Sziasztok!

Eltelt egy év. És egy újabb hasonló nyár vár rám mégis teljesen más élményekkel, emberekkel és helyekkel. Nagyon gyorsan elment az idő, mintha tegnap lett volna, hogy azon próbálkoztam, hogy is kell blogot írni, azon gondolkodtam mégis mit pakoljak be a nyárra, és hogy fogok beleférni a súlyhatárba. Milyenek lesznek az emberek, mennyire lesz honvágyam és tényleg mindenhova sikerül-e eljutnom ahova szerettem volna…? Hát idén ezekre a kérdésekre már tudom a választ. Mint tapasztalt vén róka pakoltam be, kétségek nélkül indultam neki idén is Amerikának, hiszen tudtam, hogy egy fergeteges nyár vár rám, életre szóló élményekkel.

Sok gondolkodás, pro-contra lista és beszélgetés után úgy döntöttem, hogy Chipinaw-ba a régi táboromba konyhásként ugyanarra a posztra megyek vissza. Ezt most elkezdhetném boncolgatni, hogy miért megint Amerika, miért megint tábor, miért épp Chipinaw és miért konyha?? De legyen elég annyi, hogy több volt a pro mint a contra:D

Szóval munka: Chipinaw. De idén nincs tervbe post camp, ami azt jelenti hogy amint a gyerekek végeznek mi is indulunk Cilivel és nekivágunk az ismeretlennek. Hogy idén mi a cél? Tábor után pár nap New York mert az a város megunhatatlan és még sok új dolgot tartogat magában. Utána repülőre és: Mexikó.  Kedves barátnőm, tavalyi és idei szobatársam Eva lesz a személyre szabott idegen vezetőnk. Kocsiba pattanunk és körbejárjuk Közép Mexikót, Acapulcot és talán Cancunt, 10 nap alatt. Majd újra repülő és irány Florida, Miami ahol Karib tenger, Miami beach, Disney Land és ami még belefér. Utunk utolsó állomása a kihagyhatatlan főváros lesz: Washington , többek között a Fehér Házzal. Innen indul majd haza a gép szeptember 5-én. Hát nagyjából ez a szerény terv nyárra.

De akkor kezdjük az elején mert ahogy a címben említettem eléggé kalandosan kezdődött az első nap (amit egyértelműen pozitív jelnek fogtam fel)

Júni 14-én azaz ma délután indult háromnegyed 4kor a gépünk. Párizs ott átszállás és New York. Persze ahogy azt kell 3 órával előtte mi már kint voltunk nehogy valamiről lemaradjunk. Ketten utaztunk Cilivel.  Szomorú búcsú anyáéktól aztán csak vártuk, hogy mikor lehet becsekkolni. Egyszer csak kiírta a tábla, hogy a gépünk fél óra késéssel fog elindulni. Nah akkor már elkezdtem aggódni mert összesen 1 óra 10 percünk volt Párizsban hogy átszálljunk a New Yorki gépre.  Aztán sikeresen becsekkoltunk és már a terminálba észleltük, hogy plusz 20 perc késést írtak ki. E szerint összesen 20 percünk lett volna átszállni. Ott már tényleg nem voltam nyugodt, mert nekünk el kellett érni azt a gépet. A kiírt időben sikerült beszállni erre a kapitány közölte, hogy légtéri túlzsúfoltság miatt 30 percet várnunk kell a felszállással. Nah akkor már kérdezgettem a stewardess-eket hogy mi a teendő, megvár-e a gép? De semmi hasznosat nem tudtak mondani csak, hogy Párizsban sztrájk van, és hogy talán a NY-i gép is késve indul. Megnyugtató. Végül 2 órás késéssel sikeresen felszálltunk és háromnegyed 8kor leszállt a gép a francia fővárosban. New Yorki járatunk elvileg 19:10kor indult. Gondoltam rohanunk háátha… Erre amikor szállunk le a gépről annyit hallok hogy egy nő kérdezgeti az embereket franciául hogy New York? óóóóóó mondom igeenJ Persze nem tudott angolul, de Cili francia tudásának köszönhetően megtudtuk, hogy a gépünk elment és hogy estére kapunk egy szállást és holnap reggel indul a gépünk tovább. Szállásunk: Radisson hotelben volt vacsival reggelivel együtt. Megkaptuk a repjegyünket másnap reggelre. Csomagjaink már mentek arra a gépre ugyhogy kézipoggyásszal irány a hotel. Talán nem kell bemutatni. Mindenki saját szobát kapott internettel.  Eredetileg egy ilyen szoba ára egy éjszakára megközelítőleg 110 ezer magyar forint. (no kommentJ)Lepakoltunk lementünk vacsizni. Valami mix zöldségleves után egy kis steak közepesen átsütve, Bordeaux-i száraz vörös borral majd a végén egy kis francia sajt friss gyümölccsel.  Nagyon nagyon jót ettünk bár kicsit kitűntünk a sok öltönyös emberke közül ,de gondolhatjátok, hogy nem érdekelt. Aztán most vacsi után csak arra vágytam , hogy lezuhanyozzak és lefeküdjek aludni. Holnap reggel fél 9kor indul a gép, ottani idő szerint fél 11kor ott leszünk New Yorkban. 8 óra repülés kipihenten már nem is lesz olyan szörnyű.  Ilyen luxus után nincs sok kedvem a tábori körülményekhez. Most itt fekszek az ágyon és azon gondolkodom, hogy most épp a repülőn ülnék és szenvednék, hogy aludni kéne, de nem tudok. Ennél szerencsésebb szerencsétlen nem is történhetett volna.

De most egyelőre be is fejezem, megyek aludni. Legközelebb a táborból jelentkezek már. Megpróbálok idén is sok új és érdekes információval szolgálni. Azt hiszem ez egy jó kezdés voltJ

Puszi mindenkinek innen Párizsból!

Petra