All summer long

Szerdán este érkezett a repülőnk New Yorkba San Fransiscóból. Még a tábor előtt írtam a NY-ban élő rokonomról. Mivel mondta már akkor, hogy amikor a városban vagyok akkor szívesen lát, aludhatok nála ezért megbeszéltem vele hogy este amikor megérkezik a repülő akkor hozzá megyek. Cilit is befogadta Vali néni, így ketten élveztük vendégszeretetét 4 napon keresztül. Amikor megérkeztünk NY-ba Zsoltitól és Zsuzsitól is elköszöntünk. Végig ketten voltunk lányok, de meg kell hagyni feltaláltuk magunkat és nagyon élveztük. Sajnos az idő végig rossz volt. Nagyrészt esett az eső, az ég végig felhős volt, be volt borulva. Ez több programunknak is betett. A hátralévő napokban úgy gondoltuk, hogy megnézünk mindent, amit még nem láttunk meg kicsit megpróbáljuk magunkba szívni a newyorki életérzést. Első és legfontosabb úti célunk a Szabadság szobor volt. Már a táborban foglaltunk jegyet de sajnos csak a talapzatba tudtunk. A koronába legközelebb csak novemberre volt hely. Szóval első nap rögtön el is mentünk a Battery Parkba- onnan indult a hajó át a Liberty Island-ra ahol a város szimbóluma állt. A képek itt is magukért beszélnek: a szobor lenyűgöző volt.

Nem véletlenül féltik annyira az amerikaiak. Körbesétáltuk a szigetet majd felmentünk a talapzatba.

Azt képzeljétek el, hogy dupla olyan biztonsági ellenőrzés volt mint a Kennedy reptéren. Hatszor átvizsgáltak átvilágítottak...csak néztünk Cilivel. Addig oké hogy féltik – na de ennyire???:D Persze a látvány sem volt mindennapi a talapzatból. Manhattan üzleti negyedére szuper kilátás nyílt.

(Ugye New Yorknak 5 városrésze van. Manhattan – itt van a legtöbb látnivaló a leghíresebb épületek, a turisták ezt a részt nézik meg főleg, mégis ez a legkisebb.Csak egy kis félsziget a többihez képest. Brookly, Bronx, Queens és Staten Island a másik 4). A Liberty Island-ról hajóval vittek át minket az Ellis Island-ra. Ez a sziget arról híres, hogy a bevándorlók ide jöttek először és itt dőlt el hogy megkapják-e az állampolgárságot vagy mehetnek haza. A szigeten volt egy hatalmas múzeum annak kis töredékét néztük meg de így is lejártuk a lábunkat. Ezen a képen az a csarnok van ahol napokon keresztül várakoztak a bevándorlók.

A múzeumban voltak plakátok ahol magyarul is láttunk feliratokat. Nagyon furcsa volt magyar szöveget látni.

Aznap este kaptunk ajándékba jegyet egy Jazz koncerte. Nem teljesen az én világom de jó volt. Másnap Chinatown volt tervbe véve, mert meg akartuk venni az ajándékokat. Mivel nagyon rossz idő volt és esett az eső ezért mást nem is nagyon tudtunk volna csinálni. Egész nap vásárolgattunk aztán elmentünk a Time Square-re ami szintén nem volt nagy élmény csuron vizesen úgyhogy korán haza is mentünk.

Kitaláltuk, hogy azért kéne valamit csinálni este. Mivel egyikünk se látta még a Harry Potter legújabb részét gondoltuk mi lehetne jobb mint egy esti mozizás. Ott már kicsit fiatalabbakkal voltunk körülvéve, ráadásul péntek este is volt úgyhogy nagy volt az élet.

Utolsó teljes napomon már nem hivatkozhattunk a rossz időre. Muszáj volt megnézni azokat amiket még nem láttunk. Elmentünk az ENSZ székházához. Be is lehetett menni ingyen de mivel hétvége volt sajnos nem volt olyan idegenvezetős túra ahol bevezetnek minket minden helyre. Úgyhogy sajnos csak egy külső csarnokot láttunk. Ide is vissza kell jönni.

Ezen a képen a Chrysler Building van egy ideig ez volt a világ legmagasabb épülete.

Megnéztük a St Patrick’s Cathedral-t ami egy hatalmas templom a felhőkarcló rengeteg közepén. Voltunk a Rockefeller Centernél is ami szintén nagyon hangulatos lett volna ha közbe nem zuhog az eső.

Ezek az ENSZ tagok zászlói a Rockefellernél.

Sajnos az Empire State Buildinget sem halogathattuk tovább. Eredeti tervünk az volt hogy napnyugta előtt felmegyünk és látjuk a várost nappal és éjszaka is. Mivel hatalmas köd volt a város felett és a jegyünk már megvolt (ezt is még a táborban foglaltuk) felmentünk. A majdnem 90 emeletes épület a legmagasabb felhőkarcoló NY-ban. A lift csak úgy szálguldozott felfelé tizesével véve az emeleteket. Persze a tetején amikor kimentünk nem láttunk semmit csak az alattunk elhaladó pici sárga taxikat.

De így is érzékelhető volt a magasság. Elméletileg ha szép az idő 3 államra is rá lehet látni. Na még egy ok hogy visszamenjünk. A délutánt egy Starbucks kávézóba töltöttük mert már annyira hideg volt hogy nem volt erőnk tovább sétálni. Bent ültünk kényelmes fotelokban ittuk a kávénkat és vártuk az estét. Onnan bentről jó kilátás nyílt az Empire State Buildingre.

Utolsó estére is kaptunk ajándékot a Vali nénitől. Adott pénzt és mondta hogy vegyünk jegyet egy általunk választott musical-re a Broadwayen. Ez úgy működik hogy rengeteg színház van azon a környéken. Mindegyik színház konkrétan csak egy darabot játszik. Majdnem minden nap van előadás egy délután és egy este. Folyamatosan árulják a jegyeket. De az aktuális előadás napján megadott időpontban meg lehet venni a maradék jegyeket az adott napra persze 30-40-50 %-os kedvezményekkel. Ez a jegyiroda a Time Square közepén van. Mi is odamentünk és egy hatalmas kivetítő mutatta hogy mire van még jegy milyen kedvezménnyel. Volt ott minden világhírű musical: Operaház fantomja, Oroszlán király, Hair, Westside story, Shrek the musical....stb. Végülis a Mamma mia-ra vettünk jegyet és arra vártunk szombat délután a Starbucks-ba hogy elkezdődjön.

Az előadás nagyon szuper volt. Tényleg profin megcsinálták, hatalmas élmény volt. A végén a közönség felállt és konkrétan táncoltak a sorok között. Hát igen, megnéztem a Broadwayen egy musicalt....hmm:)

Aztán utána estére jobb lett az idő ezért kimentünk még kicsit a Time Square-re mert este még nem láttam. Hatalmas tömeg mindenhol neonfények. Igazán New Yorkba éreztem magam.

A pár nap alatt olyan szinten hozzászoktunk a város ritmusához, lüktetéséhez hogy már nem is néztek minket turistának. Könnyen metróztunk ide-oda (pedig állítom hogy az egyik legbonyolultabb metróhálózat a világon:D), sétálgattunk és kicsit éltük a megszokott hétköznapokat. Ez a város tényleg elképesztő és tényleg sohasem alszik. Azt hiszem nem véletlenül harcolta ki magának a világ egyik legjelentősebb metropolisza címet.

Utolsó nap vasárnap este 9-kor indult a gépem haza. Cili utánam egy nappal hétfőn jött. Szóval vasárnap még megvolt egy fél napom és ki is találtuk mit csinálunk. A Time Square-en volt egy olyan program hogy nagyszínpadon az összes Broadway-en játszott musicalből egy-egy számot előadtak a színészek. Persze nagy tömeg volt de kivetítőkön tudta mindenki követni az eseményeket. Aztán hazamentünk,már be voltam csomagolva (2 bőröndbe) indulásra készen. Először taxival akartam menni de mivel az elég drága volt ezért inkább a metró mellett döntöttem. Cili elkisért az átszállásig és segitett. Onnan egyenesen a J.F.Kennedy reptér volt a cél. Nem mondom nem volt egyszerű 2 bőrönddel meg egy kézipoggyásszal közlekedni de valahogy csak odaértem időben, szerencsésen becsekkoltam és vártam hogy elhagyjam Amerikát. Az országot ami 3 hónapig otthont és rengeteg életreszóló élményt adott.

Petra