Sziasztok!
Ez egy részlet a tábor dalából és azt hiszem most pont ide illik. Elmentek. Elmentek a gyerekek. Elment a counselorok nagy része. Elment pár ember a support staffból. Elment Eva is. Hogy mit éreztem? Ürességet - pont mint amilyen a tábor volt akkor.. Nagyon sok sok szép emlékem van az elmúlt 2 hónapról és akármennyire is szidtuk néha a gyerekeket meg a sok munkát azért hiányozni fognak az emberek. Az a legfurcsább hogy vége érzésem van pedig én csak egy hónap múlva megyek haza. Mindenki arról beszélt hogy milyen jó lesz otthon lenni meg újra látni a családot barátokat. Ez is elszomorít. Néha nagyon rámtör a honvágy most különösen. Irigylem azokat akik mennek haza de személy szerint örülök hogy maradhatok még. Tudom hogy ennek nincs értelme. Nah de annyira mégse szörnyű mert most post camp van és sokak szerint ez a legjobb része az egésznek.De először egy kis visszanézés: meg volt múlt vasárnap a bankett. Elég jól sikerült és korán tudtunk végezni. Azt hittem húzósabb lesz. Nagyon sokféle menü volt meg mindent előkésziteni volt sok idő de ügyesen beosztottuk így nem is volt halálos a nap. Már este fél 10-kor végeztünk. És voltak ilyen beszédek is a banketten és kihivtak minket kitchen staffosokat is és nagyon megtapsoltak meg megköszönték a munkánkat. Egy csomoan állva tapsoltak. Nagyon jó érzés volt. Megbecsült munka. Aztán vasárnap este volt a búcsúparty Evának. Betankoltunk sütiket meg kaját a konyhából, Eva hozott lufikat feldiszitettük a szobát, meghivtunk pár embert és dumálgattunk meg eszegettünk. Aztán olyan éjfél körül mindenki elment és hárman maradtunk. Egész éjszaka ültünk beszélgettünk, képeket nézegettünk, sírtunk, nevettünk, énekeltünk, táncoltunk. A lényeg az volt hogy ne aludjunk. Nem akartuk hogy eljöjjön a hétfői nap. Aztán fél 4-4 körül csak lefeküdtünk aludni - 3 órát sikerült is.  Aztán hétfő reggel még megreggeliztettük a gyerkőcöket akik a délelőtt folyamán el is mentek. Ebéd az csak a counseloroknak volt már meg a sup.staffnak.Gyorsan lezajlott és el is kezdtük pakolni a konyhát összefele. Délután elbúcsúztunk a távozóktól. 3 nagy busz indult New Yorkba. Mindenki búcsúzkodott, mindenki sírt. Nagyon szomorú volt. Aztán elmentek. Hétfő este mindenki tervezte hogy pubba megy mert a távozók egy része még maradt egy utolsó bulira. Hát az is nagyon jó volt. Hatalmasat buliztunk. Jó volt a hangulat, el tudtam búcsúzni egy csomó embertől. Meg másnap délig tudtam aludni mert day off-ot kértem. Az utolsó day offomat:( Egyébként visszakerültem Chipinaw konyhára ami most elég laza. Úgy lógom el a munkát ahogy csak tudom. Durva belegondolni hogy ezért a postcamp-ért többet kapunk naponta. Jah igen és nem is mondtam a legfontosabbat. Nem üres ám a tábor. Chipinaw-ba úgynevezett Running school jött: ez úgy néz ki hogy van egy csomó fiatal (kb 13-18-ig) meg vezetőik és egész nap futnak. De tényleg....nem teljesen normálisak. Reggeltől estig:D Elég sokan vannak és őket kell etetni de mivel rengetegen vagyunk a konyhán és papirtányérból eszik mindenki (nem kell mosogatni) mindig viszonylag gyorsan végzünk. Aztán van itt még egy előnye a runnining schoolnak.Sokat buliznak. Egyik este pont ott voltunk ahova mentek bulizni 2 hatalamas doboz sörrel. És elkezdtünk velük beszélgetni nagyon jó fejek voltak. Aztán meghivtak minket hogy csatlakozzunk. Jól sikerült az az este is. Meg a counselorok is minden este buliznak. Azt képzeljétek el hogy az elején összedobtak pénzt (kb 900 dollárt - igen én is csak néztem) és abból vettek rengeg alkoholt. Háát igen azért zajlik az élet. Persze elméletileg ez nem megengedett de gyakorlatilag senki sem nézi.
Azért nagyon nagyon hiányzik Eva. Most Maryvel ketten vagyunk a szobában meg néha Cili is itt lakik. Sok sok mindenhez köt emlék itt ebben a táborban és ezt lesz a legnehezebb itthagyni. Viszont már nagyon belefáradtam a munkába. Úgy számolok már vissza. Már csak 3 egész napot kell dolgozni. És utána vége. Vége a munkának nyárra. El sem hiszem. Nagyon várom a pillanatot hogy utoljára hagyjam el a konyhát!!
Több bejegyzést már nem is fogok írni maximum képeket teszek fel. Aztán elkezdődik az utazás. Mivel nem nagyon leszek gépközelbe max esténként a hostelekben ezért majdnem lehetetlen lesz írni vagy képeket feltenni. Annyira fogom használni a gépet hogy anyáéknak egy gyors emailt emailt irok hogy minden rendben és ennyi. Képzelhetitek hogy egy egy estét Las Vegasban vagy New Yorkban nem a gép előtt fogom tölteni. Viszont mindent fogok írni a gépembe miközben utazunk mint egy rendes naplót és csinálgatom majd a sok sok képet és amikor utazok haza a repülőn akkor megírom az egészet és amikor hazaértem és először netközelben leszek akkor felteszem. Tudom hogy ez így nem a legjobb de nem tudok mást kitalálni. Nah de most photo time van....az elmúlt napokról....
Az utolsó pasta bar Tomival...erről még nem is irtam semmit.Szóval a pasta bár volt a fénypontja a munkának. Minden ebéd és vacsikor kellett két ember ki az ebédlőbe aki a tésztát meg a szószt meg a krumplit szolgálta fel.A rendes kaját ugye a pincérek hordták ki az asztalokhoz.De a gyerekeknek mindig meg volt a lehetőségük hogy tésztát egyenek.És mindig a counselorok vitték a tésztát az asztalokhoz.Nagyon sokszor én álltam kint Tomival.A végére már tényleg mindenkit ismertem, minden counselort.És elneveztek minket pasta girl-nek és pasta boynak.Az utosó pénteken az utolsó pasta bár-nál ráírtuk az apron-unkra (kis kötény) a 'nevünket'.Ez is nagyon fog hiányozni.

Silver Lake kitchen staff.Jobbról: Tomi (pastaboy:D), Robert (az egyik főnökünk a 3-ból.Nagyon nagyon szerettem.Iszonyat kedves volt mindig és nagyon vicces.Utolsó nap elkezdett táncolni a konyha közepén valami spanyol zenére:D) Aztán persze ééén. Mögöttem Attila (a mosogatógépünk volt úgymond....bár ne akarjátok tudni hogy mosogatott:D) Mellettem Linda(nélküle nem tudom hogy birtam volna ki ezt a 2 hónapot:)) Mögötte Greg (a másik aki nélkül ez a konyha rémálom lett volna.mindig ő segitett nekünk ő mondta mitg csináljunk, ő védett meg Alantől....örülök hogy ott volt)Greg mellett Áron(a harmadik magyar fiú akit szintén nagyon szerettem).Linda mellett José (mexikói srác, ő nem maradt post campbe.tőle már elbúcsúztam.Ő kicsit fura volt néha de kedves volt és birtam a fejét) Mellette Gerardo(ő egy meleg mexikói srác.aki nagyon aranyos de szegényt szét szivatták a jamaikaiak) Mellette Alan(az ember aki nagyon el tudta rontani a napjaimat.az ember akit anniyra utáltam és utálok mint még soha senkit.én nem vagyok ilyen ember és ő kihozta belőlem.most nem akarom elemezni a személyiségét de ha valaki kiváncsi rá majd elmondom személyesen.azért jó hogy rajta van a képen mert része volt a konyhának, de elég sok keserűség van bennem miatta)Mellette Amin (egyiptomi srác aki a végén kicsit ellustult de egyébként nagyon kedves és nagyon szerettem őt is) Mellette Barkaj(ő egy török srác aki 0 angol tudással jött ide.egy értelmes mondatot nem tudott elmondani most meg....hihetetlen mennyit fejlődött.őt is nagyon szerettem). Előttük a 2 mexikói lány Delma és Claudia. Velük nem mindig volt felhőtlen a viszonyunk de ez munka a hajtás a fáradtság és a feszütség miatt volt. Egyébként nagyon kedves lányok.Olyan mexikóiak:D Hát ez volt a kis csapatunk 2 hónapig.És igen szerettem ott lenni.Jó volt a hangulat:)

Pénteki pub (utolsó Evával) A hangulat a tetőfokára hágott - azt hiszem ez látszik a képen:)

Pubban Gergővel meg Áronnal:)

Eva búcsúbulija a kis szobánkban. Hát így diszitettük fel:) kaja lufi gyertya minden volt

Ez meg már valamikor hajnalban amikor még nem akartunk aludni. Nagyon szerettem velük lakni. Imádom ezt a két csajt!!!

Héltfő reggel a búcsúzásm előtt.Utolsó közös fotó Evával.Nem sírunk, nem sírunk, nem sírunk.....  de sírtunk:(

Of course I do (L) (K)  - minden egyes lufira írtunk valamit:)

Ez már a hétfői pub előtt.Mary meg én már teljes díszben

És végül a Friends Pub táblája előtt. just to remember...

Nah mostanra ennyi.... Még annyita akartam hogy most már az utolsó napokban írogatok néhány emailt de nem ígérem hogy mindenkinek tudok válaszolni. De nemsokára hazamegyek máár!!!!
Puszi mindenkinek! Élvezzétek ki az utolsó napjait a nyárnak, én is ezt csinálom:)
Petra