekik készíteni:D
Nagy puszi mindenkineeek most egy ideig nem irok mert nincs miről. Az igért képek jönnek majd igérem:D:D:D
Petra

Szólj hozzá!


2009.07.23. 03:41 kepetra

Visiting day meg egy kis kóser:)

Sziasztok!
Hát újra itt vagyok. Tudom tudom...lehetne ez sűrűbben is de mostanában elég sok bonyodalom volt az internettel. Konkrétan most sincs sehol, de gondoltam a bejegyzést meg tudom irni és majd később felteszem. Itt ülök a staff lounge-ba és körülöttem mindenki szidja Johnatant:D Ő a rendszergazda. Ő csinálja mindig a netet és őt kell szidni ha nincs. Eléggé céltábla lett mostanság:) Szóval vasárnap este van és eléggé kimerült vagyok. Ma volt a visiting day. De kezdjük előről mert elég sok mindenről akarok írni. Az egész hetem elég jó volt. Végig nagyon meleg volt és sütött a napocska aminek én személy szerint nagyon örültem. Persze a konyhában nem kellemes nagyon melegbe dolgozni de van 2 hatalmas hűtő és ilyenkor csak bemegyek pár pertcre lehűteni magam.Igazán hatásos. Na meg persze az se kellemes amikor a legnagyobb  munka közepén fáradtan kimegyek az ebédlőbe inni egy kortyot és ott van pár gyerek fürdőruhában törölközővel és épp indulnak a medencéhez vagy a tóhoz. Olyankor nagyon tudom irigyelni őket. De persze ez az idő nekünk is nagyon jó. Olyan fél 3-3-kor végeztünk minden nap a munkával (csak 5re kell visszamenni), rohantram vissza a bunk-ba gyors átöltözés fürdőruhába és irány a tó. Sajnos nem mindig mehetünk ám be a vízbe. De erről majd később. A köztes időkben napozás - már elég szép színem is van. Azért így elég elviselhető a meleg. Nagyon szeretem ám a tavat. Van hosszú stég meg nagy játékok. Ilyen felfújhatóak és lehet rajtuk ugrálni (hétfőn ha süt a nap csinálok pár képet és felrakom). Szóval teljes mértékben kihasználjuk a jóidőt. Remélem ez így is marad. Csütörtökön day offom volt. Azt terveztem hogy nagyon nagyon kipihenem magam és nem csinálok semmit egész nap csak napozok, fürdök, alszok. Ehhez képest reggel nyolckor felkeltem magamtól - nagyon ráállt a szervezetem a korán kelésre. Persze arra keltem hogy zuhog az eső. Mérgelődtem egyet majd átfordultam a másik oldalamra és megpróbáltam tovább aludni. Kb fél 10-ig sikerült is aztán a rossz idő miatt az email irás mellett döntöttem. Szerencsére délutánra kisütött a nap úgyhogy egész délután a fürdést és a napozást váltogattam. Aztán jött a péntek meg a szombat  - mindkét nap elég nehéz volt. Nagyon sokat kellett dolgozni főleg szombaton reggel 8-tól este fél 9-ig egyetlenegy 2 órás szünettel. Aztán jött a várva várt vasárnap. Már előre felkészítettek minket hogy vasárnap nagyon kemény lesz. Jönnek a szülők és barbecue lesz ebédre. 4000 vendéget vártunk csak Silver Lake-be. Végül anniyra nem volt szörnyen nehéz. Annyit dolgoztunk mint szombaton időileg. De sok holt idő volt amikor nem sokat kellett csinálni csak ott szobrozni a konyhában. 11 körül megjöttek a szülök - hatalmas kocsisosrok gyönyörü hatalmas autók (wow volt:D). Aztán 12-kor elkezdődött a barbecue. Kipakoltak mindent az ebédlő melletti nagy füves területre és ott a pincérek szolgáltak ki. Mindenki ült a földön vagy a magával hozott székeken. Hamburger, hot dog, csirke - csak a szokásos. De nagyon jó hangulat volt. Mi is kimehettünk enni egy fél órára. Jó volt ott ülni a füvön és érezni a piknik feelinget. Aztán elkezdtük kipakolni az ebédlőbe a desszertet. 3 nagy asztalt toltunk össze. Volt mindenféle gyümölcs meg süti. Az maga volt a menyország. El nem tudjátok képzelni. CSináltunk képet. Mindenki elképedt amikor meglátta. Carlos a cukrász kitett magáért. Na meg persze mi is mert mi dekoráltuk ki szépre. Rengeteg dicséretet kaptunk. Aztán délután elmentek a szülök és megkezdődött a Color war (színek háborúja...). Egy kis magyarázat: Itt Silver Lakebe a gyerekek csak 4 hétre maradnak - azaz jövő héten mennek haza és jön a következő turnus (Chipinawba 8 hetes a tábor). És utolsó héten azaz most megkezdődik ez az ugynevezett color war. 2 csapat van: piros és szürke. A gyerekek és a counselorok mind részt vesznek benne. Ez egy hétig tartó vetélkedő és a tábor végén kihirdetika  győztest. Na ez ma úgy kezdődött hogy az összes gyerek pirosba vagy szürkébe jelent meg a vacsinál. Fejpánt napszemcsi, valakinek az arca is be volt festve. ÉS végig üvöltötték a bevonulást. Minden csapat a maga csapatkiáltását. Nem nagyon értettem mit ordibálnak....csak hatalmas ricsaj volt. de nagyon hangulatos volt. Aztán elkezdődött a játék. Mostantól kezdve minden étkezésnél mindenkinek csöndbe kell lenni. Ha valaki megszólal az pont levonás a csapatának vagy plusz pőont a másik csapatnak. nem tudom pontosan. De nagyon mókás volt. Néha egy egy bekiabálás de egyébként siri csönd. mintha ott se lettek volna. Mi meg szolgáltuk ki a kaját és nagyon vicces volt ahogy minden counselor próbálta mutogatni hogy mit kér és hogy miből mennyit. Egyébként egész nap vetélkedők lesznek a csapatok között. mindenféle sportban. ma pl foci meccs van:) Nagyon hangosak tudnak ám lenni. Van amikor ülök a szobámban és azt hallom hogy valahol a tábor másik végén a pirosak énekelnek. Sok kis gyerekhang:D
De most egy picit arról szeretnék irni hogy hogy is zajlik egy nap a gyerekeknek a táborban (nem most az utolsó héten hanem úgy általában). Mi minden egyes nap elmondjuk hogy milyen jó itt gyereknek lenni. Reggel fél 8 körül felkelnek (hangosbemondón elindul valami zene) aztán 8kor jönnek reggelizni. Minden egyes étkezés előtt mindenki bemegy az ebédlőbe körbeállják az asztalt és elmondanak közösen egy kis imát. Amint ez megvan minden gyerek elkezd sprintelni a salátabárhoz vagy a kenyerekhez (épp mi van). Aztán megreggeliznek és visszamennek a bunkjukba hogy rendet rakjanak. Nem tudom pontosan mikor kezdődik az activity period de pontosan 3 period van délelőtt és 3 délután. Ezek mind háromnegyen órásak. tehát pl van egy csapat gyerek reggel első periodba elmennek röplabdázni, aztán a másodikban lovagolnak egyet majd a harmadikban lemennek a tóhoz. Aztán ebéd és délután megint 3 period. Amíg period van addig mi nem használhatjuk azokat a dolgokat amiket ők használnak. És mivel a tónál minddig van valaki ezért meg kell várnunk a periodok közötti időt. ott van kb 15 percünk (van amikor több) de nem olyan rossz aminek hangzik. Simán elvagyunk néha nem is kel több. Aztán délutáni periodok után vacsora 6-kor majd esti activity a gyerkőcöknek. valami a szinházban vagy buli a canteenban (jó kis bulikat csinálnak nekik - néha én is kedvet kapok hogy beálljak táncolni:D)  És akor olyan 10-11 körül mennek aludni:) Ennél pontosabban nem tudom leirni mik történnek mert ugye mi ezeket nem látjuk. Csak az időpontokat tudom mikor lehet lemenni pl a tóhoz, mikor szabad. Péntekről akartam még irni. Lehet emlitettem már de minden péntek este vacsira mindenki fehérbe öltözik. Vacsi ellőtt egy kisebb szertartás zajlik le: lányok gyetyával sétálnak be az ebédlőbe miközben énekelnek. Utána néztem és ez a péntek este már a másnap szombati pihenőnap kezdetének számít. Ezt ünneplik úgymond. Aztán vacsi után általában lemennek a tóhoz és ott énekelnek meg imádkoznak. De múltkor esett az eső és ezért maradtak az ebédlőben - így mindent láthattunk. Nagyon szép volt. Sokat énekeltek, a végén már összekapaszkodva. Szép kis szokás. Aztán ugye másnap szombat amikor igazából nem kell semmit csinálni mert ugye a zsidóknál a szombat a hetedik nap (6 nap munka után) amikor nem dolgoznak - itt csak lazy day-nek hívjuk. Általában a counselorok többsége szombaton kap day offot, mert akkor nincs sok dolog.
Kicsit utána olvasgattam a kóser kajának is - mitől lesz valami kóser és hogy miért eszik ezt a zsidók? Szerintem nem sokan tudják ezeket, de akit nem érdekel az ugorhatja ezt a részt:D Szóval a lehszigorúbb szabályok a húsokra vonatkoznak. Szárazföldi nem madár állatot csak olyat lehet fogyasztani amelynek kettéhasított patája van és kérődzik (igen....én is meglepődtem). Ha ez nem teljesül akkor az már nem kóser - ezek pl: szarvasmarha, juh és kecske, szarvas vagy antilop. A nyúl meg a disznó nem kóser. A vízi állatok közül pl csak olyan halat leht aminek uszonya van meg pikkelye (tehát pl a harcsa meg az angolna nem kóser) - de a hal nem számít húsnak mert hidegvérű (de ez máshol is így van). Szárnyasok közül majdnem mindent lehet (kivéve a struccot:D). Akkor a húsok készítésénél fontos még hogy fél óráig vízben és egy óráig sóban kell áztatni hogy minden vér kimenjen belőle. Nagyon fontos a húsok vértelenítése. Akkor ami még érdekes az hogy tej, tejtermék és hús együtt nem fogyasztható. Ez az amire itt a táborban is nagyon nagyon figyelnek.  Nem csak hogy nem fogyaszthatóak együtt de teljesen más edényekben kell őket készíteni és ezeket az edényeket külön kell tárolni a konyha külön részein. Nálunk a konyhában vannak a piros dolgok: minden húsos dologhoz - és a kékek a nem húsosokhoz. Külön kanalak, edények, tányérok, evőeszközök...stb. És nagyon komolyan veszik. Pl amikor hús van akkor piros edényben lehet csak kitenni a mogyoróvajat (igen itt még a húshoz is azt esznek:D:D) amikor nincs hús akkor a kékbe. Húú hányszor le lettünk már ezekért szidva. Nah hát nagyjából ennyi a kóserről. Ezek a szabályok mind eóélnek és használva vannak a konyhánkban. A legrosszabb az volt hogy ezeket nekünk nem mondták el az elején és sokszori leszidás után kezdtük el kapisgálni hogy hogy is kell ezt csinálni, de megérteni csak most értettem meg igazán. Elég sokat olvasgattam utána neten és tényleg nagyon érdekes. Újabb élettapasztalattal lettem gazdagabb.
Húú eléggé bő lére eresztettem ezt a bejegyzést. De volt sokminden amiről akartam írni. Most majd igyekszem újra képeket feltenni amennyit csak tudok. Jah többen is kértétek hogy gyerekekről képeket. Hát az az igazság hogy lesifotózhatok de egyébként tilos őket fényképezni. Azt hiszem rugtak már ki valakit emiatt. úgyhogy nem nagyon akarom megkockáztatni. Majd igy kompletten a tábort fényképezem és abban ők is benne lesznek:)
További szép nyarat mindenkinek.
Sok puszi
Petra

Szólj hozzá!


2009.07.15. 21:32 kepetra

Niagara vízesés - avagy megéri-e 13 órát utazni 'csak' vízért...?

Igen!! Teljes mértékben megérte....
Megjártuk a Niagara vízesést és azt mondom hogy hatalmas hiba lett volna kihagyni. Gyönyörű volt...nagyon nagy élmény. Na de kezdjük az elejéről. Már előre lefoglaltuk neten az autót és péntek este fél kilencig el kellett hozni mert addig volt nyitva az autókölcsönző. úgy akartuk hogy egy nap bérlés legyen tehát szombat este ugyaneddig vissza kellett vinni. Szóval Zsolti és én pénteken korábban elkértük magunkat a munkából (fél 7 körül) és Chipinawból elvittek minket Liberty-be (kb 15 perc) táboros kocsival. Ott átvettük a kocsit és vissza a táborba. Pakoltunk jó sok kaját (erre nem akartunk pénzt költeni) meg pokrócot meg mindent ami kellett és pontosan éjjel negyed 12-kor elindultunka  táborból. Cilinek és Zsoltinak volt jogsija tehát felváltva vezettek. Kiderült hogy akár én is vezethetnék itt mert csak az autóbérlésnek a korhatára 21 év nem a vezetésnek. De nekem valaki azt mondta hogy nem lehet ughogy nem csináltattam nemzetközi jogsit. Mindegy...majd jövőre. Szóval Cili vezetett az első 3 órában. Én voltam mellette az aki szórakoztatta meg persze én néztem merre kell menni. Egyszer mentünk rossz irányba csak. Volt egy nagy atlaszunk amin minden jól le volt írva. Aztán 3 óra mulva csere és Linda ült előre Zsoltihoz és levezették a 2. felét az útnak. Mi 3-man próbáltunk aludni hátul (még egy Attila nevű srác volt velünk) de nagyon kényelmetlen volt. Azért sikerült. 6 és fél óra alatt voltunk ott. Amikor odaértünk már világos volt (a gyengébbek kedvéért háromnegyed 6) beálltunk egy parkolóba és aludtunk 8-ig. Aztán kelés, gyors reggeli és irány a vízesés....hát a fotók annyira nem adják vissza de azért nem rosszak. Hatalmas élmény volt.A vízesést meg lehetett nézni persze ingyen de voltak ilyen különbözö programok is. Mi először elmentünk egy hajókázásra ami kb 20 perces volt (13 dollár) és bevitt alá majdnem. Kaptunk ilyen esőkabátot is. Naagyon nagyon jó volt. Persze tiszta vizek lettünk, nem is tudtam nagyon ott fotozni mert féltettem a gépemet. Aztán a hajókirándulás után befizettünk egy barlangos akármire ami úgy nézett ki hogy levittek a niagara lábához és ott a szikláknál voltak kis utak és konkrétan be tudtál sétálni a vízesés alá. Persze it már szandált is kaptunk. Ez volt a legjobb...én konkrétan beálltam a víz alá...elmondhatom magamról hogy zuhanyoztam a Niagara vízesésben. Elmondhatatlan élmény volt. Persze nem ázott el semmim mert elég jó esőkabátot kaptunk. Sajnos az idő nem nagyon kedvezett nekünk mert a hajókázás után elkezdett zuhogni az eső. Egy ideig vártunk aztán úgy voltunk vele hogy: 1. már úgyis vizesek vagyunk  2. van esőkabátunk  3. egyszer vagyunk itt  -   úgyhogy zuhogó esőbe sétálgattunk és mentünk a barlangtúrára. Ja és azt is elmondhatom hogy pár lépésnyire voltam Kanadától. Már az smst is megkaptam hogy Üdvözöljöük Kanadában:) Mert hát ugye a Niagara folyó másik oldalán már Kanada volt. De oda nem mehettünk át. De nem is akartunk. Szóval 12-kor elindultunk vissza mert még Buffalo-ba is be akartunk nézni (New York állam 2. legnagyobb városa, Niagarától fél óra és az Erie tó partján fekszik). Sajnos csak fél óránk maradt ott, de láttam a buffaloi evezősklubbot!!!! Csak kisétáltunk a partra aztán indultunk is mert vissza kellett érni időban. A táj egyébként nagyon szép volt hazafelé (odafelé ugye nem láttunk semmit mert sötét volt) tiszta erdős, dombos végig. Rengeteg erdő van itt...Összesen csak 4-5 ször "tévedtünk el" de aztán persze rögtön megtaláltuk a helyyes utat. Nem mindig volt ám egyértelmű, meg itt mások a jelölések meg minden. Aztán sikeresen hazaértünk és azzal a lendülettel mentünk is aludni. Hát ez volt a kis Niagara kirándulásunk. Nem tudom eléggé hangsúlyozni menniyre nagyon jó volt. Megérte ezt a sok utazást. Egyébként összesen az egész utazás belépőkkel együtt 60 dollár volt. A benzin nagyon olcsó itt...13 órás útra összesen 60 dollárért tankoltunk.
Nah és végül itt vannak a képek:
Először is a kocsink (ez a kép már Buffalo-ban készült)

A vízesés felülről...na meg persze én:D

Jaj nagyon szép volt...és hangos:

Itt vagyunk a gyönyörű kék esőkabátban (viszem ám hazaa:D):

Ilyen hajóval mentünk be alá:


Cilivel pár centire a víztől:

És ilyen volt alulról és egy kicsit messzebbről  (senkinek nem volt vízálló a gépe):D


Nah jó képzézegetést. Sajnos mostanában nagyon rossz az internet....most is örültem hogy ezt fel tudtam tenni úgyhogy bocsi ha sokáig nem jelentkezek de valamikor napokig nem jutok géphez...
Puszii
Petra

1 komment


2009.07.08. 03:33 kepetra

Képek a plázáról

Sziasztok!

Itt vannak az ígért képek. Bocsi hogy csak most csak megint gondok vannak a nettel. Egyébként minden rendben, holnap indulunk a Niagarához és már nagyon nagyon várom. Ma este meg megyünk cheerleaderkedni a fiúknak mert support staff - counselor focimeccs lesz:D Nagyon vicces szokott lenni:)

Tehát a pláza: próbáltam képeket csinálni így kompletten az egészről de nem nagyon jön le milyen is volt...

Itt talán látszik hogy mekkora is volt belülről meg a sok sok emelet:)

Evával a nagy amerikai zászló előtt...

Egy képet azért kellet csinálni a T.G.I. Friday's-ba is (már csak apa miatt is:))

A kihagyhatatlan kalap. Ezt még nem vettem meg mert kicsit nagy volt. Még várok az igazira...de egy ilyennel a fejemen fogok megérkezni Budapesten Ferihegyre:P

Csajokkal...ez már a pláza után este amikor visszaértünk a táborba és volt a július 4-ei banzáj....persze egy két fiú is belekerült a képbe:D

Nah hát ennyi de nem sokára lesznek még mert most gyűjtökm a többiektől és a Staff partyról még nem is kaptatok képeket pedig azok tényleg viccesek:D

Jó halfőzőt a Bajaiaknak (gondoljatok rám mert mindent odaadnék most egy jó kis halászléért:))

Pusszanat

Petra

1 komment


2009.07.07. 05:31 kepetra

Let's go to the mall!!

Sziasztok!
Hát újra sikerült egy kicsit gépközelbe kerülni. Mostanában tényleg egyre ritkábban megy és főleg esténként, szóval beszélni se tudok senkivel. Viszont minden rendben van. Bár tegnap egy kicsit rosszul voltam reggel. Alig álltam a lábamon munka közben tiszta fáradtnak éreztem magam. Gondoltam ha alszok akkor jobb lesz. Úgyhogy végigaludtam a szünetet (ami megint kemény 1 óra volt csak) viszont ebédre se lettem jobban. Nagyon rossz volt úgy dolgozni, de nem akartam betegségre hivatkozva kimaradni. Aztán a délutánt is végigaludtam ( 2 és fél órát) de megint nem lett jobb. Már kezdtem megijedni és azon gondolkodtam hogy milyen gyógyszert is vegyek be mert így konkrétan nem volt lázam nem fájt semmim. Aztán eszembe jutott hogy a drága anyukám még otthon rámerőltette hogy hozzam el az Echinacea-t (persze én nem akartam) és már megint igaza lett (hihetetlen hogy mindig igazuk van - mióta itt vagyok elég sok minden kellett amit ő mondott hogy hozzak:)). Nah szóval bevettem a csodaszert és most már semmi bajom nincs. Biztos teljesen kimerültem a sok munkába...és sok vitamin nem megy belém itt (eszek én salátát de gondolhatjátok mennyire igaziak a dinnyeméretű paradicsomok:D). Szóval egyébként meg minden szuper. Pénteken megint voltunk pubba (sikerült bejutni) és nagyon nagyon jól sikerült. A counselor-ok (még mindig ők a gyerekfelügyelők - csak többen kérdezték hogy az mi is) többségének curfewra(takarodó) vissza kellett érni (elvileg nekünk support staffnak is, de hát ki veszi ezt figyelmbe....mi nem a gyerekekkel alszunk). Szóval a végén már csak mi a support staff voltunk kb - de nagyon jó volt:D Eléggé összeszokott már a csapat. Greg meg Ricky kocsival vitt és hozott minket szóval a buszért se kell már fizetnünk. Elég jó dolgunk van. Ráadásul senki nem hagyja hogy valami ital nélkül áldogáljak. Rendesek ezek a fiúk:D Szóval megvolt a pub és másnap szombaton  day off-om volt. Gondoltam majd sokáig alszok, de aztán Evával azt beszéltük hogy elmegyünk egy ilyen szervezett túrával egy tóhoz ahol party lesz. Szóval reggel 9kor felkeltünk mert azt hittük akkor van a reggeli, de persze azt már lekéstük (mert szombaton ugye 2 fő étkezés van: 11kor a brunch és 5:30-kor meg barbecue és kora reggel aki éhes az ehet egy kis műzlit), bepakolták a műzliket. De hát kitchen staffos nem maradhat éhen...hát hogy néz az ki?:D Mondjuk úgy hogy sikerült szereznem kaját:) Mivel rossz volt az idő ezért elvetettük a tóhoz való kirándulás ötletét. A legtöbb day off-os a plázás túrára ment. 2 választásom volt. Vagy elmegyek én is vagy maradok itthon - de mivel csak azok maradtak akik dolgoztak, úgy döntöttem nem unatkozok egész nap. Szóval 10:30-kor fel a buszra és Let's go to the mall....( aki érti érti - h.i.m.y.m:D:D). Én ilyen hatalmas plázát elképzelni se tudtam eddig. 5 emeletes volt és a kiterjedése pedig kb akkora mintha a a mammutot meg a westendet egymás mellé tennénk (de lehet h még nagyobb). A lényeg hogy nem tudtuk bejárni az egészet. Viszont okosan volt felosztva mert külön részlegek voltak. Persze mi megrohamoztuk a női ruharészleget. Hát hogy is tudnám szemléltetni....aki szeret vásárolni annak ez a hely egy álom. Rengeteg, de tényleg rengeteg bolt. Hatalmas választék iszonyat jó cuccok és....megfizethető ár!!! Egy felső átlagosan 2000 ft-ba került ( de az a kategória amit otthon már csak 4000-5000 körül kapsz meg) de volt egy csomó SALE is:D Persze mi azokat kerestük. Márkás pólók 5 dollárért....húúú Én nem akartam sokat vásárolni mert hát ugye kell a pénz az utazásra meg fogok én még venni cuccokat, de azért vettem 4 felsőt:D:D:D A többiek persze hatalmas szatyrokkal távoztak. Valaki 400 dollárt elköltött:D Egy csaj vett netbookot (olyat mint az enyém) 60 000 Ft-ért. Igen...itt érdemes vásárolni. 5 óránk volt és a végére annyira fáradtak voltunk hogy menni nem tudtunk. De nem bántam meg hogy elmentem. Ilyet is látni kell...na meg az új cuccaim:D És végre sok hét után ettünk egy normálisat. Beültünk a T.G.I. Friday's-ba....csak hogy kipróbáljuk itt is:D Éééés Csirkét ettem SAJTTAL!! he-he-he:D
Ez a nap ugye július 4-e volt ami itt nemzeti ünnep. Itt alapból majdnem minden házon ott leng az amerikai zászló de szombaton mindenhol zászlók és a házak fel voltak díszítve. Jöttünk haza a plázából és egy csomó helyen ültek kint az emberek....kinti sütögetés volt. De sokkal többet nem láttunk. Viszont itt a táborba is volt ünnepség. 8-kor minden gyerek meg mindenki kiült a tóhozm és az összes nemzetiség aki a táborba dolgozik kiállhatott hogy elénekelje a himnuszát. Hát mi 8 óra 10 perckor értünk haza a plázából és mivel a magyarok voltak az elsők (nem tudom miért...) lemaradtam a mi himnuszunkról...ezt nagyon nagyon sajnálom és sajnos nem is vette fel senki. De hát mindegy...majd jövőre:D De a többi himnusz is jó volt. Valaki egyedül állt ki elénekelni. Aztán a végén az összes gyerek elénekelte együtt amerikai himnuszt ami hangzásra egy hatalmas káosz lett:D Utána kaptunk amerikai zászló szinű jégkrémet meg fél órás tűzijáték a tó felett. Jó kis este volt:)
Képzeljétek szombaton megyünk a Niagara vízeséshez. 5-en magyarok kitaláltuk. Így előre úgy fog zajlani hogy péntek este elvisznek minket egy közeli városba ahol már lefoglaltuk a bérelt autót. Aztán este elindulunk (2 sofőr van) a hat órás útra. Olyan hajnalban odaérünk aklkor alszunk még a kocsiba reggelig. Aztán délelőtt Niagara majd délután elindulunk haza és útközben beugrunk még Buffalo-ba. Csak mert jól hangzik:D Még nem tudjuk mi van ott, de majd meglátjuk. És szombat estére hazaérünk. Ez az egész út kb 30 dollár lesz fejenként (aki tavaly volt annak ennyi jött ki). Nah de erről majd többet miután voltunk:D Csak azért mondtam hogy tudjátok. Na meg a héten már megtervezzük a kis 3 hetes utazásunkat a nyugati partra. Oda is megvan az 5 ember:) De erről majd akkor amikor megvan a pontos útiterv.
Szóval nagyjából ezek az események. Egyébként a mindennapok ugyanúgy telnek, semmi extra viszont nagyon jól érzem magam:)
Már elég késő van úgyhogy nem rakom fel a képeket, de talán holnap lesz rá energiám. Addig is további szép napsütéses nyarat mindenkinek. Itt persze most is zuhog az eső (de ma már voltunk kint fürdeni délután a tóba és napoztam is - kezdek barnulnii)
Pusszanat otthonra - meg annak is aki nem otthon van:)
Petra

2 komment


2009.07.02. 17:08 kepetra

Sok sok kép:)

Hát itt van pár kép amit ígértem. Élőször a korizásról. Sajnos nem csináltam sokat mert lemerült a gépem és a Flóráét nem kértem még el, de addig itt van amit én tudtam:)

így nézett ki előről a felirat...

És itt van belülről. Sokminden nem látszik mert elég sötét volt. Azért a diszkógömb középen az ott van:D

Ez a kép még előtte készült amíg sorba álltunk. A 2 srác Mat és Christian. Mat Sydney-ben lakik és vendéglátást tanul. Hatalmas arc...de tényleg:D Beszéltük is hogy lehet még a végémn egy hotelbe fogunk dolgozni. Ő is olyan utazós mint én:) Christian Dél-Amerikából van, de meg nem mondom pontosan melyik ország. Asszem Colombia-i. Ő is nagyon jófej, imádom őket:D

Ez a kép már hazafelé készült a korizásról...a buszon:D Elég jó volt a hangulat. A kedvenc mexikóiaim...:D

 

Ez a kép már a Walmart előtt:D Én is ott vagyok ám picibe...

 

A Wallmartba természetesen a kaja részlegnél. Evával hülyéskedtünk:)

És végül egy bejelentés: a sok mexikói között túl átlagosnak találtam a barna hajamat...úgyhogy mostantól szőke vagyok:D:D:D:D:D:D

Nah mára ennyi:)

Remélem tetszettek a képek. Majd igyekszek szerezni a többiektől is:)

Pusszanat

Petra

2 komment


2009.07.01. 21:47 kepetra

Everything is everything...?!!

Sziasztok!
Először is azzal kezdeném hogy ne haragudjatok hogy nem vagy nagyon lassan válaszolok az emailekre.Igyekszem, de úgy felgyorsult az élet hogy egyszerűen nincs időm semmire. Vagyis ha van akkora azt inkább alvással vagy szocializálódással töltöm. Msnre meg webkamerázásra sincs nagyon időm, csak este de akkor ugye otthon hajnal van:D Szóval nagyon igyekszem csak kérek pár napot.
Most épp ebéd után vagyunk. A szokásos 3 óra délutáni pihi helyett ma csak 2 óránk van mert annyira sok volt a munka. Taco lesz a vacsi és a paradicsomot a hagymát és a salátát nagyon nagyon apró darabkákra kellett vágni. 4-en lányok...egész délelőtt meg délután ezeket csináltuk. Én azt hittem már megőrülök. Ez a nap nagyon durva és még nincs vége.
Egyébként most hogy itt vannak a gyerekek jóval nagyobb lett a hajtás: 7re kell menni dolgozni. Gyors kipakolunk, megreggelizünk mi staffosok meg a pincérek (akik már anniyra idegesítőek hogy le tudnám ütni mind:D) aztán 8-kor jönnek a gyerkek. Velünk nincs kapcsolatunk mert mi addig végig a konyhába vagyunk és készülünk elő az ebédre. Aztán összepakolás és általába olyan fél 11kor végzünk. Van másfél óránk a következő menetig. Ilyenkor általába sprint vissza a szobába, be az ágyba és alvás. De mindenkinek:D Aztán délbe vissza kb 2-3-ig. Utána az állapotomtól függően választok programot. Múltkor kimentünk Cilivel a tóhoz és fürödtünk meg ugráltunk a hatalmas vízivárakon (nem tudom megmondani hogy hivják, majd fénykép). Ha esik az eső akkor staff lounge és döglés vagy pl most erőm nincs arra hogy kilpéjek a szobából úgyhogy blogírás majd alvás. 5-re újra vissza dolgozni kb 8-ig. De a végzés időpontja mindig más. Ez attól függ hogy menniyre vagyunk gyorsak és hogy mi lesz másnap a kaja. Aztán munka után fürdés és irány a staff lounge ahol tv, biliárd, net....többiek. Jól elszórakozunk az estéken. De pl egyik este volt staff talent show. Hát az nagyon vicces volt. Különböző táncokkal meg énekekkel léptek fel az emberek. Jóó volt:). Tegnap előtt meg Walmart-ba mentem. Hetente olyan 2szer szerveznek buszokat este oda. Ez egy hatalmas bevásárlóközpont. Körülbelül a Tesco-hoz lehetne hasonlitani. Mindent lehet itt venni. A legtöbben ruháért járnak ide mert tényleg minden olcsó. Hát én is elmentem mert kiváncsi voltam rá. Majd mutatok pár képet. Semmi extra. Vettem hajszárítót, kendőt a munkához (a baseball sapka már túl meleg) meg egy kis csokit:) Azért elég jól telnek mindig az esték. Olyan 11-12 felé meg már megyünk aludni mert mindenki fáradt.
Az új hellyel már elég jól megbarátkoztam. Nem is olya rossz az egész. Legtöbbször előbb végzünk mint a többiek. Ott a konyhában van a cukrász bácsi aki a sütiket csinálja. Nah hát erről még nem is irtam. Olyan finom sütik vannak mindig. Nekem a kedvencem a Brownie (ez egy tipikus csokis amerikai csoki - életemben nem ettem még ilyen finomat. teljesen komolyan: imádom(L) - el fogom kérni a receptjét:DD) meg az egyik fajta Cookie (ami szintén egy tipikus amerikai süti - a csokis kekszhez hasonlít a legjobban de 100000000000000000x jobb annál:D) Nah szóvla a cukrász bácsi mindig ott dolgozik és már haverkodunk össze vele. Mindig annyit kapunk amennyit akarunk:D
Megint csináltam pár képet amit most még lusta vagyok feltenni a gépre de talán majd holnap - vagy este:)
A hétről még annyit hogy szombaton day offom van - én kértem így mert péntek este pub....aztán szombaton valami tóhoz megyünk kirándulni staffosok. Úgyhogy jó lesz a hétvégém:) Meg persze július 4-e, ami ugye itt Amerikában olyan ünnep mint otthon a márc 15. Kíváncsi vagyok mi lesz.
Nah egyenlőre ennyi - csak egy kis életjel volt. Majd igérem lesz több is.
Puszi
Petra

2 komment


2009.06.29. 17:27 kepetra

Megérkeztek...?

Sziasztok!
2 hét...általában ennyi idő távollét után már otthon szoktam lenni. Tegnap áthelyeztek Silver Lakebe. 11 lányból 4 ment át. Én persze benne voltam a 4be. A nekem legfontosabb emberek mind maradtak Chipinawba. Persze mindenki aranyos aki jött, de ez más. Az új főnököt mindenki utálja (Alan). Tiszta stresszes és mindenkivel ordibál. A konyha kicsi semmit se ismerünk. Mindent újra kell kezdeni. Nagyon ki voltam borulva tegnap. Nem jött jókor ez az áthelyezés. De végülis sikerült megbékélnem a helyzettel. Biztos jó lesz. És Alannel még nem volt baj. Még csokit is adott nekünk:)
A gyerekek is megjöttek tegnap este. Sok mindent nem tudok mesélni. Mi most már végig a konyhába vagyunk. Nem nagyon van kapcsolatunk velük. Kis 16 éves pincér fiúk és lányok szolgálják ki őket. Minden étkezés előtt imádkoznak és most már fejvesztés jár annak aki véletlenül kint hagy tejet a kávé gép mellett ha épp hús az ebéd:) Nagyon kell figyelnünk mindenre. Egyébként egész nap járkálnak programról programra.
Én nem tudom hogy fogok részt venni akármin is. Ma 7-re kellett mennünk és fél 11-kor még dolgoztunk amikor bejött Ricky és mondta hogy mennyünk mert kell nekünk a szünet. Ha nem jön akkor ebédig ott vagyunk. Kb 3-szor 3 vagy 3 és fél órákat dolgozunk. Sok a dolog és 4 lány kevés rá. De ezzel is megbirkozunk!
Lehet már programokra jelentekzni. Szerveznek pár túrát: lesz New York trip (amire én nem megyek, mert utána úgyis több napot ott töltünk), lesz baseball mecs (erre sem hiszem hogy elmegyek mert a játékszabályokat se tudom:D - bár jó buli lehet), lesz olyan hogy bevásárlóközpontba mennek, de ilyen hatalmasba ahol állítolag paint ball is van (erre se mert nem akarom elkölteni az összes pénzemet.Majd akkor vásárolok amikor a nyugati parton leszünk vagy NY-ba), lesz ilyen hajós túra is (nah én erre gondoltam mert állítolag az egész egy nagy party csak a staffnak:D). Meg lesz Woodstock is és ál Bob Dylan koncert (nem hiszem hogy ezért fizetek. Woodstock egy órára van innen gyalog. többen más elsétáltak. Lehet egyik nap elmegyek valakivel:))
Sokat gondolkodtam rajta hogy leírjam vagy elmondjam-e, de mivel már nincs semmi gond úgy döntöttem hogy elmondom hiszen része volt a nyaramnak. Első héten olyan péntek körül mentünk valahova amikor jött a Flóra (ő housekeepinges) és mondta hogy most hallotta hogy 4 cseh-et karanténba zártak sertésinfluenza gyanúja miatt. Itt a táborban. Hát gondolhatjátok. Egy kicsit megrémültünk. De a durva az volt hogy én nem magától a betegségtől féltem hanem attól hogy vége a nyaramnak...Aztán a konyhán Ricky is mondta hogy mostantól mindenkinek nagyon nagyon óvatosanak kell lennie. A kajaadagolásnál is csak mi nyúlhatunk mindenhez kesztyűben. De persze előtte elvitték az összes konyhást hogy megnézzék a lázunkat. Hát ott is volt egy kis para. De mindenki rendben volt. Az a nap azért úgy telt hogy volt bennünk egy kis szorongás. Flóráék takarították azt a részleget ahol laktak előtte a csehek. Aztán 1-2 nap eltelt és semmi sem történt. Semmi újat nem tudtunk meg és kezdett mindenki fellélegezni ezzel kapcsolatban. A hangulatot egyátalán nem pecsételte meg. Csak azért mélyen a tudatalattiban mindenkinek ott volt:) Aztán egy hétre rá kiderült hogy nem sertésflu volt hanem sima influenza. Na ez a másik. Egyre többen lesznek most betegek (ez 1000000% hogy sima influenza, semmi komoly - 1-2 nap láz és ennyi), egyre több emberen megy át és veszi el a day off-jaikat. Azt azért nem szeretném, de azt hiszem elég erős a szervezetem:) Nincs probléma.
Egyébként újra van net a szobámba úgyhogy már gyakrabban fel tudok jönni ha épp lesz elég szünetünk:)
Bocsánat ha egy kicsit szomorkásabb hangulatú lett ez a bejegyzés de most nem vagyok a legvidámabb hangulatba. Főleg munkák után fáradtan. De aztán amikor elkészülök és este bemegyek a staff lounge-ba a többiekhez mindig mindent elfelejtek és tök jó lesz. Azt hiszem még így is megéri itt lenni. Nagyon sok barátom van már itt. Igazi barátok:) És még csak 2 hét telt el:)

Egy-két kép Flóra gépéről:)

Kis lesifotós lekapott alvás közben (nem tudom mikor volt de azért a macis takaró befigyel:))

 

Itt épp a Counselor-Support staff focimeccset néztük:D Mi szurkoltunk, de sajnos vesztettünk:D

És mégegy hajhálós kép...csak hogy biztos mindenki lássa:D:D:D


Petra

7 komment


2009.06.27. 22:20 kepetra

My english is getting better, but I'm getting fatter...

Sziasztok!

A felső kis versecskét mi találtuk ki - ez is egy úgynevezett szlogenje a tábornak:D:D:D (és milyen igaz:D)
Elég sok minden történt - történik a napokban itt a táborban és muszáj leírnom mert elfelejtem:)
Szóval tegnap előtt volt a görkorizás ami után azt hittem azt nem lehet felülmúlni. Tegnap reggel szokásos munka. Hihetetlen de most már úgy hozzászoktam ahhoz ahogy a főnökeink beszélnek, hogy most már megértem őket. Különösen Greg beszél nagyon furán és vele már el is tudtam dumálni. Hihetetlen gyorsasággal fejlődik az angolom (vagyis ahogy Michael mondaná: az amerikaim). Bár még mindig úgy érzem hogy sokat beszélünk magyarul, de ezt próbálom csökkenteni. Ebédeltetés után mielőtt feltakarítottunk volna szóltak hogy menni kell egy előadásra ami mindenkinek kötelező. Mondta Ricky hogy mennyünk és majd utána visszajövünk és befejezzük. Mindenki lement a Playhousehoz - az egész staff ott volt. Egy férfi tartott előadást a gyerekek védelméről, a felelősségről, a bántalmazásról. Nagyon minket nem érintett de elég durva dolgokat mesélt. Egy pillanat amikor nem figyelsz a gyerekre és megtörténik a baj. Mesélt sztorikat foylóba fulladt kisgyerekről, erdőben eltévedt gyerekről vagy épp az autópályán hazainduló gyerekről. Tényleg nagy a felelősség és ez mind a counselorokon. így utólag örülök hogy nem annak mentem. Nagyon hosszú előadás volt megnéztünk egy kisfilmet is. Közbe olyan vihar tört ki amileyt még életemben nem láttam. Ez az időjárás nagyon durva. Lassan 2 hete vagyok itt és még egy nap se telt el úgy hogy ne esett volna az eső. De nem úgy hogy egész nap zuhog hanem tűz a nap erre egyszerre elkezd úgy zuhogni hogy az orrunkig nem látunk. Az a bizonyos orientáció alatt nemcsak hogy elkezdett esni és villámlani, hanem hatalamas jégdarabok is hullottak az égből. Vagyis inkább bombázták a tábort. A Playhouse félig nyitott úgyhogy mindenki bújt fedezékbe ahogy tudott. Aztán elállt és vége lett az orientációnak is. Michael még beszélt pár szót hozzánk is a support staffhoz. Aztán mentünk vissza a konyhába. Mire befejeztük a munkát már annyi volt az idő hogy maradtunk ott vacsoráztatni. Elég kemény nap volt pihi nélkül.
Aztán jött az este. Ez a staff party úgy nézett ki hogy mindenkinek egy csapattal ki kellett találnia valami témát és egységesen beöltözni annak. Egész nap ezen gondolkodtunk hogy mik legyünk. Végül a rockstar-ok mellett döntöttünk....és elég jól megoldottuk. Majd teszek fel képeket is csak még nincsenek a gépen. 10-kor kezdődött a buli. Mindenki beöltözve. Szuperhősök, nemzetiségek, őrült tudósok...valaki egyszál törölközőbe jött. Egy csomo fiú lánynak öltözve:D:D De a mi fiaink voltak a legjobbak. De ezt elmondani úgysem lehet. A képekig legyen meglepi hogy mik is voltak ők! Aztán volt egy úgynevezett felvonulás. Mi elkezdtünk rohanni és hangosan énekeltük Pink So what c. számát: "So so what I'm still a rockstar, I got my rock moves and I don't need you...!!" Nagy sikerünk volt:DDD
A party egyébként utána nagyon jó volt. Volt ingyen sör (de inkább víz íze volt mint sör:D) volt zene (ami nem volt rossz - Alan a fönökünk csinálta) volt sok sok tánc. Volt a makarena is - azt képzeljétek el hogy az egész tánctér elkezdte egyszerre  táncolni. Sikerült olyan jó estét csinálni mint a csütörtöki volt:)
Aztán 1-kor vége lett azért a bulinak mert Curfew volt (ez anniyt tesz hogy mindenkinek a helyén kell lenni).
A mai nap egy lazy day. Minden szombat ilyen lesz. Ma csak 2szer van kaja: egyszer fél 11kor és egyszer 6kor. Úgyhogy nekünk is csak 9re kelett menni. De du. 2-ig ott voltunk. Nagyon nagyon sokat dolgoztunk. Azt hittem leszakad a lábam a végére.  De este staff talent show. Erre nagyon kíváncsi vagyok hogy mivel készülnek az emberek:) Biztos jó buli lesz.
Holnap reggel meg a "várva várt" vasárnap. Érkeznek a gyerkőcök. Más lesz az élet az biztos de már kiváncsi vagyok. Legközelebb már az írom le.
Pusz
Petra

Szólj hozzá!


2009.06.27. 21:05 kepetra

Na tehát a térkép:D

Bocsi csak bonyolult okok miatt nem sikerült feltennema térképet. Szóval itt van. Sajnos nem tudokm az egészet...van egy-két rész ami lemaradt de lehetetlenség rendesen feltenni ide úgy hogy látszon. De akinek kell elküldöm msnen:)

 

 

A táborról: 2 tábor egy helyen: Chipinaw ( akik 8 hétre jönnek táborozni) és Chipinaw Silver Lake(akik 4 hétre - utána cserélődik). Mindkettő megállja a helyét mint külön tábor de mászkálás van a 2 között.
Silver Lake:Balról ott vannak a Staff house-ok meg a Staff Lodge (ahol még nem tudom pontosan kik fognak lakni...staffosok meg szülök talán ha jönnek). Van 3 kosárpálya, 1 girls campus és egy boys campus( ide mi nem léphetünk be). Ebédlő, konyha. homokos -aszfaltos röpi pálya.. Pingpong, focipálya, softball, baseball pálya, skate park, tác stúdió, fotó és videó terem, amfiteátrum, medence, görkori hoki pálya( nem tudom hogy hívják:D:D), színház, egészségügyi központ, 8 tenisz pálya, lacrosse, és egy hatalmas tornacsarnok. Meg persze a tó ahol lehet: vizisizni, banánozni, kajakozni...stb.
Chipinaw: Ugyanezek plusz még: konditerem, állatok, lovagló terület, karámok, golf pálya, falmászás, kickball, playhouse, mountain bike, aerobic studio...stb.
Nagyjából ezek de persze egy csomo más program amik nincsenek a térképen. Pl lehet vívni búvártanfolyamot is le lehet tenni (ezeket mind nekünk is) meg sok sok mást. Majd úgyis írom ha lesz valami érdekes.

Petra

Szólj hozzá!