A harmadik napra Las Vegasból egy túrát terveztünk a Grand Canyonhoz. Megnéztük térképen és kb 5 órát irt ki az útra. Úgy terveztük, hogy 8-9 körül elindulunk. Persze most sem sikerült időben - nem könnyű hat embert összeegyeztetni.... Végül is sikeresen elindultunk. Kb 1 óra út után ott voltunk a Hoover gátnál. Így névről talán nem ismerős mindenkinek, de biztos láttatok már fotót róla. Egy gát a Colorado folyón és határ Arizona és Nevada államok között. Átkocsikáztunk rajta meg persze ki is szálltunk, sétálgattunk.
Aztán folytattuk az utunkat - olyan 5-6 óra múlva oda is találtunk a Grand Canyonhoz (még GPS-szel sem volt mindig egyszerű megtalálni a helyes utat:D). Déli részről közelítettük meg - állítólag az a szebb része. Végig a kanyon mellett volt út és voltak ilyen view point-ok ahova ki lehetett sétálni. Már az elsőnél megálltunk kocsival és el is időztünk ott. Gyönyörű volt. Ez megint csak olyan, amit nem lehet leírni - és fényképen sem visszaadni. Olyan hatalmas volt az egész és annyira mély.
Kiültem egy sziklára a szélére és olyan volt mintha a világ szélén ülnék. Alattam a
Volt egy olyan része az egésznek ahová kocsival nem lehetett bemenni. Le kellett parkolni és ingyen buszok vittek tovább. A megállók egy egy ilyen view point-nál voltak. Párnál kiszálltunk és csak gyönyörködtünk. Azt persze el kell mondani hogy a Colorado folyót magát csak egyszer lehetett látni. Anniyra kis picikének tűnt onnan felülről. És mégis ez a "picike" folyó csinálta ezt a természeti csodát - mindössze "pár" év alatt (ahogy Dani mondaná:D).
Látjátok a mókust ezen a képen? Ott ült a kanyon szélén és nézelődött:D
Persze hoztuk a formánkat a szerencsét illetően is. Aki képeket néz a Grand Canyonról az azt láthatja hogy tűz a nap, szárazság, forróság van. Én ki is nevettem Cilit amikor reggel betette a kocsiba az esőkabátját:) Csak neki lett igaza. Igaz az eső nem kapott el minket de olyan vihar volt készülőben hogy én ilyet még nem láttam. Ha a másik oldalát nézzük akkor azt mondhatjuk hogy szerencsénk volt. Igaz hogy hideg volt de szerintem nem sokan látták a Grand Canyont úgy ahogy mi.
-
Minden percben villámlott, egy hatalmas szivárvány húzódott végig a kanyon fölött és a távolba látszott hogy zuhog az eső. Ja igen és a buszunkba is belecsapott a villám. Félelmetes volt.
Szóval nem telt eseménytelenül ez a napunk sem. Jó későn és éhesen értünk vissza LAs Vegas-ba. Nem nagyon találtunk már semmi kajázót nyitva úgyhogy maradt a hamburger. Azt tudni kell hogy nekem annyira elegem lett a hamburgerből a táborban hogy konkrétan kerültünk minden gyors kaját a Cilivel. Ez volt az első alkalom hogy hambit ettem az utazás során. Hihetetlen ez az ország. Az ember egy kis meleg kajára vágyik választhat: hamburger, pizza vagy taco....vagy beül egy nagyon drága étterembe. Hát köszönjük szépen. Hiányzott a jó kis Főzelékfaló....:)
Reggel még úgy trveztük hogy az utolsó esténket Vegasban sétálgatással töltjük, demiután bekajáltunk a legendás IN-N-OUT Burger-ben csak arra vágytunk hogy befeküdjünk és aludjunk egy nagyot. 10 óra kocsikzás egy nap alatt plusz sétálgatás a kanyonnál elég fárasztó volt, de megérte. Szerencsés vagyok hogy eljuthattam ide is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.